„Egyszerűség lakik benne. Mosolyogva, szelíden” – Karinthy Frigyes is ódát írt már az egyszerűséghez, igaz, Szabolcska Mihály nevében tette.
A svájci/német szerzőtriász is valami hasonlóba vágja a fejszéjét, amikor a mindennapi életünk szisztematikus egyszerűsítése mellett kardoskodik, hittel vallva Antoine de Saint-Exupéry tételét: a tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni.
A szerzők elsősorban az üzleti modellekre, termékfejlesztésekre koncentrálnak, de számtalan javaslatuk megfogadható a mindennapok viharában is. Öt, kissé szellősen kidolgozott tételen keresztül vázolják fel, hogyan is álljunk neki ennek a bizonyos egyszerűsítésnek. Először is alakítsuk át, amit át lehet alakítani; önmagában az, hogy valamit így szoktunk meg, vagy mindig is így volt, nagyon gyenge érv a szokás megtartása mellett. A következő lépés már a kihagyás: amire nincs feltétlenül szükség, azt egyszerűen hagyjuk ki az életünkből, lépjünk át rajta. Aztán kezdjünk neki a hozzáadáshoz is, ahol a tökéletes gördülékenységhez még hiányzik valami, adjunk hozzá valami olyan megoldást, ami áthidalja a rögös utat. Aztán persze helyettesíthetünk is: korábban bonyolultnak bizonyuló eljárásokat le lehet váltani, egyszerűbbre cserélni.
A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy csak akkor értük el a sikert az egyszerűsítéssel, ha mindennek érzékelhető eredménye van, akár a többiek, felhasználók, vásárlók részéről, akár a mi magunk részéről, hiszen ezért vágtunk bele az egészbe. „Egyszerű ez” – hogy egy másik nagy klasszikust, József Attilát idézzünk. |
vissza
vissza a lap tetejére
