RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. szeptember 19., szerda
Vilhelmina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4)
Könyvesbolt a tengerparton
2018-08. szám / Dercsényi Dávid

„Fiatal nő megpróbálja beteljesíteni álmát, ám a más célt dédelgető helyi hatalmasságok politikai hátszél segítségével nehéz helyzetbe hozzák” – lehet, Andy Vajna Filmalapja már ennél a fázisnál, filmötlet-állapotnál elgáncsolna egy filmtervet, szerencsére máshol máshogyan készülnek

a filmek. Ezért láthatjuk ezt a spanyol, német és brit összefogásból megvalósuló, spanyol rendező által létrejött, ízig-vérig brit alkotást. Amely valamennyire a Csokoládé ellenpárja is lehet: a még mindig fiatal háborús özvegy Florence Green (Emily Mortimer) könyvesboltot akar nyitni egy nedves és kedves, angol tengerparti kisvárosban. 1959-et írunk. Ám a helyi arisztokrácia legbefolyásosabbja, Violet Gamart (Patricia Clarkson) inkább látna a kiszemelt épületben művészeti központot. A könyvesbolt megnyílik, és megkezdődik a küzdelem olyan angolosan, megannyi teázással és csevegésbe ágyazott hadüzenettel.
A 2000-ben készült Csokoládé szirupos üzenete az önfelszabadítás és az öröm megélésének engedélyezése volt, ezt váltotta ki Juliette Binoche mediterrán édességboltja. A Könyvesbolt a tengerparton tudja, mindez nem ilyen egyszerű. Az ellenségeskedéssel és kételyekkel fogadott könyvesbolt felkavarja a helyi életet, például azzal, hogy kirakatba rakja Nabokov botránykönyvét, a Lolitát. És megkavarja az embereket is. Az évtizedes magányba visszavonuló, egyedül élő Edmund Brundishra (Bill Nighy) éppúgy hat, mint a helyi proletáriátus gyerekeire vagy a városi dandy Milo Northra (James Lance). Mindezt a brit etikett és modor szabályai szerint: a társalgás mindig formális, de nem hazug. Isabel Coixet spanyol rendezőt láthatóan elbűvöli a kétnaponta hulló eső, a tejes angol tea, az arisztokrácia kissé ütődött férjkontingense, az elhanyagolt vidéki udvarházak és pazar fogadások világa.
Amikor a visszafogottságában is erős líraiságról van szó, Coixet remekel, Nighy és Mortimer tengerparti jelenetének mindenképpen ott a helye a „10 legerősebb szerelmi vallomás, amelyben nem hangzik el a szerelem szó” listán. Mindazonáltal az intrikus Violet Gamart, azaz Clarkson csak ritkán tud a maga szintén brit módján eléggé diabolikus lenni. Bezzeg, amikor Nighy beszél róla, már mindent ki tudunk nézni belőle. Leginkább azt, hogyan tartja kézben és befolyásolja látható és láthatatlan csápjai által egy kisváros életét – egy újabb vonás, ami miatt a Filmalap valószínűleg inkább egy magyar történelmi diadalról szóló filmet favorizálna hasonló esetben.
Mortimer Mrs. Greenje minden rezdülésében tökéletes: egy kissé beszürkült, megöregedett Audrey Tautou: elszánt, de nem agresszív, bátor, de nem harsány nő. Bill Nighy szintén beszürkült, élve eltemetett, halványan Clint Eastwoodot idéző, inkább pesszimistán gátlásos, mint sármos Brundishával pedig egy külön spin-offot, őt és életét főszerepbe emelő filmet is szívesen végignézne az ember.

Könyvesbolt a tengerparton (16)
hirdetés

(The Bookshop)
Rendező: Isabel Coixet
Főszereplők: Emily Mortimer, Bill Nighy, Patricia Clarkson, James Lance
113 perc
Forgalmazó: Cirko Film
Már a mozikban

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor