Interjú
„Nem tragédia, hanem állapot”
2015-11. szám / IM
Megjelent Nagy Anna kötete, az Egyedülálló szülők könyve. Erről kérdeztük.
„Nem tragédia, hanem állapot” – így jellemzi az egyedülálló szülői létet. Miben segít ez a kötet az egyedülálló szülőknek? Milyen tanácsokat, megerősítéseket kapnak belőle az olvasók?
N. A.: Talán a legfontosabb, hogy egyedülálló szülőként is lehet elégedetten, sőt boldogan élni. Eleinte fájdalmas és nehéz, amikor valaki egyedül marad egy vagy több gyerekkel, de szinte minden családnál azt tapasztaltam, hogy idővel megtanulják kezelni ezeket a nehézségeket, és ki tudják alakítani azt az életformát, amiben jó megélni a mindennapokat. Ehhez igyekeztem néhány gyakorlati tanácsot adni és olyan szülők történetét megírni, akik különböző okokból ugyancsak egyedül találták magukat. Nagyon szép történetek ezek, tele szeretettel.
Melyek a legnagyobb különbségek egy egyedülálló szülő és egy kétszülős családi modell között a gyermeknevelés tekintetében?
N. A.: A gyereknevelés alapértelmezésben kétemberes feladat és egy gyerek – több meg pláne – nem jelent kevesebb tennivalót, kevesebb felelősséget csak azért, mert az egyik szülő hiányzik a családból. Hosszú időn keresztül, évekig végezni két ember munkáját fizikailag is, lelkileg is kemény feladat. Ehhez társulnak azok a naponta megoldandó kérdések, hogy hogyan találjuk meg a hiányzó szülő szerepét az egyszülős családban, hogyan maradjunk nők és férfiak, hogy a gyerekeink egészséges mintát lássanak maguk körül, vagy hogy hogyan egyeztessük össze a munkát – ami nélkül felborul egy egyszülős család – és a családot, amikor a „ki hozza, ki viszi, ki gardírozza a gyereket” kérdéskör általában teljesen ránk hárul. Néha bizony a szülőknek össze kell szedniük az összes okosságukat, hogy guruljon az élet. De általában összeszedik – az egyedül nevelő szülők többsége nagyon talpraesett.
| hirdetés
 |
|
Ön az alapítója az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványnak is. Mi hívta létre ezt az alapítványt, és milyen tevékenységet folytatnak a szervezetnél?
N. A.: Tíz éve jött létre az alapítvány annak a sokkoló felfedezésnek a hatására, hogy Magyarországon egymillió körül van az egyszülős családban élő emberek, gyerekek és felnőttek száma összesen, és mégis amolyan láthatatlan kisebbségként élnek. Az egyszülős családokról, a gondjaikról, az életkörülményeikről szinte egyáltalán nem esik szó, ha mégis, azt nem mindig tesszük ki az ablakba. Magyarország legnagyobb kisebbsége, akik valahogy mégsem fontosak senkinek. Alapítványként igyekszünk tanácsadással, erőnkhöz mérten – nem anyagi – támogatással segíteni ezeket a családokat, és az elmúlt tíz évben sokat hallattuk a hangunkat, hogy felhívjuk a figyelmet az egyszülős családokra. Hiszen ahhoz, hogy rendszerszinten is segítséget kaphassanak, először tudatosítani kell, hogy milyen sok emberről is van szó, és sokszor milyen körülmények között élnek. Az egyszülős családok majdnem fele szegény.
A könyv nem csak az egyedülálló szülőknek jelent érdekfeszítő olvasmányt. Kiknek és miért ajánlaná még az Egyedülálló szülők könyvét?
N. A.: Elsősorban természetesen azoknak a szülőknek, akik egyedül nevelnek, vagy úgy látják, hogy hamarosan egyedül fognak nevelni. Nagy szeretettel ajánlom azoknak a már felnőtt gyerekeknek is, akiket egyedül nevelt fel az anyukájuk, apukájuk – talán kicsit más szemmel néznek majd rájuk, és jobban megértik, hogy miért az és úgy történt velük, ahogy történt. És, ha egyáltalán a kezükbe veszik, szeretettel ajánlom azoknak is, akik még mindig „csonka családnak” hívják az egyszülősöket, és fejcsóváló rosszallással tekintenek rájuk. Hiszen ez a könyv a maga történeteivel szeretetről, családról, összetartozásról szól, és akár egy szülővel, akár kettővel, mégiscsak ezek a legfontosabb dolgok.
Európa Kiadó
472 oldal / 3490 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
