RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. május 22., kedd
Júlia, Rita

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Péntek Orsolya
Az Andalúz lányai
2015-02. szám / Illés Mihály

„… megtalálta az öregasszonyok arcában Kriszta szemét, a megvető, éles tekintetet, amellyel – úgy érezte – a nagyságákat figyelik ősbizalmatlansággal, mintha mindnyájan be akarnák hajtani azt a réges-régi, ki tudja mióta fennálló tartozást, ami a korán hervadó fiatal­ságukból, a sárban tocsogásból, a szegény­ség­ből, a küszködésből, az alkoholista férjek­ből és fiakból, a megye­szék­helyi kórház messze­ségéből meg az örökös izzadt­ság­szag­ból, zsírszagból, földszagból áll össze sérelemmé és büszkeséggé, talán gyűlöletté”

– Az Andalúz lányai minden sorából süt, hogy a szerző költőként debütált korábban. Péntek Orsolya nem keresi sosem a könnyebbik utat, tűpontos fogalmazással, élményszerű képekkel halad előre a tör­té­net­ben. Legyen az egy parasztasszony szeme, egy új szín, egy illat: minden élesen megelevenedik előttünk, nincs mismásolás, terelés. Igazi pokolra menős, önfeltáró, önmarcangoló regény, szépen felépített szerkezettel, remek ellenpontozással.
A pedáns bécsi nagymama és a varázslatos pécsi nagymama, a fő­hős, kissé zűrös, festőművész Szterke és ellenpontjaként ikertestvére, a matematikus és lehengerlően magabiztos Dork, ingatag lelkivilágú anya (ő az „Andalúz”) és a széthulló család másik pillére, a magába forduló apa. A mellékalakok is hasonló pontossággal kidolgozottak, a borzasztóbbnál borzasztóbb pasik, alkalmi szeretők és egy férj, cserfes, bevállalós barátnők, még az öreg antikváriust is meg tudnánk rajzolni a felskiccelt forma alapján. A kidolgozottság ambíciója a szerkezeten is érvényesül, annak ellenére, hogy a történet nem lineárisan halad, időben, térben, sőt, olykor generációk között is csapong, jól követhető, a szereplők személyisége a szemünk előtt fejlődik, olykor érettebbé, máskor elveszettebbé válik.
A történetnek, lévén tulajdonképpen évszakok, évek, hónapok és napok egymásra záporozásából áll, nin­csen végpontja, nincsenek sarokpontjai, csak állapotai vannak, így is ér véget, egy nyugalmi, de korántsem végleges ponton. Péntek Orsolya első regénye, ezt a fülszövegből is tudjuk, egy tervezett trilógia első darabja, de mivel is jelentkezzen egy első regényét jegyző szerző, ha nem épp egy kelet-közép-európai, többnyelvű, multikulturális családregény-trilógiával. Várjuk a folytatást, még akkor is, ha felüdülésre nem lehet számítani a további állomásokon sem.
hirdetés


Kritika (5)
Kalligram Kiadó
300 oldal / 3000 Ft

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor