Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Címlap – Interjú
Élharcos operettes
2010-02. szám / Bóta Gábor

Már tinédzser korában eldőlt, hogy táncos-komikus lesz. Peller Károly a Budapesti Operettszínházban játszik. A musicalekben is megmutatja magát, de, ahogy ő mondja, inkább élharcos operettes. Mindent megtesz, hogy új közönséget nyerjen a műfajnak.

A Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Középiskolában végeztél, hogyan lettél táncos-komikus?
P. K.: Már az általános iskola végén jártam színistúdióba, a Harlekinbe, Koltai Judit volt az osztályfőnököm. A nagymamám látta meg a hirdetésüket, kézen fogott, s elvitt a felvételire. Persze, érdekelt a színház, de a családban senki nem volt művész, így közölték, min­den­képp kell legyen egy polgári szakmám. Amúgy is sok mindenbe belefogtam: karatéztam, zongoráztam, trombitáltam, de igazán semmit nem csináltam kitartóan. Így anyukámék nyomására végül fel­vé­te­liz­tem a Gundelba, ahol a cukrászat érdekelt a legjobban. Aztán, amikor korkedvezménnyel, tizenhat évesen bekerültem az Operettszínház Zenés Színészképző Stúdiójába, már csak nagyon nehezen tudtam összeegyeztetni a dolgokat. Suli után rögtön rohantam a színházba, ahol estig voltak órák, vagy statisztáltunk az előadásokban. Végül a Gundelt levelezőn végeztem el.

Milyen volt legfiatalabbként az operett-stúdióba járni?
P. K.: Sokáig én számítottam a helyes kissrácnak. Amikor például a Csongor és Tündével vizsgáztunk, tanulmányként megkaptam a férfi címszerepet, mire Schubert Éva megjegyezte, én a bébi Csongor lehetek maximum. Volt olyan osztálytársam, aki tíz évvel volt idősebb nálam. Szerencsére a tanárok és a diáktársaim is pozitívan álltak hozzám, nagyon szerettem odajárni. Az operett-stúdióban jött az ötlet, hogy legyek táncos-komikus, hiszen ez a szerepkör való nekem.

A fiatalok többsége nem musicalsztár akar inkább lenni?
P. K.: A Harlekin után jártam a Botka Valéria és Csányi László által vezetett musical-stúdióba is. Ott Medgyesi Mária volt a mesterem. Tulajdonképpen miatta akartam színész lenni. Amikor az egyik óráján verset elemzett, kinyílt nekem egy világ. Korábban nem nagyon szerettem az irodalmat, nemigen olvastam, a költeményeket soha nem tanultam meg. Az ő hatására viszont versesköteteket vettem, s rengeteg előadást megnéztem, előfordult, hogy egy héten kilencszer voltam színházban. Persze Marika néni operetteket is ajánlott, s rájöttem, mennyire tetszik ez a kicsit mesés, kicsit szürreális világ, ráadásul mindig jókedvem lett tőlük. Persze szeretem a drámákat is. Igen jó nézőnek tartom magam, imádok színházba járni.

A táncos-komikus szerepkörnek vannak kliséi, fogásai, amelyeket nyilván nagyon be kell gyakorolni.
P. K.: A klasszikus operettek alapvetően a primadonna, bonviván, szubrett, táncos-komikus szerepkörökre épülnek, ezek nem különösebben változnak. A táncos-komikus a béna, a szerencsétlen, az ügyefogyott. Persze azért minden egyes előadásba igyekszem én is új színt vinni. A legnehezebb mindig a tánclépéseket, forgásokat, akrobatikus elemeket megtanulni. Ez rengeteg idő, gyakorlás. A Budapesti Operettszínház Operett Akadémiáján – amit Kerényi Miklós Gábor direktor alapított – már én is tanítgatok, a növendékeknek azt szoktam mondani, az operettekben az a nehéz, hogy nincs olyan szerepív, mint a drámákban. Ha bejön egy nő és az összes férfi elolvad tőle, akkor tudjuk, hogy ő a primadonna.
Vagyis maguk a figurák nem változnak, csak valami történik velük. A táncos-komikus már a produkció elején szerelmes, ácsingózik a szubrettre. És a végén egymáséi lesznek.
P. K.: Pontosan. Kettőjük közt még az a konfliktus sincs, mint a primadonna és a bonviván között: ők valamiért összevesznek, majd végül kibékülnek, és egymáséi lesznek. Az még előfordulhat, hogy először a szubrett a bonvivánba szerelmes, a táncos-komikus pedig a primadonnába.

De ettől még a jellemük nem változik.
P. K.: Jellemfejlődés nem nagyon van.

