RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. július 19., péntek
Emília

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Művérrel átitatott szerelem az Óbudai Társaskörben
2018-12. szám / Jónás Ágnes

Philipp György karmester és rendező olyan zenés performanszok és operaelőadások létrehozását tartja elsődleges feladatának, melyek képesek a műfajt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érhetővé és szerethetővé tenni. Ilyen Az alantas felettes című rendezése is, amely három kreatív
előadóművész-operaénekes előadásában kerül az Óbudai Társaskör színpadára január 7-én. A pikírt humorú, sokak elé tükröt tartó előadásról a rendezővel beszélgettünk.

Az alantas felettes Giovanni Battista Pergolesi olasz zeneszerző művének átértelmezése, az eredeti címe Az úrhatnám szolgáló. Mitől lehet ma ez egy elgondolkodtató történet?
P. Gy.: A darab arra hívja fel a figyelmet, hogy dobjuk el az álarcainkat és a társadalmilag ránk erőltetett szokásokat, és vállaljuk fel ön­magunkat egymás előtt. Az alantas felettes egy mindenki számára könnyen befogadható, bármilyen szférában és időben elgondolható sze­relmi bohózat, vígopera. Két – valahogyan különböző – ember éb­red rá az érzéseire az előadásban, aminek a hatására eltűnik a köztük lévő hierarchia, tehát a kérdés nem az a történettel kapcsolatban, hogy létezik-e szerelem úr és szolgája (vagy főnök és beosztott közt), ha­nem hogy mi az oka annak, hogy ma ugyanúgy léteznek azok az osztálykülönbségek, amik két ember közt ellehetetlenítenek bármilyen kapcsolatot. A szöveget mai nyelvezetre fordítottuk, a történet helyszíne a mi előadásunkban egy fogorvosi rendelő, az úr-szolga viszonyt a mai kor főnök-beosztott viszonyrendszerével mutatjuk be.

A te ötleted volt, hogy fogorvosi rendelő legyen a helyszín?
P. Gy.: A szereplőkkel közösen gondolkodtunk a kiinduló szituáción, a közegen. Közösen írtuk meg az archaikus, barokkos nyelvezetű prózai részeket is, amelyek az eredeti recitativókkal ellátott operát dal­já­ték­ká, zenés színházzá teszik. Bojtos Luca (szoprán), Erdős Attila (basszus) az opera világából jöttek, Mózes Zoltán (tánc) a néma szereplő, rendkívül karakteres figura, egyébként dobos. Mindhárman sok­ré­tűek, kreatívak, énekes, táncos komikusok, performanszművészek, akik ennek az egyszerű és vicces történetnek az árnyoldalait is felszínre hozzák az előadásban. A célunk az, hogy ne egy unalmas és színpadilag megoldatlan operaelőadást kapjon a közönség, hanem olyan, humorral átszőtt, cselekményes produkciót, ami felkelti és fenntartja az érdeklődést, még a fiatalokét is, akiket egyébként – édesapaként tudom – nehéz kiszakítani a virtuális világból, nagy ingerek szükségesek ahhoz, hogy lekössük őket.

Az alantas felettes jó előkészítője lehet a fiatalok későbbi operalátogatásainak, a faj­sú­lyo­sabb előadásoknak?
P. Gy.: Igen, jó kiindulás lehet. A Müpában rendszeresen tartok 12 és 16 év közötti fiataloknak ope­ra­beavatót, amelynek keretében az opera műfaját, kulisszatitkait, az énekesek világát ismerhetik meg a gyerekek, kötetlen formában, sok élő zenével. Egy ilyen előadáson nézettem meg velük Az alantas felettest, és nagyon élvezték, ami fontos, még pártatlan, torzítatlan pozitív visszajelzés.
hirdetés

A Pergolesi-adaptáció a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában mutatkozott be 2018 augusztusában, most az Óbudai Társaskörben debütál. A két helyszín különböző adottságokkal rendelkezik.
P. Gy.: Olyan enteriőrt alakítottunk ki, ami egy zárt kis világ, szinte bárhol fel tudjuk építeni, így az Óbudai Társaskör miliőjében is remekül megállja a helyét. Nagyon szeretem az intézmény intim terét és azt, hogy lehetőség van arra, hogy a nézők és az előadóművészek, színészek között nem alakul ki alantas-felettes viszony. A Gödöllői Kastélyban nagyon vigyáznunk kellett, hogy ne sérüljön játék közben a berendezés, hiszen múzeumról van szó, védelmi okokból mindent leragasztottunk, és ugyanezen okokból be kellett gyakorolnunk azt is, hogy milyen erejű nyomással fecskendezzünk művért a színpadon.

Számos dolgot csinálsz, dolgozol a Budapesti Fesztiválzenekarral, szimfonikus pop koncertet vezényelsz, sok műfajban és sok együttessel dolgozol, és emellett művészeti vezetője vagy az az Á la cARTe társulatnak. Milyen céllal alakult meg ez utóbbi?
P. Gy.: Az Á la cARTe egy független zenei társulás, aminek két célja van. Az egyik egy nehezebb cél, talán ennél fogva távlatibb is, hogy kamarakórusként is tudjunk működni. A másik, hogy operákat mutassunk be újragondolva vagy inkább átgondoltan, személyre szabva. Az opera egy unikális műfaj, aminek, mint általában, van egy konzervatívabb és egy haladóbb gondolkodású és nyitottságú közönsége. Egymás nélkül nem léteznének, és az a jó, ha egy előadás mindkét tábornak ad valamit. Sajnos ennél a műfajnál van egy erős harmadik tábor is, a kultúrsznobok, akik sok helyen életben tartják az operát, így sajnos az ő igényeik is éppoly fontosak. Az Á la cARTe fő célja tehát, hogy az előadásaink érthetők és gondolatébresztők legyenek.

Milyen kihívások, feladatok várnak rád 2019-ben?
P. Gy.: Sok izgalmas feladatom lesz. Második alkalommal áll színpadra az általam vezetett Mozdulj Oxigénnel Kórus, amiben tüdőbetegek énekelnek együtt. Ez egyfajta élményterápia, aminek a mód­szertanát részletesen igyekszünk kidolgozni, és minél több egészségügyi intézmény számára elérhetővé tenni. Emellett magam is éneklek, például az Operaház Poppea megkoronázása című előadásában fogok játszani egy kontratenor szerepet. Szeretném, ha a meglévő előadásaink is tudnának sok helyen sze­re­pel­ni. Például a Társaskörben bemutatott Don Giovanni vagy akár Az alantas felettes, és ter­mé­sze­te­sen jó lenne újabb előadásokat is létrehozni. Terveim vannak bőven...



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor