RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. december 14., péntek
Szilárda

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Vakrepülésből a stabil működési formáig
2018-10. szám / Jónás Ágnes

A Budapesti Műszaki Egyetem központi épületének második emeletén működő Szkéné Színházat már senkinek nem kell bemutatni – története 50 évvel ezelőtt kezdődött, ma a budapesti kul­túré­let egyik színfoltja, amely kiemelt figyelmet fordít a társadalmi, politikai és kulturális problémákat
feldolgozó előadások bemutatására. Lapunknak Németh Ádám, a Szkéné Színház Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője beszélt az évad bemutatóiról, a „szkénés” atmoszféráról és egy közelgő jubileumról.

Úgy hallottam, hogy van némi vita akörül, hogy mikortól számítjátok a Szkéné Színház indulását.
N. Á.: A Szkéné Színház neve eredetileg Műegyetemi Irodalmi Szín­pad volt, 1968-tól viseli a Szkéné nevet. Az Egyetem K épületének legfelső emeletén volt egy próbaterem és egy színházterem, amely átépítésen esett át, és az így kialakított stúdiószínház 1970. március 21-én Weöres Sándor Theomachia című előadásával nyílt meg. Mi ettől az évtől datáljuk a Szkéné indulását, így az ötvenéves jubileumot 2020-ra tervezzük.

2010-ben teljes strukturális átalakuláson ment át az addig az egyetem által üzemeltetett színház…
N. Á.: 2010-ig a Szkéné az egyetem szervezeti egysége volt, a szín­ház dolgozói közalkalmazottként látták el a feladataikat, az egyetem kulturális titkársága vezette a színházat, élén Regős Jánossal. Nyolc évvel ezelőtt a törvényi változások megkövetelték az egyetemtől való elszakadást, ami azt jelentette, hogy egy önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságot hoztunk létre a színház üzemeltetésére, melynek én lettem az ügyvezetője. Elsősorban az egyetem különböző gazdasági társaságait vezettem és vezetem jelenleg is. Az átalakulás előtt mindössze pályázati lebonyolítóként foglalkoztam a színházzal, illetve rendszeresen látogattam az előadásokat. A Szkéné működtetése 2010-ben gyakorlatilag nulla forintról rajtolt, nem indulhattunk a működési pályázaton, nem vehettünk igénybe TAO-t, mindössze kisebb támogatásokból és kölcsönökből tudtunk elkezdeni építkezni. Igazi vakrepülés volt. A repertoár gerincét már ekkoriban is Pintér Béla és Társulata adta, előadásaik telt házzal futottak, a repertoár másik felét kísérletező, alternatív előadások tették ki, amelyek látogatottsága egyáltalán nem volt erősnek mondható. Mostanra – az új műsorpolitikának és struktúrának köszönhetően – megtöbbszöröztük a nézőink számát, amely mára meghaladja a 40 000 főt évente, ami egy ilyen kis színházban hatalmas számot jelent. Emellett az elmúlt nyolc évben sikerült kialakítani egy jól működő, fenntartható működési formát, stabillá, tervezhetővé vált a működésünk. Időközben – részben a Műegyetem hallgatói önkormányzatának segítségével – megtörtént a színház teljes körű felújítása is, melynek kö­szön­he­tően talán az egyik legjobban felszerelt és legmodernebb kamaraszínház lett a Szkéné.

Mi alapján döntötök a repertoárról?
N. Á.: Meglehetősen nagy a nálunk dolgozó művészek szabadsága, de azért a darabválasztásnál igyek­szünk abba az irányba terelni őket, amelyet mi is jónak, a szkénés közönség ízlésének megfelelőenk gondolunk, valamint kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az előadások társadalmi problémákkal is foglalkozzanak. A végső szót minden esetben én mondom ki, de a darabok kiválasztásában Tana-Kovács Ágnes művészeti vezetőnknek is nagy szerepe van: ő az, aki rendszeresen találkozik társulatokkal, járja a vidéki és a határon túli színházakat. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy sokan szeretnének darabokat színre vinni nálunk – mi pedig igyekszünk a műsornaptárhoz mérten lehetőséget biztosítani az új pro­duk­ciók létrehozására. Jelenleg fellépő művészek és társulatok a Szkénében a Forte Társulat, a Né­ző­mű­vé­sze­ti Kft., a Pintér Béla és Társulata és a Vádli Alkalmi Színházi Társulás, de vannak saját előadásaink is (Bányavakság, Bányavíz), illetve két Staféta-nyertes előadás is látható nálunk (Kohlhaas, Woyzeck).

Az évadot A lány, aki hozott lélekből dolgozott című előadással kezdtétek. Milyen témát feszeget?
N. Á.: A Szabó Máté rendezésében látható előadás Háy János elbeszéléséből készült, amelyet maga a szerző írt át színpadra, és amely az átlagember fájdalmait és traumáit boncolgatja.
hirdetés

Milyen produkciókkal készültök még?
N. Á.: A Színházak Éjszakáján mutattuk be a Hegymegi Máté rendezte Woyczeket, és Szikszai Rémusz rendezésében már készül a Macbeth, ami először a tatabányai Jászai Mari Színház színpadán, majd januártól a Szkénében lesz látható.

A Pintér Béla és Társulata idén lesz húszéves. Bizonyára méltó módon ünneplitek meg az évfordulót.
N. Á.: December 18-án – a társulat első előadásának, a Népi rablétnek 20 évvel ezelőtti bemutatójának napjára időzítve – mutatjuk be a társulat új előadását, amelynek már a címében is benne van ez az ünnep: Jubileumi beszélgetések. A darab egy önreflektív összegzés lesz a társulat eddigi életéről.

Melyik az a Szkéné Színházban látható előadás, amely különösen közel áll a szívedhez?
N. Á.: Mindig minden előadást megnézek, igyekszem az összes bemutatónkon ott lenni. Mindegyiket szeretem, de persze vannak olyanok, amelyeket egy kicsit jobban, ilyen például A nagy füzet (Forte Társulat) vagy a Szikszai Rémusz rendezte Caligula helytartója, de Pintér Béla darabjai között is sok a kedvenc. A fekete doboznak nevezett kis színházterünk nagyon a szívemhez nőtt – itt minden este különleges kapcsolat születik nézők és előadók között, amit erősít a helyszín múltja és a csodálatos dunai panoráma, amellyel a Műegyetem épülete rendelkezik. A Szkéné Színház olyan hely, mely teret ad a nézői reakcióknak, a problémákkal való szembenézésnek.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor