Ajánló
Egils saga
2016-08. szám / D. Magyari Imre
Rendkívül tisztelem Kúnos Lászlót, a Corvina Kiadó igazgatóját, amiért olyan merész – sőt, stílusosan, hősies – vállalkozásokba is mer belevágni, mint a tavaly indult Fontes Boreales, Északi Források című sorozat, amely 12–14. századi óizlandi sagákat ad közre a kiváló tudós és műfordító, az utolsó pillanatig dolgozó Bernáth István (1928–2012) ihletett átültetésében.
Bernáth az évszázadokkal korábbi eredetiből mai magyar nyelvre fordít, de az időbeli távolság érzékeltetésére nem riad vissza a ma már nem használatos múlt időktől („átkelt volt”) és olyan szavaktól, mint a „mindáltalában”. S persze segítenek a nevek, ma már határozottan ritka a Vérbárdos Erik név. A tudós egyébként a neveket is fordítja, Egil Skallagrímsson (ejidl szkádlágrkimszon) nála Kopasz Grím-fia Egil, itt ez is helyénvaló. A sorozat első kötete, a Völsunga saga élén ott áll Bernáth Istvánnak a sagák világába kalauzoló élvezetes bevezetője – érdemes megnézni a nagy tudós honlapját is: bernathistvan.hu.
A saga szót a hatvan körüliek a BBC 1967-es sorozatából ismerhetik, a magyar televízió is hónapokon át nyomatta Jolyon, Soames meg Irene huszonhat részes megkapó történetét, aminek alapja John Galsworthy regénye, A Forsyte Saga. Bár azt talán lelkes nézői sem tudták, hogy a saga (ejtsd szága) óizlandi szó, ami elbeszélést, prózai elbeszélést jelent: előbb szóban terjedt, aztán leírták, lemásolták – az Egils sagát eredetileg borjúbőrpergamenre jegyezték fel a 13. század elején. Próbáljuk egy pillanatra magunk elé képzelni az ismeretlent, aki azt mondta: ez jó, ezt leírom! | hirdetés
 |
|
Egil története az izlandi sagák közé tartozik, amik az Izlandot benépesítő emberekről szóltak. A hős foglalkozására nézve skáld (szkáld), azaz költő, méghozzá „az óizlandi irodalom vitathatatlanul legjelentősebb költője”, ahogy a bevezető írója, Voigt Vilmos fogalmaz. A szöveg szerzője idézi is Egil műveit, például az egyik legkiemelkedőbb részben, a 78. fejezetben. Ez a fiát elvesztett Egil mély gyászáról szól és arról, hogy a távolról hozzásiető lánya hogyan ragadja ki őt ebből az ételt-italt elutasító gyászból: „…költhetnél egy emlékverset Bödvarra”, mondja neki. Egil pedig nekiveselkedik… Nem a nyelv miatt érezzük ezt időtlennek vagy mainak. A gyász időtlen és az alkotni tudó ember alkotni vágyása. Az emberiség egy. Nekem több közöm van a 10. században élt költőhöz s ahhoz, aki róla beszél, mint azokhoz, akik különböző embercsoportoknak különböző értékeket tulajdonítanak, s ezt olyan önhittséggel hirdetik, amilyenre egy igazi skáld sosem lett volna képes.
Corvina Kiadó, 2016
264 oldal / 4500 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
