Impresszum | Előfizetés  
  2024. december 8., vasárnap
Mária

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Értékek, amelyekről a rohanó, teljesítményorientált világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni”
2018-08. szám / Jónás Ágnes

A Noir Színház a nagy sikerű, egyedi látványvilágú Hókirálynő, Aladdin és Hamupipőke című előadások után most a Csipkerózsikát tűzi műsorra, melynek premierje szeptember 15-én lesz a Duna Palotában. Az előzőekhez hasonlóan látványos és élvezetes előadás felnőtteknek és gyer-
mekeknek egyaránt remek kikapcsolódást nyújt, egyetemes emberi érzésekről szól, és olyan értékekkel szembesít, amelyekről manapság egyre kevesebb szó esik. A Csipkerózsikát megátkozó ördögi Demónát megformáló Takács-Kiss Zsuzsannával beszélgettünk, aki két éve oszlopos tagja a Noir Színház csa­patának.

Hogyan kerültél a Noir Színházhoz, és mi a legnagyobb csábító erő számodra ebben a közegben?
T-K. Zs.: A Noir Színház rendezőjével, díszlet- és jelmeztervezőjével, Iványi Árpáddal 2015 előtt csak látásból ismertük egymást, néha gra­tu­lál­tunk egymásnak, ha láttuk egymás előadásait, de sosem dol­goz­tunk együtt. Én már tízévesen a Vígszínházban szerepeltem az Eszenyi Enikő rendezte West Side Storyban, később a József Attila Színházban kaptam kisebb szerepeket, majd a valaha volt Budaörsi Játékszínben, illetve a Budapesti Kamaraszínházban is játszottam. Rendszeresen fellépek a Holdvilág Kamaraszínházban és a Gózon Gyula Kamaraszínházban. Árpáddal egészen 2015-ig nem volt mun­ka­kap­cso­la­tom, aztán 2015 szeptemberében megcsörrent a telefonom, ő hívott, és elmondta, hogy szeretné színpadra állítani a Hamupipőkét, s felkért, hogy játsszam el Hamupipőke mostohatestvérét, Drisellát. Örömmel mondtam igent, és izgatottan vártam a próbafolyamatot. Rendkívül jó hangulatú munkafolyamatban volt részem, jó volt látni a fantasztikus díszletet és a szép jelmezeket. Árpi mindig határozott elképzelésekkel érkezett a próbákra, de jólesett, hogy minket, színészeket is hagyott szabadon gondolkodni, meghallgatta a javaslatainkat. Fábián Géza producer lefektette a produkcióhoz szükséges alapokat, minden technikai feltételt megteremtett, így nekünk „csak” a dolgok művészi részére kellett maximálisan összpontosítani. A Hamupipőke bemutatójára 2015 szeptemberében került sor, aztán decemberben Árpád ismét megkeresett, és megkért, hogy ugorjak be a Hókirálynőbe. Azóta én játszom a címszerepet. Az elmúlt három évben sokat léptünk fel vidéken, a budapesti állandó játszóhelyünkön, a Duna Palotán kívül eljutottunk többek között Veszprémbe, Ajkára, Pápára is.

Szeptember közepén egy új, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt ajánlott mesejátékkal jelentkezik a Noir Színház: a Csipkerózsikát mutatjátok be a Duna Palotában. Szerinted mit szimbolizál ebben a mai világban Csipkerózsika figurája, és milyen értékekkel szembesítheti a nézőt a történet?
T-K. Zs.: Ez a történet – akárcsak a Hókirálynő, az Aladdin vagy a Hamupipőke – egyetemes emberi érzésekről szól, megjelennek benne azok az értékek, amelyekről a rohanó, teljesítményorientált világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, ilyen például a barátság, a kedvesség, szeretet, a tisztelet, a hősiesség, a mások segítése vagy a hit fontossága. A főhősnőnek számos akadállyal kell megküzdenie, de céljai és hite erőt ad neki.

Demónát alakítod, aki ördögien gonosz, gáncsoskodó nő. Feltételezem, hogy a próbák során sikerült rájönnöd, hogy mik az ő mozgatórugói, s hogy mitől nyugtalan a lelke.
T-K. Zs.: Én meglehetősen békés természetű ember vagyok, Demóna tehát a szöges ellentétem, ezért is tartottam fontosnak, hogy utánajárjak a háttértörténetének. Demóna valaha Lipót királyba volt szerelmes, Lipót azonban nem őt választotta társul, s ezen a csalódáson Demóna képtelen volt túltenni magát. A visszautasítás gonoszságot generált a lelkében, és elhatározta, hogy mindenkinek ártani fog, aki Lipótnak kedves. Csipkerózsikát például megátkozza. Egyébként nagyon örültem a szerepnek, mert nagy kihívás megformálni. Az egyik próba után otthon gyakoroltam a nappaliban, próbáltam játszani a hangsúlyokkal, mire a gyerekeim bejöttek, és azt mondták: „Anyu, ez nagyon gonosz lesz!” Ebből gondoltam, hogy jó úton haladok.
hirdetés

Lehet mondani, hogy a gyermekeid az első számú kritikusaid?
T-K. Zs.: Igen. Ágoston és Benedek kilencévesek, egypetéjű ikrek, és már a pocakomban szerepeltek színházi előadásokban. Számos szerepben láttak már, minden előadásban megvan a kedvenc karakterük (aki nem mindig én vagyok), remek érzékkel hasonlítják össze az egyes darabokat és a színészek játékát.

Más dolgokkal lehet az ő figyelmüket, vagyis az Alfa-generáció figyelmét lekötni, mint anno a miénket?
T-K. Zs.: Nagyon fontos a külcsín, vagyis a látványvilág és az esztétikus jelmezek, de szerintem ha jó ritmusú, pontos színészi játékot látnak s egy olyan előadást, amely tele van fordulópontokkal, váratlan helyzetekkel, precízen adagolt mély- és csúcspontokkal, akkor a figyelmük könnyedén leköthető. Ha a csapat nincs összhangban, ha hiányzik a pontosság, akkor a csillogó csinnadratta nem segít, és gyakorlatilag mindegy, hogy milyen effektekkel operálunk. Iványi Árpád fantasztikus összhangba hozza a színészi játékot a csodás látványvilággal!

Milyen útravalókkal próbálod ellátni a gyermekeidet?
T-K. Zs.: Az előadásainkhoz hasonlókkal. Biztatom őket arra, hogy higgyenek magukban és az álmaikban, hogy legyenek becsületesek, szorgalmasak, bátrak és vagányak, ne keseredjenek el, ha kudarc éri őket, és hogy éljenek meg minden egyes napot mosolygósan.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor