Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Hamar az élbolyban
St. Andrea Wine & Gourmet Bár
2016-04. szám / Bóta Gábor

A St. Andrea Wine & Gourmet Bár berobbant a gasztro köztudatba. Amikor először ott jártam, szerény ház volt, viszonylag kevés vendéggel, most pedig már szinte minden este dugig van. Vagányság a Nyugati pályaudvar környékén egy minőségi éttermet nyitni. Kicsit olyan, mint amikor az amúgy éppen életműdíjat kapott Rosenstein Tibor tette ezt a Keleti környéki „dzsumbujosban”. Akár még gyors bukást is jósoltak neki. Azóta is áll a vendéglője a vártán, ott van az ország legjobbjai között.

És röpke idő alatt a St. Andrea is felküzdötte magát oda. Igaz, hogy azért az Eiffel Palotában nyílhatott meg, ami meglehetősen szép és elegáns épület, ha már a környék nem az.  Az étterem maga pedig a bisztró és a fine dining közti létállapotot képviseli, bár a séf, Barna Ádám azt mondja, hogy ő nem szereti a fine dining kifejezést, mert sokakban rossz képzetek társulnak hozzá. Nevezetesen az, hogy nagy tányérok közepére, kis, pepecselve elkészített fogásokat adnak. Ő pedig kedveli a tisztes adagokat. Tán azért is, mert valaha vidéken, sőt, erdőtől körülvéve főzött. Aztán öt évig Ausztriában dolgozott. Ott sokat tanult, például azt, hogy mennyire fontos a szezonalitás, a friss, kiváló nyersanyagok használata. A St. Andreában pedig, ahol a kiváló borász, Lőrincz György nedűi rendelhetők, igen lényeges, hogy a borokhoz is jól passzoló fogások szülessenek. Barna úr nem szereti túlbonyolítani az ételeket, de azért szereti a fantáziáját működtetni. Kedveli, ha játszhat a textúrákkal, ha olcsó és drága nyersanyagokat társíthat egy tányéron.
Maga a helyiség világos, nyüzsgéssel, életörömmel és persze borospalackokkal teli. Nem túl puccos, azt mondhatnám, hogy lezserül elegáns.
Az embernek az az érzése, hogy Lizicsár Miklós üzletvezető egyszerre több asztalnál is tud lenni, egyiktől a másikhoz siet, szót vált, diskurál, figyel arra, éppen mire lehet szükség, „leveszi” a vendégek gondolatait. Ahogy észleljük, vegyes a vendégkör, magyarok, külföldiek egyaránt vannak.  A világosbarna tónus uralkodik a teremben, ilyen az asztalok színe, a padló és a gyorsan közlekedő, közlékeny, fiatal pincérek inge is. Minket leginkább Antalicz Norbert szolgál ki, kedvvel beszél az ételekről és az italokról. A sommelier, Berényi Oszvald egyszer teszi tiszteletét, akkor viszont pörgős nyelven valóságos kiselőadást tart az általa ajánlott borról.
Jelezve, hogy itt az italoknak fontos szerep jut, középen mutatósan formatervezett bárpult uralja a terepet. A tálaláshoz is vannak egyedien formatervezett, érdekes alakú, az ételekkel harmonizáló tányérok. Egy diszkréten gitározó fiatalember ágyaz meg a jó hangulatnak.
hirdetés

 Az első üdvözlőfalatka meglehetősen rafinált, kis kosárkában mutatós kavicsok vannak az asztalunkon, azt gondoljuk, hogy dísznek. De aztán tudatja velünk a pincér, hogy kettő ehető, találjuk meg, melyik. Amit végül bekapunk, annak tészta az alapja, és friss sajt adja meg a módját.
Könnyű előétel a nyílt vizek illatát hozó lazacpisztráng, ami hajszálvékony, úgynevezett brick tésztában sült szürke harcsával közösködik, saláta és citrusok, polenta teszik teljessé a kompozíciót (2900 Ft). A vajpuha kacsamájpástétom füstölt kacsamell carpaccióval (2800 Ft) párosodik, de úgy, hogy a máj édeskésségét kiemelve kis törökméz, a carpaccio esetében pedig beluga lencse fokozza az ízhatást.
A sáfrányos hallevesnek (1800 Ft) messzire sárgálló, gyönyörű a színe, kellemesen, enyhén savanykás az íze, a haldarabkák előzékenyen csaknem szétolvadnak a szájban. A borjúragú-leves (1400 Ft) is élvezetesen pikáns. A nyúlhústól (4800 Ft) sokan idegenkednek, de itt igazán omlósan, ízesen csinálják, turbolyás burgonyapürével könnyed étel. Ez már kevésbé mondható el a séf ajánlatában szereplő vaddisznógerincről (5800 Ft), ez zaftos, finom hús, szerencsére nem agyonsütve. Burgonyakroketten kívül cukorborsó és zöldborsó is segíti a tavaszias ízvilágot. Igencsak imádott lehet a konyhában a mangó, mert a fekete csokis desszertet (1600 Ft) is vele párosítják, meg az ételsort a séf búcsújaként lezáró kis fehér csokis nyalánkságot ugyancsak.
A St. Andrea egy év alatt tényezővé vált, biztos vendégköre alakult ki, kísérletező kedvű, de nem a fellegekben járó, megbízható konyhára tett szert.

V., Bajcsy-Zsilinszky út 78.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor