Ahogyan Tóth Krisztina méltatja a festőnőt: „Moizer Zsuzsa szinte egész eddigi pályája az emlékekkel való munkáról szól. Mintha folyton arra törekedne, hogy újabb és újabb másolatokat hozzon létre a fájdalmas belső képekről,
mindig törekedve rá, hogy a másolat tükrözze az aktuális viszonyt, a távolodás mértékét is.” Legújabb akvarell munkáinak is csupán annyi közük van a papírsárkányokhoz, mint a feltámadó szélben tovaillanó gyermekkori emlékeknek. Örömteliknek és fájdalmasaknak egyaránt. Moizer Zsuzsa ízlelgeti és ízlelgetteti még egy kicsit az újra és újra fel- és megelevenedő képeket, érzéseket, és közben feloldoz a legsúlyosabb teher, a megbocsátás alól: megbocsájtani nem kell. Aki megbocsájt, annak túl hamar, hirtelen fakulnak az emlékei, a művészt pedig a közbülső árnyalatok érdeklik.
Raiffeisen Galéria (V., Akadémia u. 6.)
11. 01-ig
|
vissza
vissza a lap tetejére
