RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. október 27., szerda
Szabina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
Színészírók és a kamaszlélek mélységei
2021-05. szám

Idén nyáron két színészként ismerté vált író – Madarász Éva és Gáspár András Gáspár – egy-egy elsősorban kamaszoknak szóló regénye jelenik meg a Móra Kiadónál. Köteteikről, művészetről, a kamaszokhoz, könyvekhez fűződő viszonyukról kérdeztük őket.

Irodalom és színművészet, mindkettőben kipróbáltad magad. Mit ad ne­ked ez a két művészeti terület?
M. É.: Már kicsi koromban is szokatlanul erős volt a képzeletem. Kita­lált történeteim főszereplője általában én magam voltam, ezért va­la­hogy soha semmi más nem akartam lenni, csakis színész. Később egyre erősebb késztetést éreztem, hogy ne csak eljátsszam, hanem én magam találjam ki a szereplőimet. Így fordultam az írás felé. Hiszem, hogy az ember nem csak egy hivatást választhat magának. Bármi lehetsz. Ha az egyik már nem elégít ki teljesen, bátran keress új utakat. Én is ezt tettem, és bár a mai napig színészként is dol­go­zom, az írás vette át az életemben a főszerepet.

G. A. G.: A színházi alkotói feladataimban szolgálatot teljesítek. Csak az érdekel, hogy szórakoztassam, elgondolkodtassam, megrázzam vagy éppen felrázzam a nézőt. Szí­nész­nek készültem gyerekkoromtól fogva, a színházat én választottam magamnak. Az írás művészete viszont önmagának választott. Színházi alkotóként írtam színdarabokat, drámatanárként is alkottam jeleneteket, s a történetek világa nem hagyott nyugodni. Viccesen hangzik, de vajúdtam velük, éreztem, hogy világra akarnak jönni. Most, ha megszületik egy, máris egy újabb kezd ébredezni bennem.

Miért döntöttél úgy, hogy kamaszoknak írsz?
M. É.: Minden korosztály közül a kamaszok állnak hozzám legközelebb. Nagyon szeretem őket, minden tétovaságukkal, undokságukkal, naivságukkal és bénázásaikkal együtt. Talán mert valahol a lelkem mélyén én is az vagyok. Örök tizenéves.

G. A. G.: A drámatanítás során több mint egy évtizede kamasz és fiatal felnőtt korosztállyal dolgozom. Közöttük élek, őket hallgatom, velük küzdök meg, és velük harcolok fontos dolgokért. Közöttük otthon érzem magam. És ők érdekelnek. Mert ők a jövő. Velük dolgozva, nekik írva nem kell rágódni a múlton, a tizenévesekkel meg tudom élni a jelent, és őket tanítva hozzá tudok járulni ahhoz, hogy szebb jövőt épít­hessenek.

Fajsúlyos témát jársz körül. Miért pont ezt választottad?
M. É.: Olyan témát választottam, ami ma rengeteg tizenévest érint, akik a soraimat olvasva magukra ismerhetnek és érezhetik, hogy nincsenek egyedül. A regényem egy család széthullásáról szól, és arról, hogy hogyan éli ezt meg Eszter, a kamasz lány, akit senki nem kérdez, csak úgy megtörténik vele. Mint ahogy évente sok családban, sok gyerekkel.

G. A. G.: Olyan világ vesz körül, ahol a hazugság norma. A Héjnélküli főhőse, Dyami, egy olyan lány, aki nem tűri a hazugságot. Dyami oldalára állva az olvasók talán rendet tehetnek emberi kapcsolataikban, mikrovilágukban és közösségi ügyeikben. Csak le kell tépni a szemükről a héjat, ami akadályozza, hogy szabadon lássanak.

Melyik most megjelenő regényed legfontosabb mondata?
M. É.: A legelső: Utálom. Szerintem az ember tizenhat évesen ezt érzi a legtöbbször. Még minden fekete vagy fehér. Az árnyalatokat csak később vesszük észre.

G. A. G.: Megnyomoríthatsz és vakká tehetsz, de sosem leszek a foglyod: LÁTLAK.
Szerinted érdemes egy fiatalnak a 21. században olvasni?
M. É.: Olvasni mindig érdemes. Mindegy, hogy papíralapú vagy e-book formátumban. Az olvasás életet menthet. Az enyémet is sokszor mentette meg egy-egy jókor elolvasott mondat, fejezet. Átsegít a nehézségeken, erőt és hitet meríthetünk belőle. A könyvek a legjobb barátok lehetnek, csak jól kell forgatni őket.

G. A. G.: A jó regények olyan világokba visznek, ahol senki sem érhet a képzelet nyomába. Amikor olvasunk, az íróval együtt alkotunk. A lapokra írt világot az olvasó építi fel, a szereplőket az olvasó teremti meg, a háborús képeket vagy a támadó idegen lényeket nem a CGI-technológia vetíti elénk, hanem a saját képzeletünk. Az olvasás segít szabadon szárnyalni az ellentmondásos modern világunkban, amelynek a csodái sokszor rabságban tartanak. Az olvasás a 21. században a képzelet szabadságának a biztosítéka.



hirdetés





























vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor