Dan Ariely szerencsére nem bír leállni. A viselkedési közgazdaságtan világhírű professzorának az irracionalitás a nünükéje: előző kötetében, a Kiszámíthatóan irracionálisban már bemutatta, hogy az emberi döntések leginkább illogikusnak nevezhetők, a mostani könyvben már arra mutat meggyőző példákat, hogy az irracionális döntéseink sokszor egyenesen a kulcsot jelentik az evolúciós küzdelemben.
A szerző a munka világában és a magánéletben egyaránt megvizsgálja az ésszerűséget nélkülöző magatartásmintákat. Kísérletek sorával bizonyítja, hogy egy tökéletesen racionális társkeresés milyen totális eredménytelenséggel jár, vagy épp miért hihetetlenül hasznos, hogy minden körülményhez képesek vagyunk hozzászokni, alkalmazkodni, ahelyett, hogy folyamatosan kilépnénk az adott helyzetből. Még izgalmasabb, hogy a rövid távú érzelmi kitörések, ideértve a bosszú érzetét is, milyen nagyban befolyásolják az egyébként ésszerűnek remélt vagy akár annak hitt döntéseinket. Az üzleti életben remekül (ki)használható az a trükk is, amely szerint az emberek hajlamosak beleszerelmesedni saját ötleteikbe, javaslataikba még akkor is, ha a javaslat eredetileg nem is az ő szájukból hangzott el. Magyarán a teendő: egy értekezleten a fő döntéshozóval kell kimondatni az általunk vágyott megoldást, és hagyni, hogy tetszelegjen az ötletbajnok szerepében.
Tudnivaló egyébként, hogy Ariely professzort egy fiatalkori tragikus baleset „sodorta” a pszichológia és a viselkedési közgazdaságtan világába, így külön megkapó, ahogyan az egész testét borító égési sérülések rehabilitációja, illetve máig kiható szövődményei is újabb és újabb példák bemutatására, kísérletek végrehajtására sarkallják. Ez teszi könyveit elragadóvá, racionálisan zseniálissá. |
vissza
vissza a lap tetejére
