RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. augusztus 15., szerda
Mária

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Műélvezet
Kiskakukk étterem
2018-02. szám / Bóta Gábor

A több mint egy évszázados Kiskakukk étterem polgári miliőt áraszt magából. Mintha itt maradt volna a békeidőkből, amikor az emberek még nem rohantak egyfolytában, ráérősen és hozzáértően ettek, kiélvezték az étel minden ízét, zamatát, közben diskuráltak. Egy jó vendéglőbe menni társasági esemény volt, a pincér pedig ismerős, hiszen zömében törzsvendégek vették körül, akik szinte hazajártak, és roppant módon megbecsülték őket. Tisztában voltak a szokásaikkal, netán rigolyáikkal, tudták, hogy mi a kedvenc ételük, és azt, hogyan szeretik, ha ők jöttek, akár egyéni ízlésükhöz is alakították ezeket.

Mindennek megadták a módját, a piacra járásnak szintén, ahol akkurátus alapossággal igyekeztek kiválasztani a fellelhető legjobb alapanyagokat, persze ezeket is személyes ismeretség révén, merthogy minden személyesebb volt. Utána pedig kellő időt és gondot fordítottak a különböző fogások elkészítésére, a receptek, a főzés művészete akár generációkon keresztül öröklődött. A vendég is időt szánt arra, hogy kiélvezze, amit kért, nem kapkodva fogyasztott, hanem gyönyörködve evett, vagy akár lakmározott, akkurátus program volt ez, nem a bendő minél sietősebb megtömése, a rágóizmok gyors mozgatása, hanem inkább műélvezet.
Ha az ember belép a Kiskakukkba, azt érzi, hogy némiképp megállt az idő. Welner Tibor pincér, aki meglehetősen szívélyesen üdvözöl bennünket, és aztán ő is szolgál ki minket, nyugodtan kiléphetett volna akár Huszárik Zoltán klasszikussá nemesedett filmjéből, a Szindbádból, amiben Latinovits Zoltán annyira emlékezetesen, komótos élvezettel ette a velős húslevest, és közben kedélyesen, már-már baráti meghittséggel, de azért némileg okítva őt diskurált a vendéglőssel. A mi felszolgálónk testes, valószínűleg imád enni, már benne van a korban, no meg a szakértelemben, van étel- és emberismerete. Nem beszél sokat, olykor szinte csak maga alá dörmög, mégis kedvet csinál mindahhoz, amit kihoz. Érződik rajta, hogy régi motoros, de nem fásult bele abba, amit csinál.

Borbély István, aki az éttermet vezeti, pedig kimondottan lelkes. Bizony az egykor igencsak jó hírű helyet, ahová fiatalkoromban szinte csak előre bejelentkezéssel lehetett bejutni, igencsak föl kellett hoznia ahhoz, amikor átvette, hogy ismét méltó legyen a régi híréhez. Azon is gondolkozott, hogy nevet változtat, mert tartott attól, hogy ezzel a névvel bajos lesz újrakezdeni. De felújíttatott, megőrizve a patinát meg a hagyományos konyhát, úgy, ahogyan akár dédanyáink főztek, ízesen, szívvel, jó alapanyagokból. Kovács István séffel együtt tudják, hogy erre nem lehet Michelin-csillagot kapni, éttermi toplistákba sem lehet bekerülni. De ilyen helynek is lennie kell, és tisztában vannak vele, hogy az ő, magyarokból és külföldiekből egyaránt álló vendégkörük éppen ezt igényli. Még kicsit túl szélesnek is tartják a választékot, de hát ezt sem lehet levenni az étlapról, meg amazt sem, mert rögtön többen reklamálnak. Ez a hely arról szól, hogy itt mindenki bizton megtalálja azt, ami már évekkel ezelőtt is ízlett neki. A séf úr kicsit élcelődik is a nagyon újragondolt ételeken, amikről alig fölismerhetők, hogy mik is. De aztán persze csak megállapodunk abban, hogy kísérletezésre is szükség van, itt is van rá némi lehetőség, de csak módjával.
hirdetés

Vajpuha az előételként adott rostonsült libamáj (3290 Ft), amit a sült almakarikák meg a tokaji mártás még inkább megédesítenek. A hortobágyi húsos palacsinta (2190 Ft) olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A Jókai-bableves (990 Ft) sűrűn tartalmas, az ugyancsak klasszikusnak számító tárkonyos vadraguleves (1190 Ft) kellemesen pikáns. A kukorica krémleves (990 Ft) simogatja az ízlelőbimbókat. A harcsapaprikás (3990 Ft), a parádés zaftba jól beletunkolható lágy túrós csuszával, naná, hogy az ugyancsak elhagyhatatlan fogások közé tartozik. Ahogy persze a borjúpaprikás vajas galuskával (3990 Ft) vagy a brassói aprópecsenye (2990 Ft) szintén. A rozmaringos báránycsülök (4990 Ft) előzékenyen elomlik a szájban. Bár amit csak lehet, igyekeznek itthonról beszerezni, ehhez külföldről érkezik az alapanyag. Évszaktól függetlenül vad itt mindig rendelhető. A vékonyra szeletelt, angolosan sütött, tűzdelt szarvasbélszín (5590 Ft), házi krokettel, áfonyával töltött sült almával, igencsak igéző. A nyalánkságok közül a Kiskakukk palacsinta (1190 Ft) a vaníliaöntettől lesz teljes.
A Kiskakukk méltán visszahódította a vendégeit, ott-jártunkkor, vasárnap este, ami csaknem holtidőnek számít az éttermek esetében, dugig volt.

XIII., Pozsonyi út 12.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor