Interjú
„Hogy tisztelegjünk a bátrak előtt”
2018-02. szám / Jónás Ágnes
Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét számos nyelvre lefordították már, készítettek belőle filmet és számítógépes játékot is. Az 1552. évi egri ostrom eseményeinek és előzményeinek története ezúttal a Nemzeti Színházban elevenedik meg a színház társulata, valamint a Magyar
Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójában. A látványos, újszínházi nyelvezettel, török és magyar népi táncokkal fűszerezett, felnőtteket és gyermekeket egyaránt rabul ejtő, március 9-től látható történelmi színdarabról a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjével, Zsuráfszky Zoltánnal beszélgettünk.
Az Egri csillagok a harmadik, Nemzeti Színházzal közös produkciótok, ami arra enged következtetni, hogy az elmúlt években nagyon megtalálta a közös hangot egymással a két intézmény.
Zs. Z.: Valóban így van. 2015 februárjában a Körhinta című zenés-táncos darabot mutattuk be a Nemzeti Színházban, ami azóta is sikerrel fut, minden előadás telt házas. A dramaturgia és a forgatókönyv munkatársam és feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa munkáját dicséri, én társrendező-koreográfusként vettem ki részem a Vidnyánszky Attila által rendezett, Fábri Zoltán legendás filmjén alapuló produkcióból. Ezt követte tavaly tavasszal a Csíksomlyói passió című zenés produkció, melyet szintén nagy érdeklődés övez. Az eddigi sikerek felbátorítottak minket arra, hogy egy újabb közös produkcióban gondolkozzunk, s Vidnyánszky Attila rendezésében színpadra adaptáljuk az egyik legismertebb magyar történelmi regényt, az Egri csillagokat. Jómagam társrendező-koreográfusként veszek részt a munkában. Nagy élmény és vállalás ez mind a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek és a zenekarának, mind pedig a Nemzeti Színháznak.
Húsz évvel ezelőtt már dolgoztál egy Egri csillagok adaptáción – Várkonyi Mátyás és Béres Attila 1996-ban írt történelmi musicalt a regényből.
Zs. Z.: Igen, és akkoriban nagyon sok archív anyagot gyűjtöttem a témához a Magyar Tudományos Akadémián, török barátokkal beszéltem, zeybek táncosokat ismertem meg, és kaukázusi táncokat is megtanultam. A mostani darabban a török táncanyagok mellett lesz gyimesi és középkori ugrós tánc, a nézők élvezhetik a 16. századi török és magyar zenei világot is.
Egyáltalán nincs könnyű dolgotok, hiszen számos olyan jelenet, monumentális vonás, például csatajelenet van a regényben (és egyébként a Várkonyi Zoltán rendezte 1968-as filmben is), melyet kizárólag színházi eszközökkel színpadra vinni majdhogynem lehetetlen. Hogyan birkóztok meg a feladattal?
Zs. Z.: Nyilvánvaló, hogy egy tízezres török sereget nem tudunk megjeleníteni a negyven méteres színpadon – a várból, belülről érzékeltetjük a harc lüktetését, és koreográfiával, rendezői fogásokkal igyekszünk Eger várának ostromát megeleveníteni. Vidnyánszky Attila gyerekeket is bevon a darabba. A színházi adaptációnk több helyszínen – folyóparton, török sátorban, a vár épületében, illetve a vár külső területén – játszódik, Székely László díszlettervezőnk pedig fantasztikus mozgatható díszletet készített a darabhoz. | hirdetés
 |
|
Gárdonyi műve egyrészt az 1552. évi egri ostrom eseményeibe és előzményeibe enged bepillantást, másrészt szól a kereszténység és az iszlám közti ellentétről, a határok megvédéséről, a jogos önvédelemről is. Nem érezted úgy, hogy darázsfészekbe nyúltok azzal, hogy ezt a művet épp 2018-ban állítjátok színpadra?
Zs. Z.: Nem célunk és nem is feladatunk aktuálpolitizálni – a magyar dicsőséget, az egri várvédők diadalát, a helytállást és a hazaszeretet fontosságát szeretnénk hangsúlyozni. Kevés győzelme van a magyarságnak, de az 1552-es kétségkívül az egyik legjelentősebb volt, s úgy gondolom, hogy méltó arra, hogy megörökítsük a színház, a zene és a táncművészet nyelvén, és hogy tisztelegjünk a bátrak előtt. Engem egyébként mindig is érdekeltek a magyar történelem zivataros epizódjai, fiatal koromban előszeretettel éltem bele magam a hősök helyzetébe, koreográfusként pedig nagy öröm számomra, hogy évtizedes tapasztalataimmal, a megfelelő erőforrásokkal és apparátussal rendelkezve színpadra álmodhatom az Egri csillagokat. Ez egy igazi nagy történet szerelemről, hűségről, árulásról, hazaszeretetről és hősiességről. Fontos, hogy közösen emlékezzünk Dobó Istvánra és a maroknyi egri csapatra, és bízom abban, hogy szép tavaszi bemutatója lesz ez a két intézménynek.
Mik a további tervek? Lesz külföldi turné a közeljövőben?
Zs. Z.: Nagy boldogság számunkra, hogy a Körhinta meghívást kapott Kanadába, ezen kívül tárgyalások folynak arról, hogy visszük az előadást Beregszászra, Gyulára, a Kisvárdai Fesztiválra és talán még Kolozsvárra is. A Csíksomlyói passiót augusztus 18-án szeretnénk bemutatni több száz táncossal Csíksomlyón – a színpadi technikát eleve úgy terveztük meg, hogy utaztatható legyen a produkció. Szerencsére manapság egyre erőteljesebb igény mutatkozik az eredeti, hagyományos néptánc- és népzenei kultúra iránt, gondoljunk csak a Fölszállott a páva televíziós tehetségkutatóra, ami lehetővé tette azt, hogy a műfajt, amiben alkotunk, minél többen megismerjék. Hiszek abban, hogy igazán csak azt tudjuk megszeretni, amit ismerünk, s hogy a népi ismeretek révén minden fiatal megtanulja és megtapasztalja a közösséghez, a nemzethez tartozás felemelő érzését.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
