RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. december 14., péntek
Szilárda

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Amazonok – három év múlva
2018-10. szám / Jónás Ágnes

Az Amazonok című darabnak – amely három éve fut nagy sikerrel a Rózsavölgyi Szalonban – megszületett a folytatása: az új történetben éppen három év telt el az „amazonok” életében, de hétköznapjaik ismét fenekestül felfordulnak, természetesen ezúttal is egy férfi miatt. A december
13-tól látható, humorral átszőtt, de fajsúlyos kérdéseket is boncolgató Amazonok – három év múlva című előadásról a korunk nőideálját, a karrierista üzletasszonyt megformáló Auksz Évával beszélgettünk.

Ezúttal is Szarka Jánossal dolgozol. Mi jellemzi az ő mun­ka­mód­sze­rét?
A. É.: János végtelenül intelligens, jó humorú ember, a közös munka gerincét a sok beszélgetés adja, aztán ebből a sok eszmecseréből valahogy természetesen jön a karakterek megformálhatóságának meg­ol­dá­sa. Remek csapatot alkotunk vele, Náray Erikával, Györgyi An­ná­val, Ozsgyáni Mihállyal és Héricz Patrikkal – a második részben, nagy örömünkre, Sztarenki Pál is csatlakozik hozzánk.

Hogy tudja majd élvezni a második részt az, aki nem látta még az Ama­zo­nok első részét?
A. É.: Nem szükséges „előzetes tudás” a második részhez. A szerző, Jean-Marie Chevret ügyesen csempész a történetbe új szálakat és mondanivalót, s a második rész is bővelkedik humorban és érzelmekben.

Mi az Amazonok második részének alapproblémája?
A. É.: Az első részt szingliként kezdi Martine (Náray Erika), Annie (Györgyi Anna) és Micky, és szingliként is fejezi be. Pablót (Sztarenki Pál) az első részben csak telefonos beszélgetésekből ismeri a néző, a második részben viszont meg is jelenik – ezúttal ő bonyolítja a három nő életét. Annie időközben férjhez ment egy idős milliomoshoz, aki tényleg önmagáért szerette őt, de a férfi hamar meghalt, ugyanakkor ren­ge­teg pénzt hagyott rá, Micky pedig elfoglaltabb, mint valaha…

Az első részben a homoszexualitás is fókuszba kerül. Mit mutatnak a visszajelzések? Készen áll a magyar közönség erre?
A. É.: Fontos vállalás a Rózsavölgyi Szalon vezetősége részéről egy ilyen témát is érintő darab színpadra állítása, és a közönség nagyon elfogadó. Jean-Marie Chevret a meleg kapcsolatot abszolút ter­mé­sze­tes­ség­gel hozza be a vígjátéki formába, s gyönyörűen tálalja az elfogadást. A világ változik, és úgy gondolom, hogy bizonyos jelenségekkel, korábbi tabukkal igenis szembe kell néznie a színháznak is. A szüleim némileg konzervatívak, mégis tetszett nekik az előadás az elejétől a végéig.
hirdetés

Az általad megformált Micky határozott, kemény üzletasszony, vezető beosztásban dolgozik egy rek­lámügy­nök­ség­nél, de a magánéletben nem sikeres – sosem sikerült huzamosabb ideig megtartania egy férfit sem.
A. É.: Igen, de abban, hogy a párkapcsolatai zátonyra futnak, neki is van felelőssége: a magas elvárásaival minden lehetséges jelöltet elüldöz.

Néha az az érzésem, hogy manapság egyre több Mickyhez hasonló nő jár-kel a világban. Te hogy látod?
A. É.: Egyetértek. A karakterem korunk nőjét testesíti meg, gyakorlatilag tükröt tart a 21. századnak. Micky évtizedeken át csak a karrierjével törődött, majd negyvenvalahány évesen ott áll a szingli barátnői mellett, és arról panaszkodik, hogy nincs se férje, se gyermekei. Az a helyzet, hogy mi, nők túlzottan emancipáltak lettünk. Mindennek és mindenkinek meg akarunk felelni, egyszerre szeretnénk karriert és családot. A nemi szerepek feloldódásától mindkét fél egy kicsit zavarban van. A mai fiatalokat pláne nem irigylem, mert hiába mozognak otthonosan a közösségi média felületein, az ismerkedéseik rendkívül felszínesek. Mindenki a telefon képernyőjére tapad, így aztán a személyes kommunikáció hiánya miatt nem tudnak mélyen kötődni a másikhoz.

Mickyvel közös vonásod, hogy te is nagy karriert futottál be – néptáncosként kezdted, majd először a Nemzeti Színház társulatának, később pedig a Pesti Magyar Színházénak lettél a tagja. Nem lehet könnyű egyszerre anyaként, feleségként és színésznőként helytállni, estéről estére minőséget és maximumot nyújtani a színpadon és otthon egyaránt.
A. É.: Valóban ügyesen kell balanszírozni a család és a hivatás között. A színésznek – tetszik vagy sem – időről időre „el kell tudnia adni magát”, hiszen ma rengeteg a színész, és muszáj valahogy felhívnod magadra a figyelmet. Minőséget nyújtani úgy, hogy ne menj az elveid alá, és még meg is élj, nagy kihívás. Egyébként mióta szabadúszó lettem, kinyílt előttem a világ: a Madách Színház, a Rózsavölgyi Szalon és az Erkel Színház mellett játszom a Budapesti Operettszínházban és a dunaújvárosi Bartók Ka­ma­ra­szín­házban is. Persze, ha nem lenne mögöttem egy szerető férj és gyerekek, s ha nem lenne kikkel megosz­tanom a sikereimet és az örömeimet, biztos, hogy szomorúbb ember lennék.

Jelenleg a Mary Poppinsban, a Billy Elliotban, a Sweet Charityben és a Toldi című musicalben is láthatunk, és összesen hét karaktert formálsz meg a Frida Kahlo életét feldolgozó színdarabban. Milyen feladatok várnak még rád decemberig az Amazonok mellett?
A. É.: Sűrű félévnek nézek elébe: a Szente Vajk rendezte Apáca Show nyáron debütált a Szegedi Sza­badtéri Játékokon – az előadás már a Budapesti Operettszínházban is látható, ebben is szerepelek, és nemsokára bemutatjuk ugyanitt Fényes Szabolcs legnépszerűbb darabját, a Mayát, illetve A kék madár című zenés játékot.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor