RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. december 14., péntek
Szilárda

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Csodálatos színházi vitalitás
2018-10. szám / Bóta Gábor

Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója szerint, amikor a szórakoztatás a televízióval és min­den egyébbel ennyire körülzárt bennünket, akkor azokon a helyeken, ahol lehet, érdemes nem azt csinálni.

Van nálatok az évadoknak tematikája?
M. P.: Nemigen hiszek a tematikus évadokban, inkább elméleti do­log­nak érzem. Lemerevítheti a műsort, ha a darabválasztások oka nem az igazi érdeklődés, hanem a mottó. De tervrajza nagyon is van az éva­dok­nak. Most épp a következő szezont tervezzük, címek is vannak, ezek még változhatnak, fognak is, de hogy ki rendez és mikor, tudjuk már.

Azért fontos ezt ennyire előre tudni, hogy nagy felkészülési idő legyen?
M. P.: Részint. Másrészt mert elsődleges szempont a társulat terhelése: hogy az a színész, aki egy bi­zo­nyos típusú szerepet játszott, a következő szezonban ne ugyanolyat kapjon. Hogy egy ellenpéldát mondjak, éppen ma állapítottuk meg Znamenák Istvánnal, hogy pár év alatt a negyedik olyan szerepe jön, ahol részegnek kell lennie. Be tud ő rúgni négyféleképpen, ha muszáj, de azért ez nem cél… Az évadok alaprajzához tartozik, hogy kiegyen­lí­tett legyen a kortárs és a régi, a magyar és nem magyar szövegek aránya. És természetes szempont a műfaji sokszínűség.

Azt is figyelembe veszitek, hogy vígjáték után jöjjön egy gyomrosokat behúzó darab, és utána megint valamennyivel könnyedebb?
M. P.: Igen, ezt helyes váltogatni. Ha például egy egész évadban nincs par excellence komédia, akkor a következőben mindenképp helyes egyet műsorra tűzni. Nemcsak azért, mert a néző vágyik rá, hanem a társulatnak is fontos, hogy használja a humorát. A műsortervet két-három évadnyi szakaszokban érdemes nézni.

Azt nyilatkoztad, hogy ezen a helyen két dolgot lehetne csinálni, bulvárt, amiben néhány szereplő jókat mond, és ez garantált siker, vagy művészszínházat, de ehhez muszáj kockázatot vállalni. Miért muszáj kockázatot vállalni?
M. P.: Mert különben ismételni kezdünk. A járt utat a járatlanért el ne hagyd – ez a művészetben ér­vény­te­len. Az európai művészetben, legalábbis. Turnéztunk Japánban, láttam, hogy tényleg 300 éves könyvet nyit fel a no-színház mesélője, és annál jobb színésznek tartják, minél jobban hasonlít a maszkja és a játéka az elődökére. Ő a hagyományban él, nem zavartatja magát a jelentől. Ez másféle habitus. Az európai művészet fausti jellegű, folyton keres, és tudjuk, Faustot, ha azt mondja: „most jó, meg vagyok elégedve” – elviszi az ördög. Én is így vagyok összerakva, és meghatva, de kuriózumként néztem a no-színház tra­di­cio­nális biztonságát.

Egyébként a bulvárnak is a tradicionális biztonság a lényege. A bevált módon, profin oda kell tenni az előadást.
M. P.: Talán ez így van, és az sem könnyű ám, de én azt gondolom, hogy amikor a szórakoztatás a televízióval és minden egyébbel ennyire körülzárt bennünket, akkor azokon a helyeken, ahol lehet, érdemes nem azt csinálni.

Amikor a Madách Kamarából, ami bulvárvígjátékokat játszott, átvezényelted a teátrumot az Örkény Színházba, már akkor többen mondták, hogy nem kell Budapesten ennyi művészszínház…
M. P.: Ez tévedés.
hirdetés

Akár még több is elférne?
M. P.: Persze. Ez egy érdeklődő város: ha ezt az újságot kinyitjuk, ahová ezt az interjút csinálod, akkor több színházi eseményt találni benne, mint Londonban. Igazából senki nem érti, miből jön ez a csodálatos színházi vitalitás. Benne van a levegőben.

Jelentősen nőtt is a színházlátogatók száma, ha hinni lehet a statisztikának. Az elmúlt 7-8 év alatt akár két millióval is több lett az évenkénti színházba látogatók száma. Bár többen mondják, hogy azért ebben benne van az is, hogy a TAO fölvételéhez, ami a bevétel 80%-a lehet, jó egy kicsit fölfelé csalni a statisztikát.
M. P.: Nálunk nincs ilyen, mi valódi, kemény számokkal dolgozunk, sőt az akciókat sem szeretjük, 2,5% körül van az akciós jegyeink száma. Leszámítva a diákkedvezményt, persze. Én egyébként főleg a köz­ve­tí­tő cégek miatt vagyok a TAO ellen. A színházak egy része rászorul arra, hogy jutalékot fizessen ezeknek, ami legális ugyan, de tisztességtelen. Azt gondolom, ha minden egy forint jegybevétel után nyolcvan fillér TAO-t lehet bevenni, akkor azt kapják meg a színházak automatikusan, a cégek pedig fizessék be az adó­hi­va­tal­hoz az adójukat. A pénz így ugyanúgy eljutna a színházakhoz, csak nem lenne esély ügyeskedésre.

Mostanára nyilván kialakult az Örkény profilja, megfogalmazható, hogy miben tér el például a Katonától vagy az Radnótitól?
M. P.: Ennek a három színháznak a profilja leginkább az ott dolgozó művészek alkatában tér el, hiszen ez érdeklődési körök és hangnemek különbségét jelenti. Alapvető koncepciózus eltérés nem nagyon van – mind a három prózai drámaszínház. Hangsúlyok különböznek.

Megkaptátok a közeletekben lévő Shure Stúdiót, igaz, régen el is terjedt, hogy te ezt akarod. Valaha ta­gad­tad is.
M. P.: Dehogy tagadtam. Az ellen tiltakoztam, hogy el akar­nánk venni a Budapesti Kamarától. Nem akar­tuk. Miután bezárták a Budapesti Kamarát, ami sajnálatos, és amihez természetesen semmi közünk, három évvel később megkaptuk a termet használatra a VII. kerülettől. Ebben semmi sandaság nincs, nagyon helyes, hogy nem állt tovább üresen.

Olvasom, hogy szeretnétek megkapni az Ericsson Stúdiót is.
M. P.: Igen. Az is zárva, üres, hat esztendeje. Színházpedagógiai műhelyünknek és a közönséggel zajló programjainknak lehetne az otthona. Egy kis metodikai központ, gyakorlóhely, ahol találkozhatnának a praxissal azok, akik ezt fontos szakmát tanulják. Az ÖrkényKÖZ program és az IRAM is, ami már hét éve működik nagyon eredményesen, máig hajléktalan, hol az előcsarnokban, hol a próbateremben, hol a lép­cső­ház­ban dolgoznak.

Mondtad, hogy nincsen tematika, de valami azért jellemzi ezt az évadot?
M. P.: A kortárs szövegek. Akkor is, ha jön Szép Ernő meg Gorkij. Próbáljuk Jászberényi Sándor könyvét, A lélek legszebb éjszakáját, bemutattuk a Szvetlana Alekszijevics írásai nyomán készült Secondhand című produkciónkat, és tavasszal Bodó Viktor is új szöveget kezd el próbálni. De az már a következő évad első bemutatója lesz.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor