PM Online | Könyv

„… nem vonom kétségbe, hogy voltak és vannak emlékek a rombolás éjszakáiról, csak nem hiszek annak a formának, amelyben, irodalmilag is, kifejezésre jutnak, és nem hiszem, hogy a Szövetségi Köztársaság kialakuló köztudatában, más formában, mint az újjáépítés, számottevő szerepet játszottak volna”
állítja Sebald a német városokat porig romboló szőnyegbombázások irodalmi megjelenítése kapcsán. A neves irodalmár-regényíró a kilencvenes években több előadást is szentelt annak a témának, hogy mennyire van jelen a németek kollektív tudatában az ország ellen viselt szövetséges légi háború, a borzalmas és nyomasztó emlékek miért nyertek irodalmilag értékelhető feldolgozást, a személyes emlékek miért csak töredékesen bukkannak fel itt-ott naplórészletekben, vagy, Sebald értékítélete szerint, elszórtan, alacsony színvonalú, sztereotip művekben.
Az elhallgatott téma előadássá, illetve esszékké rendezése érzékelhetően fontos esemény a német közvéleményben, Sebald is beszámol arról, hogy gondolatmenetének ismertetése után milyen mennyiségben kap olvasói leveleket, telefonokat, méltatlankodást, szidalmazást és persze kiegészítéseket, személyes visszaemlékezéseket is. A szerző tehát élő és forró témához nyúlt, amikor az elhallgatás és a rombolás természetrajzát próbálja rekonstruálni. Számunkra sem ismeretlen és ezért jól megélhető ez az élmény: a közéleti viták szenvedélyes fellángolása korábban rejtőzködő témák megkapirgálása után, mondhatni, napi tapasztalat. A kimondás – felszakítás – megvitatás nagyon ritkán hoz nyugvópontot egy-egy érzékeny téma életében, de ez semmiképp sem ok arra, hogy magát a megvitatást is elsumákoljuk, erre élő bizonyíték Sebald remek esszékötete is.
A vékony kötet harmadik, záró írása kicsit már elszakad ettől a témától, bár a korszakon belül marad, és egy megosztó, vitatott megítélésű író, Alfred Andersch életművét és életét elemzi igen kíméletlenül és kritikusan. Sem az elhallgatás, sem a megalkuvás nem megy át Sebald erkölcsi szűrőjén. Ebből pedig érdemes erőt meríteni.