RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. december 8., vasárnap
Mária

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Kávéház és művészet – Zsolnay Kávéház
2019-11. szám / Bóta Gábor

„Kávéház nélkül nincs irodalom”, hirdeti a Radisson Blu Béke Hotelben található Zsolnay Kávéház a honlapján. És ezt bizonyítandó, egy emelettel feljebb, a Zsolnay Art Szalon keretében, a Shakespeare teremben, ahol a halhatatlan drámaíró művei ihlette ábrázolások díszítik a falakat,

mielőtt vacsorázunk, 18 órától, Saly Noémi kávéházkutató, hely­tör­té­nész előadást is tart a Nyugat íróiról, költőiről. Hiszen az azóta klasz­szikussá nemesedett hírességek maguk is rendszeresen tartottak itt előadást a Nyugat Baráti Kör égisze alatt. Az előadás előtt Varga Csaba, a szálloda igazgatója bevezetőként elmondja, hogy az akkor még Britannia Szálló is összefonódott a művészekkel és a művé­sze­tek­kel, és ezt a hagyományt ők is feltétlen kötelességüknek érzik folytatni. Ezért is vannak itt kulturális estek, amikre egyébként, meglehetősen stílszerűen, a belépő ára magában foglal egy igencsak gusztusos és finom sütit – amit sokféléből lehet kiválasztani –, no meg persze kávét, teát, üdítőt. Az ember ezektől már kezdi jól érezni magát, utána pedig következik Saly Noémi szellemes, ismeretekkel és anekdotákkal teli előadása, és máris a régi szép békeidőkben érezhetjük magunkat, amikor a gasztronómia, a test örömei oly ideálisan eggyé fonódtak a kultúrával.
Ehhez természetes volt az élő zene a kávéházakban. A Zsolnayban diszkrét zongoramuzsika, igazi szalonzene szól, ott-jártunkkor éppen Bóni Lajos jóvoltából. A fiatal, roppant elegáns és érzékenyen játszó fiatalembertől megtudom, hogy Nyári Gyula zongoraművésszel váltják egymást minden héten keddtől szom­bat estig.

A tavasszal végződött felújítás óta nem kell a portások pultja előtt elmennie azoknak – amit jó néhányan feszélyezőnek tartanak –, akik az utcáról be akarnak térni a kávéházba, ami különben bisztróként, bárként is működik. A bejáratához került a kívülről is látszó, tekintetet vonzó, míves, ólomkristállyal díszített, híres Haranghy-kupola is. A kávéház oldott hangulatú hely, kényelmes fotelekkel, hosszú, mutatós bárpulttal és legfőképpen egy lenyűgözően látványos sütis vitrinnel, amiben színek, formák és majd megtapasztalandó ízek kívánatos garmadája tanyázik.
Ami első szempillantásra meglepő az étlapon, hogy van a saláták, steakek, vegetáriánus fogások mellett borjúláb, pacal is, ez elegáns szállodák éttermében igazán nem szokványos. Azt mondja Jaksics József executive séf, arra törekedett, hogy megmutassa, ezek az egyszerű ételek is elkészíthetők olyan nívósan, hogy egy patinásan jeles szállodában is megállják a helyüket, és vonzzák azokat is, akik nem a hotelben laknak. Szeretné növelni a magyar vendégek számát, és azt szintén fontosnak tartja, hogy a szálloda vendégei legalább egyszer itt étkezzenek. Mint a 20. század elején ismert kávéházakban, az otthonos hangulat a cél, ahol egy jó beszélgetés mellett hagyományos, de színvonalasan megújított, minőségi fogásokkal találkozhatnak a vendégek.
Bevezetőként kapunk belül omlós, kívül ropogós, finom kenyeret, a vaj hozzá annyira hideg, hogy szinte csak darabosan lehet kenni, de hamarosan elolvad a meleg kenyerünk tetején. A séf úrnak az is fontos, ha megoldható, mindent jó magyar és persze friss alapanyagokból készítsen, így a marhacarpaccio sem argentin marhából való. Szép, már-már áttetsző a hús, puhábbat ettem már, de ízre remek, vegyes salátával, parmezánforgáccsal és extra szűz olívával van szépen körbe adjusztálva. A sült karfiol velouté sűrű, krémes, kedvesen jópofa ötlet, hogy rúd alakú sajtroppancs kíséri a csészén keresztbe téve, és ezen fehér meg piros karfioldarab vesz körbe zöld brokkolidarabot. Ettől rögtön még nagyobb kedvünk van a levesnek nekilátni.
hirdetés

A marhapofa sous vide puha, a hús nedveit, zamatát jól kiadó étel, misóval, rizstésztával, gyömbérrel, pak-choival, és ami a legvonzóbb, pirított velős csonttal van körbeadjusztálva. Megkóstoltuk a marha tri tipet is, ami szintén ízes hús, de kevésbé omlós, mint a marhapofa. Értékelendő, hogy ennek is ötletes a körete, szarvasgombás fehérbabpüré, sült zöldségek, paradicsom veszi körül. És most ugrik a majom a vízbe, a pacal, ami pacal így is, úgy is névvel szerepel az étlapon. Ez azt jelenti, hogy van hagyományos pörkölt belőle, meg rántva is megtalálható a tányéron. Mindkettő egészen remek, már-már annyira elomlik a szájban, mint a velő. Tradicionálisan sós burgonya és savanyúságok dukálnak hozzá. Ami még inkább valószínűtlen és ezért merész vagányságnak számít előkelő szállodában, az a fish and chips. Itt persze nem zacskóból esszük, de a környezetet leszámítva is abszolút rászolgál a késre és a villára, mert olyan minőségű. A Mr. Foster Burger az előtérben álló, a szálloda emblémájának is tekinthető, keménykalapos, némiképp korpulens, csokornyakkendős, angol úriember figuráról kapta a nevét. A buci ugyanúgy kiváló, mint a húspogácsa, a gyorséttermek sztárja itt is megállja a helyét.
Nem desszertlapot mutat nekünk Pap Gabriella, aki oldott közvetlenséggel szolgált ki bennünket, hanem az itteni szokásnak megfelelően, arra kér bennünket, hogy a vitrinből válasszunk. Ami nem könnyű, mert a Barna László vezette cukrászat mesterművei csodálatra méltóan guszták. Ráadásul figyelnek a cukorbetegekre, glutén-, laktózérzékenyekre, a „minden mentes”süteményekből is imponáló a választék. Kiemelném például közülük a félgömbalakú Madrigált, ami tonkababos angolkrémmel készül, étcsokoládé habbal, ganache bevonattal, hozzáadott cukor nélkül. Egészen pazar.
A Zsolnay Kávéház gasztronómiai és cukrászati szempontból is figyelemre méltó hellyé vált.

Zsolnay Kávéház
VI., Teréz krt. 43.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor