Interjú
„Elképesztően vágyom a komplex, összetett karakterek megformálására”
2025-03. szám / Bécsi Éva
Jenes Kitti a 2023/24-es évadban csatlakozott a Magyar Színház társulatához. A közönség szavazatainak köszönhetően az évad végén átvehette a legjobb színésznőnek járó díjat. Debrecenben sorra nyerte az általános iskolai énekversenyeket, majd az Ady Endre Gimnázium dráma tagozata után
Kővári Judit énekóráin fejlesztette tovább tehetségét. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre ugyan több próbálkozás után sem jutott be, ennek ellenére egyre magasabbra ível a színházi pályája, ahol minden vágya, hogy megmutassa, képes kilépni a naivák szerepéből. Jenes Kittivel beszélgettünk.
Mi volt az első meghatározó színházi élményed?
J. K.: Nekem viszonylag későn jött az életembe ez a pillanat, már gimis voltam, amikor először láttam a Rómeó és Júliát Debrecenben. Én onnan származom, és az osztálytársaimmal együtt elmentünk megnézni a Budapesti Operettszínház előadását, ami akkor a Főnix Csarnokban vendégszerepelt. Ma is emlékszem rá!
A debreceni után mikor és hogyan kezdődött el a budapesti életed?
J. K.: Az érettségi után halasztottam egy évet, mert nem tudtam eldönteni, hogy merre induljak. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre nem mertem felvételizni 18 évesen, mert nem tartottam reálisnak, hogy a több százból kiválasztott tíz-tizenkét fő közé bekerüljek. Másrészt zenés osztály nem is indult abban az évben, nekem pedig mindenképpen a zene volt a fő irány. Így aztán felvételi helyett nyelvvizsgára készültem, és Budapestre jártam Kővári Judit magánének iskolájába, ahol megtudtam, hogy felvételt hirdet a Pesti Broadway Stúdió, ahova el is mentem, így kerültem az Operettszínház stúdiójába.
A budapesti karrieredbe mikor lépett be a Magyar Színház?
J. K.: Több mint tíz év szabadúszás után az előző évadban csatlakoztam a társulathoz.
Az előző, számodra a Magyar Színházban töltött első évad után megkaptad a legjobb színésznőnek járó díjat. Hol helyezkedik el a szívedben ez a díj?
J. K.: Engem valahogy mindig elkerültek a díjak, ez az első, amit a pályafutásom alatt kaptam. De nem ezért tartom igazán fontosnak, hanem azért, mert ez a díj a közönség szavazatai alapján került kiosztásra, ami számomra egy igazán értékes visszajelzés. Azt jelenti, hogy figyelemmel kísérték a munkásságomat, és támogatnak a Magyar Színházban is.
Az előző évadból melyik szerep jelentette a legnagyobb kihívást?
J. K.: Tavaly ősszel A muzsika hangjába ugrottam be egy nagyszínpadi próbával, és mivel Mária szinte végig színen van, ezért ez igen kemény feladat volt. De lélektanilag vagy a karakterformálást tekintve a Valahol Európában és a Jó estét nyár, jó estét szerelem volt a legkeményebb dió. Sokat dolgoztam a figurákon minden szempontból.
| hirdetés
 |
|
A Jó estét nyár, jó estét szerelem egy igazán súlyos témát dolgoz fel, és éppen a te karaktered hozza el a darab tetőpontját. Nem volt olyan érzésed, hogy nehéz a levegő a színpadon?
J. K.: Nem, de nem azért, mert a cselekmény vagy a karakterek nem hordozzák ezt a bizonyos feszültséget, nehézséget, amit mondasz, de érdekes módon teljesen máshogy közelítettem meg ezt a darabot.
Hogyan?
J. K.: Elképesztően vágyom az ilyen típusú feladatokra, de egyelőre valószínűleg a karakteremből kifolyólag sokkal gyakrabban kapok naiva szerepeket. Emiatt nagyon vártam, hogy megformálhassak egy igazán komplex, összetett karaktert. Rettentően élveztem újabb és újabb árnyalatokat felfedezni a szerepben. Azt, hogy milyen mélyre kell és lehet is benne elmerülni, hogy milyen érzés már-már gyilkos indulatokat megmutatni. Olyan csalódásokat, arculcsapásokat és bűnöket is egyben, amikkel szerintem sok ember találkozik élete során.
Az idei évadban melyik az a szerep – ha van ilyen –, ami ismét kilépés a komfortzónából?
J. K.: Az idei évad számomra nem a komfortzóna elhagyásáról szól, de ilyen is kell. A Koldus és királyfiban kisebb női szerepekkel találkozunk. Ezúttal nagyobb hangsúlyt kapnak a férfiak a történetben, mi nők inkább a háttérből építjük, irányítjuk őket, ez is egy izgalmas perspektíva. Áprilisban pedig A kölyök című musical lesz a következő bemutatóm, szintén Nagy Viktor rendezésében.
Van olyan karaktered, ami nagyon közel áll a szívedhez?
J. K.: Nem tudnék egyet sem kiemelni, mindegyik különleges helyet foglal el a szívemben. De a nehezebb feladatok mellett az Ezeregy éjszakát is kifejezetten szeretem játszani. A darab könnyedsége engem is magával sodor, a mesevilág, a gyönyörű fények és a csodálatos jelmezek nemcsak a nézőket, de minket, színészeket is szó szerint elvarázsolnak.
A teljes cikk a Magyar Színház weboldalán!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
