Talán a cím és Szőcs Petra pasztellesen is komor fekete-fehér fotói miatt jutott eszembe a nagy rendező, Ingmar Bergman: nagy örömét lelné Schein Gábor sűrű, nyomasztó és felkavaró könyvében, esetleg még azon is elgondolkodna, játszhatná-e Liv Ullmann Bíró doktornőt, vagy inkább Teresa szerepét kellene ráosztani… Bergmannál gyötrődnek így a szereplők a maguk gyötrő, elhagyhatatlan poklában, amiben megvan minden, még élni is lehet benne, csak épp az hiányzik, ami elviselhetővé tenné az életet. Hogy boldoggá is – ezt a szót felejtsük el.