Akkor lényegében nem mindegy, hogy melyik operettben játszol?
P. K.: Egyáltalán nem. Mert Bóni, Ibolya Ede, Fülöp vagy Zsupán között óriási a különbség. Mindegyik más ember, jellem. Talán mondhatnám: hasonló a szabásminta, de végül mindegyik ruha más és más. És hát a Budapesti Operettszínházban már messze nem úgy játsszuk az operetteket, mint évtizedekkel ezelőtt. Igyekszünk, hogy minden produkció friss, mai legyen. A fiatalok újra elkezdték kedvelni ezt a műfajt.

Kevés jó táncos-komikus van az országban, még az is valószínű, hogy most te vagy a legjobb. Honnan lested el a fortélyokat? Figyelted például a jelentős elődöket, Németh Sándort, Csere Lászlót?
P. K.: Azt hiszem, alapvetően nagyon szorgalmas vagyok. Ha nem így lenne, nem tudtam volna eljutni odáig, ahol most tartok, mert nem vagyok egy táncos alkat. Az operett-stúdióban minden egyes balettórán ott voltam. Sőt, eldöntöttem, hogy spárgázni is akarok, és addig nyújtottam, míg meg nem tudtam csinálni. Nem volt zenei előképzettségem sem, ezért amennyiszer csak lehetett, énektanárhoz mentem, jártam szolfézsra. Annak ellenére, hogy hamar kezdtem, úgy éreztem, le vagyok maradva, ezért egy csomó mindent pótoltam. Temérdek operett-előadást néztem meg, és az összes zenés filmet, tévészínházat, amikhez csak hozzáfértem. Persze figyeltem az elődöket is, Csere Lacit, Németh Sándort. Mindkettőjükkel játszom is ma már: Lacival A Bajadérban az Operettben, Sándorral pedig Bécsben, a Volksoperben, a Marica grófnőben ő Dragomir, én pedig Zsupán. Oszvald Marikától is rengeteget tanultam, ő mindig segített, mindent megmutatott, folyamatosan újabb és újabb ötleteket ad. Boldog vagyok, hogy elfogadott partnerének. Szendy Szilvi pedig a saját korosztályom, tizennégy év óta dolgozunk együtt, egy szempilla-rezdülésből megértjük egymást a színpadon.
hirdetés


Oszvald esetében egyáltalán nem zavaró a köztetek lévő korkülönbség.
P. K.: Nem, mert azt szokták mondani, az elmebetegségünk találkozik. Amikor Bajor Imre eltörte a lábát tavaly nyár elején, én ugrottam be helyette Mágnás Miskának, s most megint eljátszhattam a szerepet. Életem egyik meghatározó élménye, hogy Marika mellett lehettem Miska.

A próbán elengeded magad, dőlnek belőled az ökörségek, és ezekből a rendező megpróbál visszavenni?
P. K.: Igen. De az ellenkezője is előfordul, hogy nagyon visszafogom magam, és a rendező biztat, hogy merjek több lenni.

Beleírsz a szerepeidbe?
P. K.: Van, amikor igen. De például Kerényi Miklós Gábornál nem lehet. Ő pontosan tudja, hogy mit szeretne, akár egy-egy szó is fontos számára.

Soha nem érezted szűknek ezt a szerepkört? Nem akartad volna Rómeót vagy Hamletet eljátszani, akár prózában?
P. K.: De igen. Szerencsém, hogy Győrben, Tordy Géza rendezésében, A nyárban játszhattam a Fiút. Musicalekben pedig alakítok akár kis karakterszerepeket is, például imádom Gáspárt a Menyasszonytáncban, de Zuboly is vagyok a Szentivánéji álomban. Persze, alapjában véve, én élharcos operettes vagyok. Azt szeretném, ha sokan megismernék, szeretnék ezt a műfajt.

Operett-lemezed is megjelent.
P. K.: Az Alexandra Records adta ki az Ez operett! című CD-met, amin az összes fontos táncos-komikus dalt éneklem, a Te rongyos élettől A szép kis cirkusztáncosnőkig. De mivel páros a műfajom, több számhoz segítségül hívtam szubrettjeimet: Marikát, Szendy Szilvit, Kékkovács Marát, Bódi Barbarát és Peller Annát. Két primadonna is énekel velem, Fischl Mónika és Kalocsai Zsuzsa, akivel egy primadonna-bonviván dalt adunk elő a Csárdáskirálynőből.

Még jó ideig nyilván táncos-komikus leszel.
P. K.: Legutóbb a Tháliával közösen mutatta be az Operettszínház A doktor úr című Molnár Ferenc bohózatot, Zerkovitz Béla dalaival. Ebben én vagyok a csetlő-botló Bertalan. Április végén pedig jön Róka, a titkos ügynök Leo Fall Madame Pompadourjában. De aztán egyszer csak Feri bácsi, Miska főpincér, öreg herceg leszek. Közben pedig talán egyszer Danilo is A víg özvegyben, mert kevés bariton bonviván szerep van, de ez az! És jó lenne magam kipróbálni újra prózában, remélem, lesz rá lehetőségem.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor