Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti Múzeum október végén megnyílt kiállítása, melynek törzsanyagát, összesen 20 műalkotást, a korszak legnagyobb mestere, Rembrandt művei adják.
A több mint 100 festő 178 alkotását felvonultató kiállításon a Szépművészeti Múzeum gazdag holland gyűjteményének legkiemelkedőbb darabjai mellé több mint 130 festmény érkezett mintegy félszáz európai és amerikai köz- és magángyűjteményből, többek között az amszterdami Rijksmuseumból, a párizsi Louvre-ból, a londoni National Galleryből, a Los Angeles-i Getty Museumból, a New York-i Metropolitanből és a firenzei Uffizi Képtárból. A jelentős számú Rembrandt-mű – köztük a legkorábbinak ismert festménye és az utolsó önarcképe – mellett három Vermeer-alkotást is láthat a tárlaton a közönség.
A tárlat hét szekcióra tagolódik: elsőként a történelmi háttér jelenik meg, a második rész a portréfestészetet mutatja be, a harmadik téma a bőség, az élvezetek változatos képeit foglalja magában, a negyedik szekció pedig a vallási pluralizmusnak a festészetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Az ötödik szekció Rembrandttal és a kortársakra gyakorolt hatásával foglalkozik, a hatodik részben a holland művészek számára oly fontos téma, a városi élet jelenik meg, a hetedik pedig tájképekkel zárja a kiállítást.
A tárlat utolsó műve, rendhagyó módon, egy kortárs műalkotás, nevezetesen Forgács Péter Rembrandt-morfok című alkotása, amelyet a 8 évvel ezelőtti Rembrandt400 című kiállításhoz kapcsolódó Re:mbrandt: kortárs magyar művészek válaszolnak című tárlat anyagából vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum. Az alkotás a holland mester 37 híres önarcképét dolgozza fel egy számítógépes program segítségével. |
vissza
vissza a lap tetejére
