Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Az eljegesedés a társadalom állapotára vonatkozik”
2016-02. szám / D. Magyari Imre

Térey János új verses regénye, A Legkisebb Jégkorszak Budapesten játszódik, 2019–20-ban. De, ahogy Szilasi László írta az Élet és Irodalomban, „a mi világunk története ez a jövő”, a mi jelenünkről szól, erről mondja az egyik szereplő: „Európa halott, a világ közepének szánt sörkertekben / Elbutult népével…” Ami persze nem feltétlenül a szerző véleménye.


A regényed fő helyszíne a Sváb-hegy és környéke, ezen az elegáns részen élnek a szereplői, Mátrai Ágoston volt izlandi konzul, Dolina Iván főmeteorológus, Labancz Győző és a többiek, akiket a leginkább a felső-középosztályhoz sorolhatunk. El tudsz-e képzelni egy olyan sétát errefelé, mint amilyen Dublinban az Ulysses-túra, aminek a résztvevői Leopold Bloom életének helyszíneit járják végig?
T. J.: Boldogan; annál is inkább, mert hat éve Dublinban ez volt az egyik legerősebb élményem. Azért is örülnék neki, mert azt jelentené, hogy a könyvem közismert olvasmány. El lehetne indulni, mondjuk a fogaskerekű Sváb-hegy megállójából, itt a Szépkilátás cukrászda, a halászcsárda, érinteni kellene a Jókai-kertet, az egykori Nagyszállót, a híres szanatóriumot, a Felhő utcai református templomot vagy a könyvbeli híres színésznő, Binder Lívia lakását az Evetke utcában. Esetleg Labancz Győző Művész úti, elképzelt villája is szerepelhetne a „Jégkorszak-tanösvényen”.

Egy elképzelt villa?
T. J.: Miért ne? Tartana ez a túra néhány órát. Vannak egyébként vezetett séták a Sváb-hegyen, Lénárd Anna vezetésével. A csúcspont az Eötvös úti egykori ÁVH-villa, ahol nálam Labancz Győző Rajk László vallatását vizionálja. Mindenestől elátkozott ház. Valóban itt vallatták – mások mellett – Rajkot, egy évvel azután, hogy részt vett az úttörővasút avatásán… Az épületet nemsokára felújítják, látogatóközpont lesz.

Mennyi ideig tartott, amíg Te magad megismerted a környéket?
T. J.: Ami jólesik, soha nem tart soká… A házasságkötésünk után költöztünk ide, 2011-ben, a feleségem tősgyökeres budai. Fél év után már otthonosan mozogtam a hegyen. Kamaszként mindig eltévedtem itt is, a Rózsadombon is. Az én alföldi szememnek – Debrecenben születtem – ezek a kacskaringós buszútvonalak, szerpentinező útszövevények nehezen átláthatók. A hetvenes, nyolcvanas évek Sváb-hegyéről Csaplár Vilmos mesélt sokat.

Közhelyszerűen megemlítik Veled kapcsolatban, hogy több város is fontos számodra, Varsó, Drezda, Königsberg; érzékileg kötődsz bizonyos földrajzi helyekhez.
T. J.: Én vagyok a magyar irodalom kiugrott építésze. Tényleg építésznek készültem, és tényleg az urbanisztika az egyik szenvedélyem. Nem merném mondani, hogy értek hozzá, de foglalkozom vele mindennap.

Hogyan viszonyulsz olykor igen gyarló szereplőidhez?
T. J.: Nem állítom eszményül és nem ítélem el őket. Embereket akarok megmutatni – ez minden művemre érvényes. Se nem mindenestül erényesek, mint Jókai főhősei, se nem mindenestül nyomorultak, mint mostanában sok figura a magyar irodalomban – mondhatni, elszabadult a nyomorpornó. Pedig aki szerencsétlen, nem feltétlenül érdekesebb, mint egy vállalatigazgató, akinek áttétes rákja van. A lent világának ábrázolásában számomra Szilasi László és Tar Sándor meghatározó.

Nem túl nagy merészség új főpolgármestert, új miniszterelnököt, új köztársasági elnököt „beiktatni” 2019-re?
T. J.: Nem nagyobb, mint kitalálni egy virgonc óvodást vagy egy haldokló öregembert. A kérdés mindig a hitelesség. Létező, valóságos politikusokról írni napi ügyeken túllépő verset, mint Ady, na, annak van tétje!
hirdetés

2004-ben Károlyi Csaba egy kérdésére válaszolva azt mondtad, hogy „A próza nekem tilos”. Ez még áll?
T. J.: Dehogy áll, szerencsére én is változom! Akkor volt mögöttem egy prózakötet, amit sikerületlennek éreztem, de később „jóvátettem” Termann hagyatéka címmel – és közben rájöttem, hogy nekem ez kell, szükségem van a prózára! Várom, hogy legyen anyagom hozzá – most van. Három verses regényt írtam, ezt a műfajt, ahogy a mai fiatalok mondják, kimaxoltam.

A regény verses mivolta nem azt jelenti, hogy rímbe van szedve, sőt! – ahol viszont rímet találunk, az megüt: „Lehetett jurtában gyurmázni marcipánnal, / Éjjel meg elrobogni onnét harci szánnal…”
T. J.: Itt egy karácsonyi vásárt írok le éppen, ez a rím a vásár csilingelésébe simul.

Simul? A rímpár groteszkségében épp a vásár hamissága szól.
T. J.: Alighanem szerzői szándék… De ez nem valódi vásár. Maga a mű sem sültrealista alkotás.

Gyakran szólítod meg „hű olvasód”-at. Tudható, hogy kik olvassák a műveidet?
T. J.: Nagyjából. A magyar nyelven olvasó polgárság.

A műben vizionálsz egy katasztrófát, egy jégkorszakot, ha a legkisebbet is. Ilyen rossz sejtelmeid vannak?
T. J.: Akadnak. De ez a könyv nem elsősorban az előttünk álló éghajlatváltozásokról beszél. Magyarországon az emberek többségének közérzete jelen pillanatban sokkal rosszabb, mint a szereplőimé. Tény, változások előtt állunk, az átlagember számára fölfoghatatlan, súlyos változások előtt, az ország, Európa és a világ is – a globális felmelegedés egyelőre nem tartozik az égető gondok közé. Gondolj csak a migrációra! A kultúra hűbéri renddé silányítására és pártlojalitás alapján történő finanszírozására idehaza! Alapvetően látleletet szerettem volna írni a középosztályról, kicsit az európairól is. Szerettem volna arról beszélni, milyen állapotban van most a kultúra és milyenben a fogyasztói. Meggyőződésem, hogy a mai kultúrában nagyon kevés a radikálisan új jelenség, ami ráadásul ragályként lenne képes terjedni. Mutass olyan erős alkotókat, mint amilyen Picasso vagy Ady volt a maga korában! Szerettem volna beszélni a polgári életforma válságáról is. Nem véletlen, hogy Houellebecq minden negyvenes értelmiségi figurája burnout-szindrómában szenved, kiégett.

A Te szereplőidnek jelentős része is. A címhez illően használható velük kapcsolatban az elhidegülés, a kihűlés kifejezés.
T. J.: Az eljegesedés a társadalom állapotára vonatkozik. De a távolodások mellett közeledések is vannak a regényben, amelyek egyáltalán nem esetlegesek. Bonyolult kapcsolati és motívumháló működik itt, s majd egyszer erre is áldoz figyelmet a kritika.

Jelenkor Kiadó, 2015
624 oldal / 3990 Ft

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor