RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 15., csütörtök
Albert, Lipót

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Budapesti melankólia
2018-09. szám / D. Magyari Imre

Szokták mondani, minden napunkat, minden óránkat úgy kellene élni, mintha az lenne az utolsó. (Nem biztos, hogy én egy ilyen napot olvasással és írással kezdenék, de lehet. Mondjuk Platón illene hozzá.) Hutvágner Éva Örök front című regényében ez az utolsó nap, utolsó óra egyre közelebb van: az Apophis nevű kisbolygó pillanatokon belül nekiütközik a Földnek és így Magyarországnak és Budapestnek.

Ez az égitest valóban létezik, 2004-ben fedezte fel három csillagász egy arizonai obszervatóriumban (nevük a könyvben is felbukkan). Hamarosan kiderült az is, hogy a bolygó 2029-ben, vagy ha akkor nem, hát 2036-ban a Földnek ütközhet. A NASA ugyan kizárta ennek a lehetőségét, de egy író kizárhatja a NASA-t, és megírhatja az ütközés előtti napokat, mint Hutvágner Éva tette. Nem árt azt sem tudnunk, hogy az égitest névadója – ó, a kultúrák találkozása! – Apóphisz, egy óriási, kígyó formájú (a név is kígyót jelent) démon az egyiptomi mitológiából, a világosság, a rendezettség ellenfeleinek megtestesülése, a sötétség, a káosz, a nemlét erőinek szimbóluma.
A színhely Budapest, látjuk a budapesti utcákat, az Andor utcát, a Fehérvári utat, az Üllőit, az Andrássyt, ahol tömegverekedés tör ki, valakit belöknek a Louis Vuitton kirakatába. Budapesten kóvályognak azok az emberek is, akiket megismerünk, Ágnes, Júlia, Gergő, Marcell, Miklós Marcell, az ő gondolat- és életmozaikjaik kerülnek elénk a műben. Úgy tűnik, hiába az utolsó hét, az utolsó óra, semmi sem rendezhető, semmi sem oldható meg, diadalmaskodnak a káosz erői. Örök front van, ahogy a cím mondja, mikor Ági migrénjéről van szó: „Sűrűsödtek a rohamok az utóbbi időben, aggasztó. Jó lett volna, ha csak valami front. Az elmegy, elszalad. (…) De aztán nem múlt el, mintha a sok frontátvonulás csak próba lett volna, alvásra a halál. Örök front.” (Megjegyzem, ez szerintem elírás, az alvás próba a halálra!) És ez a front a világ végezetéig tart, szó szerint.
A zaklatottságot az erősen lírai nyelv közvetíti, tulajdonképp prózaverset olvasunk: „A közös gyerekkor fényei mintha beszorultak volna a szemhéja alá, ez lett az irányítótorony.” Az utolsó oldalakon a tördelés is megváltozik. A líraiságot erősítik Máriás Attila rajzai is.
hirdetés

Emlékszünk Lars von Trier 2011-es elgondolkodtató filmjére, a Melankóliára? Abban is egy kisbolygó haladt a mi bolygónk felé, feltartóztathatatlanul. Úgy látszik, több művész is a káosz démonának megerősödését érzékeli. Immár Budapesten is.

Hutvágner Éva: Örök front
Kalligram Kiadó, 2017
160 oldal / 2500 Ft

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor