Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Závada Pállal az Egy piaci napról
„Az emberi butaságra mindig lehet számítani”
2016-09. szám / D. Magyari Imre

„A második világháború után Magyarországon a nehéz gazdasági körülmények újabb impulzust adtak a lappangó antiszemitizmusnak” – olvassuk Romsics Ignác kitűnő, hazánk 20. századi történetét bemutató könyvében. Závada Pál író új műve az 1946 májusában lezajlott kunmadarasi és miskolci pogromot idézi meg, de már a helység nevének megváltoztatásával – Kunvadason vagyunk – jelzi, hogy nem történelmi regényt írt, hanem általánosabb kérdésekről akart szólni.

Érezhetően fontosak számodra a hangnemek: a műveidben nem te vagy az elbeszélő, hanem valaki más, netán nincs is egyedül. Az is többedszer fordul elő, hogy egy női szólamot hallhatunk.
Z. P.: A Jadviga párnájában is volt egy női hang, magáé a címszereplőé, a Milota egyik elbeszélője pedig Roszkos Erika, most pedig végig Csóka Mária beszél, a regény egyik kulcsalakjának, a perbe fogott és ártatlanul elítélt Hadnagy Sándor tanítónak és egykori leventeoktatónak a felesége. De vannak műveim, ahol a többes szám első személyben beszélőket is lehet olykor női karoknak képzelni. És persze akadnak férfi- és vegyes karok is.
Úgy tudom, az Egy piaci nap színdarabnak indult, volt is a POSZT-on egy felolvasószínházi bemutató.
Z. P.: Még mindig dolgozom a színpadi változaton! Ez mindaddig így lesz, amíg valaki nem akarja színpadra vinni, akkor majd együtt véglegesítjük, már amennyire egy színházi szöveg véglegesíthető. A darabban több elbeszélő van, sőt többes szám első személyű kórusok is – a szöveget akár énekelni is lehetne, nem is egy szólamban. Volt már erre példa a Magyar ünnep című darabom Alföldi Róbert rendezte előadásában a Nemzeti Színházban: Bella Máté kamarazenekarra és nyolcfős kórusra komponált zenét. Félig opera volt, félig dráma.
Ha más az elbeszélő, a tudatát, a világszemléletét is meg kell konstruálni. Csóka Máriának megvannak a maga korlátai, például nemigen veszi észre a férje hibáit.
Z. P.: Azt akartam megmutatni, hogyan gondolkozott a háború után egy vidéki asszony, aki nem is az átlaghoz tartozott, hanem az elithez, egy módos, nem zsidó kereskedő lányaként és a tanító feleségeként egy nagyon vékony polgári réteg képviselője. Elgondolkodik az eseményeken, a társadalmi különbségeken, megvan a véleménye az általa lenézett, tanulatlan és képzetlen nincstelenekről, bár néha szánja is őket a szegénységük miatt – s akik aztán a pogrom elkövetői lesznek. A nagyon nagy többség így gondolkodott. Benne is megvan a „szükségesnél nem durvább” antiszemitizmus, ahogy akkoriban nevezték, de elborzasztja, amit a pogrom idején átél.
A műved olvasható történelmi regénynek, egy tavaszi nap, 1946. május 21-e krónikájának, de számomra inkább antropológiai mű, ami igazából arról beszél, mire képes az ember, milyen gonosz indulatok vannak a lelke mélyén, s ezek milyen könnyen előhívhatók.
Z. P.: Azért is a Természetes fény írása közben jutott újra eszembe ez a pogrom, mert ott is az indulatok felszításának, elszabadulásának a legváltozatosabb formáit akartam bemutatni. A háború olyan időszak, amikor ezeknek a lehetőségei elől elhárulnak az akadályok, az addigi rend, az addigi normák megszűnnek, a tulajdonviszonyok is megváltoznak. A magántulajdon szentsége elleni első merénylet az elhurcolt zsidók holmijainak a széthordása volt. A mindennapi élet színterein, utcán, boltban, kocsmában minden megtörténhet, senki nincs biztonságban. A pogrom elkövetői elől nem volt hová bújni, feldúlták a házakat, lakásokat.
Megdöbbentő, amint egy epizódban Tarcsai Sára megveri azt a zsidó asszonyt, mert visszakérte tőle azt a slingelt párnát, amit ő, Sára lopott el tőle. Ezt a periratokban olvastad?
Z. P.: Igen, ez a történet a korabeli tanúvallomásokból bomlik ki.
Eleve megdöbbentő az, hogy a koncentrációs táborokból hazatért zsidókat gyakran ellenérzésekkel, határozott ellenszenvvel fogadták.
Z. P.: Egyszer már kihúzták őket a névsorból. Akkor most mit akarnak itt?
hirdetés

Elképesztő az is, hogy a pogrom elkövetői közt egy asszonybanda is van, a vezetőjük Radai Etel, akit még akár sajnálnánk is a sorsáért, de szörnyű tetteket követ el. Modell után dolgoztál?
Z. P.: Konkrét modellje nincs. A vallomások alapján megpróbáltam elképzelni egy ilyen figurát.
Az ilyen emberek vajon képesek a bűntudatra, megbánásra?
Z. P.: Nem tudom, az emberek nyilván sokfélék. Bizonyára volt példa őszinte bűnbánásra is. Vagy az erre való hajlamra, amelyet esetleg a korlátoltság vagy a fölvilágosulatlanság gátolt.
Mit gondolsz, élhet ma olyan ember Magyarországon, aki elhiszi – elhinné – a vérvádakat?
Z. P.: Ilyen talán nem, de sokan lehetnek, sajnos, az ostoba, félrevezetett és félrevezethető emberek. Akiknek egyetlen szellemi táplálékuk a bulvár, azok között előfordulhatnak olyanok, akik sok mindenre képesek. Persze ilyenek előfordulhatnak a jobb módúak vagy eszesebbek között is.
A többször emlegetett „pártközi értekezlet” ábrázolása is félelmetes. Megdöbbentő, hogy a politika, a hatalom milyen hatékonyan képes manipulálni az embereket, s hogy mennyire gátlástalanul teszi ezt olykor.
Z. P.: Az emberi butaságra és hiszékenységre mindig lehet számítani. Régen is, ma is. Bizonyos körülmények és feltételek közt szinte bármiféle tébolyt el lehet fogadtatni.
Ahogy Arany János mondta: „Rossz csillagok járnak”. Szerinted megélünk még egy nem is normális, de normálisabb világot?
Z. P.: Ne éljünk olyan rövid ideig! Elég méltatlan volna, ha a világnak ezen a részén, Közép-Európában, ami azért nem a legszerencsétlenebb régiók közé tartozna, arra kéne berendezkednünk, hogy ez jutott nekünk. Ez elszomorítana.

Magvető Kiadó, 2016
224 oldal / 3290 Ft

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor