RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. szeptember 23., hétfő
Tekla, Líviusz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„A jó mindig utat talál magának”
2018-12. szám / Jónás Ágnes

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese, a nemrégiben Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett Csadi Zoltán állítja színpadra Twist Olivér történetét, mely február 2-tól
látható a Bartók Kamaraszínházban. A színész-rendezővel a dickensi történet mélyrétegéről, az előadás látványvilágáról és a nagyszülőktől „örökölt” értékrendről is beszélgettünk.

Számodra miről szól a Twist Olivér, s rendezőként mire helyezed a hang­súlyt?
Cs. Z.: Számomra ez a történet, vagyis a Balassa Eszter dramaturggal közösen írt adaptáció az árulásról szól, arról, hogy mindannyian kö­ve­tünk el kisebb-nagyobb árulásokat. A történet szereplői – jó vagy épp rossz szándéktól vezérelve – folyamatosan becsapják egymást, Nancy például Billt, mert meg akarja menteni Olivért, hogy megadja neki a lehetőséget arra, hogy a sok szenvedés és megaláztatás után végre to­vább léphessen egy jobb reményekkel kecsegtető élet felé. A nya­ram egy része azzal telt, hogy egy ösztöndíj révén Cambridge-ben tanulhattam, és közben inspirálódtam – nagy élmény volt belekóstolni az angol kultúrába. Aztán ősztől belevetettük magunkat a munkába: Galambos Attila dalszövegíróval és fiatal, a Zeneakadémián tanuló zeneszerzőkkel (Dobri Dániel, Farkas Bence, Sulyok Benedek) lett teljes az alkotógárda. Rendezőként nagy kihívást jelent a több szálon futó történet megjelenítése. Rákay Tamás díszlettervezővel sokat gon­dol­kod­tunk azon, hogy hogyan tudna megjelenni az előadásban a kiszolgáltatottság, a hazugság, az árulás és a nagyváros lüktetése mint metafora, s arra jutottunk, hogy a londoni közegből elemelve, de az ipa­ro­so­dó Anglia képét megtartva kvázi általánosságba toljuk a történetet. A díszletünk egy utcarészlet, végében egy állványzattal, mely utal egyrészt a nagyvárosi építkezésekre s az ipari forradalom idejére, valamint arra, hogy ebben a kaotikus rendszerben gyerekeket dolgoztatnak (esetünkben Mrs. Mann teszi ezt a do­log­ház­ban nevelkedő gyerekekkel). A városi mocskot, a rozsdát, a penészt és a kormot idéző szürke, sárga és kék színek a jelmezekben is megjelennek.

Száznyolcvan év telt el Dickens regényének megjelenése óta, de a világ alig változott – ma is közönyös világban élünk, ahol a pénz, az önzés és a felületesség prioritássá válnak.
Cs. Z.: Igen, de én alapvetően hiszek abban, hogy az emberek jók. A Twist Olivér arról is szól, hogy bá­rmi­lyen gonosz, pénzsóvár, szeretet nélküli is a világ, a jó mindig utat talál magának.

Dunaújvárosi gyerekek az előadás főszerepelői. Milyen velük dolgozni? Könnyen megtaláljátok a közös a hangot?
Cs. Z.: Nagyon inspirál a gyermekek közege s az, ahogyan ők látják a világot. Rendeztem már két gyerekeknek szóló zenés mesejátékot a Bartók Kamaraszínházban, nevezetesen a Mikrokozmoszt és a Dr. Kozmoszt. Fontosnak tartom, hogy kortárs költeményeken keresztül, az ő eszközeiket beépítve beszéljünk olyan témákról, amelyek foglalkoztatják őket, úgy, hogy közben egyenrangú partnerként te­kin­tünk rájuk.

Idén nyáron a magyar kultúra ápolása iránti elhivatott művészi pályád, valamint a határon túli magyarság körében végzett értékőrző és közösségépítő tevékenységed elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesültél. Nagy rizikó a színészi pálya, mert nem elég hozzá a tehetség, a szorgalom, a kapcsolati tőke, jó adag szerencse is kell a karrier épüléséhez. Miért ez a világ vonz?
Cs. Z.: Édesanyám szerint kiskorom óta színész akartam lenni. Erre nem emlékszem, de arra igen, hogy sosem okozott problémát kiállni emberek elé szerepelni, akár szavalni. A színészet számomra folyamatos önvizsgálat, kérdések feltevése és válaszkeresés. Sok munkával, lemondással jár, de őszintén szeretem, amit csinálok. Szerintem ezt a hivatást csakis szívvel-lélekkel lehet űzni. Az Érdemkereszt visszaigazolása annak, amiben hiszek, vagyis hogyha az ember valamit nagyon akar, azt előbb vagy utóbb eléri.
hirdetés

A díj a Rákóczi Alapítványban betöltött szerepednek is szól.
Cs. Z.: A kanadai Rákóczi Alapítvány leányalapítványa, a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány célja a tehetséges külhoni magyar diákok kulturális ismereteinek bővítése, tanulmányaik támogatása, szociális helyzetük javítása, képzések, fórumok, találkozók, szemináriumok, tréningek szervezése és az ehhez szükséges anyagi háttér megteremtése. Kiemelt programja a júniusi Mozgótábor, melynek képzésén én magam is részt vettem, ezt követően önkéntesként is szerepet vállaltam, jelenleg pedig az alapítvány ügyvezetője vagyok. Nem mellesleg az alapítvány terjesztett fel a díjra, amiért rendkívül hálás vagyok.

Egy kis faluban, a felvidéki Galánta mellett, Feketenyéken születtél, onnan költöztél Budapestre tizennyolc évesen. Kellett egyfajta keménység, „páncél” a városi léthez?
Cs. Z.: Kellett, igen, de számomra Budapest tizennyolc évvel ezelőtt is egy misztikus, csodás város volt, és az iránta érzett lelkesedésem a mai napig tart. A színházi tapasztalatok óriási rutint adnak, számos barátságra és ismeretségre tettem szert. Az itteni nyüzsgés, lüktetés erőteljesen hat rám, közben meg ezer szállal kötődöm Dunaújvároshoz és a Bartók Kamaraszínházhoz. A Twist Olivér-adaptációban is valami ehhez hasonló életérzést kívánunk megmutatni: élünk a városok dzsungelében, nyomaszt ben­nün­ket a tömeg, egyszerre vonz és taszít a pezsgés, a kuszaság, s van ennek az ambivalenciának egyfajta izgalmas dinamizmusa.

És ebben a furcsa-gyönyörűséges összevisszaságban te milyen értékek mentén igyekszel élni?
Cs. Z.: Nézd, van egy nyolcvanhat éves nagymamám, aki gyakorlatilag végigélte a 20. századot. Nagy­pa­pám­mal együtt kitelepítették, elvettek tőlük mindent a háború után. Sokszor újrakezdték az életüket, azonban a munka és a hit soha nem volt kérdés számukra. A mamám még ma is kimegy a földekre dolgozni. Ezt láttam, ebbe születtem, én is ezek szerint élek. Sokat dolgozom én is, talán úgy tűnhet, hogy munkamániás vagyok, de jó érzéssel tölt el, hogy ez egyfajta családi örökségem. Hiszek a kemény munkában és az elhivatottságban.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor