Secko jedno Pandzsáb Tandori indiai vendéglő 2011-01. szám / Dibbuk
Egyre kevésbé tudom megérteni mindazokat, akik indiai éttermek tekintetében esküsznek egy-egy féltve őrzött, titkos címre. Egy-egy sarokházra, rejtett pincelejáróra, kies külvárosra, mert ott aztán tényleg eredeti indiaiak sütnek-főznek, de ne adjuk tovább senkinek, mert a végén nem lesz hely. A Pannónia utcai, valóban szinte észrevehetetlen indiai étteremért is tömegek rajonganak, aminek részben meg is van a fenti eredménye: még a délután fél háromkor kikászálódó vendégek asztaláért is aggodalmas arccal állnak sorba a sorra kerülők. Magát az éttermet egy vizuális környezetszennyezéssel felérő tűzfal-grafiti hirdeti, a portál sem túl vonzó, az étterem pedig az első emeletre vezető szűk lépcső tetején van.
A berendezés a nyolcvanas évek Domus kínálatát idézi (gyanítom: képviseli), a hangulati elemek kimerülnek két darab kisebb méretű indai faliszőnyegben. Minden az ellen szól, hogy ennyire népszerű legyen. Az étlap pontosan ugyanolyan, mint bárhol másutt, széles e világban, de akár csak Budapesten is: hosszú-hosszú, fénymásolt és nejlonnal borított oldalakon át tandoori vagy csípős szószos csirkeételek, rövidke marha- és bárány-kínálat, az unásig ismert zöldségételek és előételek, kétféle leves. Rizsköret, sokféle. Hely és idő tetszőlegesen behelyettesíthető, az összes ilyen helyen szó szerint megegyezik a kínálat, ugyanúgy „eredeti indiaiak” főznek, secko jedno.
A mango lassi persze itt is abbahagyhatatlanul jó, mint ahogy megunhatatlan a sokféle, tűzforró naan kenyér is; csak ezen a kettőn eléldegélnénk sok hétig. Tulajdonképpen kedvünkre van a többi fogás is. Váratlanul jó a kesudiószószban érkező, egyébként kevéssé markáns ízű sajt. A mártás krémes, sűrű, tényleg meglehetősen diós, a sajt pedig frissnek hat, annak ellenére, hogy vélhetően Indiából, vákuumcsomagolásban hajózott egészen a Pannon (utcai) tengerig. A csípős szószban érkező generál csirkeétel hozza az elvárt szintet, csíp, de emellett ízgazdag tud maradni, a négy darab csirkekocka viszont kevéske, akár főétel létéhez, akár a fogás árához képest nézzük. Finom, pontosan ilyet kapnánk a Dob utcától a londoni Leicester Square-ig mindenhol. A rizsek közül a gombásnak adunk esélyt, korrekt, fűszeres basmati rizs, közepes minőségű gombával, semmi extra, de segít eliminálni a csirkés szósz csípősségét. Mindvégig szeppent pincérünk a fogások végeztével fut be az elejére szánt lencselevessel, amit akár ki is hagyhattunk volna: nem jobb, nem rosszabb, mint egy nagyvonalú kézzel felöntött sárgaborsókrém-főzelék.
Az összképpel elégedettek vagyunk, de lenyűgözöttek nem. Jó tudni, hogy bármikor van egy „jó” indiai a közelben, de ha máshol ér minket a leküzdhetetlen „chicken tikkázhatnék”, bárhol máshol is találunk. Ha nem is jobbat, de legalább ilyet. | hirdetés
|
|
XIII., Pannónia u. 3.
Főétel: 1600–2650 Ft
Kritika (3,5)
|
vissza |
|
| |