„… megtalálta az öregasszonyok arcában Kriszta szemét, a megvető, éles tekintetet, amellyel – úgy érezte – a nagyságákat figyelik ősbizalmatlansággal, mintha mindnyájan be akarnák hajtani azt a réges-régi, ki tudja mióta fennálló tartozást, ami a korán hervadó fiatal­ságukból, a sárban tocsogásból, a szegény­ség­ből, a küszködésből, az alkoholista férjek­ből és fiakból, a megye­szék­helyi kórház messze­ségéből meg az örökös izzadt­ság­szag­ból, zsírszagból, földszagból áll össze sérelemmé és büszkeséggé, talán gyűlöletté”