RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. április 25., csütörtök
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Szórakoztató romantikus vígjátékot ígérünk, amelynek komoly mélysége is van”
2019-01. szám / Jónás Ágnes

Január 19-én debütált a tatabányai Jászai Mari Színházban Az üvegcipő című vígjáték Czukor Balázs rendezésében. Humorral, megoldhatatlannak tűnő akadályokkal és érdekházassággal fűszerezett szerelem története bontakozik ki a nézők előtt, amely számtalan olyan kérdést vet föl,
amelyek az ősbemutató óta eltelt közel száz év ellenére is aktuálisak. Molnár Ferenc darabjának kihívásairól, a történet mélységeiről a rendezővel beszélgettünk.

Molnár Ferenc műveiből nagyon sok előadás készül. Az üvegcipő történetét az író a magánéletéből merítette: már együtt élt Fedák Sári színésznővel, amikor beleszeretett a fiatal Darvas Lilibe, de a szerelem nem teljesült be. Miért épp Az üvegcipőre esett a választása? Milyen rendezői elképzelés mentén dolgozott?
Cz. B.: A színház igazgatója, Crespo Rodrigo arra kért, hogy egy könnyen fogyasztható színdarabot rendezzek Tatabányán, ugyanis már nagyjából megvolt az évad, mikor találkoztunk, és több faj­sú­lyo­sabb darab szerepelt már új bemutatóként a műsortervben. Több színdarab is felmerült, de mivel nagyon jól ki lehetett osztani Az üvegcipő szerepeit a színészek közt, ezért végül erre a darabra esett a választás. Én más típusú előadásokat szoktam rendezni. Általában nem egy színdarabot választok kiindulási pontnak, hanem egy témát járok körül, ami épp a hétköznapi életemben foglalkoztat, abban merülök el, és azt próbálom színpadra állítani a színészek bevonásával. Ilyenkor a jelenetek közös munkával születnek, amiből aztán összeáll a színdarab. Itt most ez egy egészen más helyzet: meg kell fejtenünk, hogy melyik szereplőt mi motivál, és az alapján kell kibontani a jeleneteket, nem pedig fordítva. Ez egészen másfajta kreativitást igényel, de a mostani munkánál is támaszkodom a színészek véleményére, és örömmel tölt el, hogy nagyon kreatívan állnak hozzá a munkához. Általában nem kell nekik megmondanom, hogy mit csináljanak, mert sze­ren­csére önmaguk adnak ajánlatokat a szerepekhez, úgyhogy inkább csak terelgetnem kell őket.

Az említetteken kívül még mit érez szakmai kihívásnak ennél a darabnál?
Cz. B.: Sok mindent szerettem volna „beletenni” az előadásba, de a próbafolyamat alatt világossá vált, hogy annyira erős karakterrel bír a színdarab, hogy nem igazán lehet semmit hozzátenni, hanem inkább azt érdemes kibontani, ami benne rejlik. Itt most azon van a hangsúly, hogy ne a rendezéssel, hanem a színészek jelenlétével és a szerepeik megformálásával tartsunk tükröt a nézőknek. Magában a történetben és a karakterek egymás közti viszonyában ott van a darab mondanivalója. Kihívás még, hogy a darab vígjátéki oldala mellett megjelenjen a kiszolgáltatottság vagy a megbocsátani nem tudás fájdalma úgy, hogy ne csorbuljon a színdarab humora. Ez elég nehéz feladat, ugyanis könnyen átcsúszhat az előadás egy túl könnyen fogyasztható vígjátékba, de annak is megvan az veszélye, hogy ha túl komolyan vesszük, akkor egy savanyú előadást hozunk létre. Bízom benne, hogy ha a jól megírt komikus jeleneteknek meg­ka­par­gat­juk a felszínét, előtérbe kerülnek a mű árnyaltabb mélységei is.

Molnár Ferenc darabjait nemigen szükséges leporolni.
Cz. B.: Szerintem érződik, hogy nem mai darab, de tényleg van benne egyfajta frissesség. Az már a pró­bák alatt is érződött, hogy a színészek nagy örömmel játszották a szerepeket, mert nagyon szerethetőek a figurák, és a színészek meg tudják benne mutatni magukat, el tudnak mélyülni a szerepükben.
hirdetés

Azt mondja, más típusú előadásokat rendez. És valóban ott van például a tavaly januárban, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban bemutatott Home Bank, melynek különlegessége, hogy az első húsz percben nincs szöveg.
Cz. B.: A Home Bankot egy személyes élmény ihlette. Egy bankfiókban várakozva azt tapasztaltam, hogy nagyon erős félelmek dominálnak a pult mögötti dolgozókban, és hogy ez a „steril” tér ideális lehet egy előadás létrehozására. Emellett nagyon vonzott a szövegnélküliséggel való játék. Ezt aztán ki is próbáltam egy egész előadásban a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol ősszel Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című darabot rendeztem meg. Ennek a színdarabnak a fő jellemzője, hogy nincs benne szöveges jelenet. Sok olyan jelenet született, amit egy szövegközpontú darabnál nem igazán lehetett volna létrehozni.

Milyen új munka vár önre Az üvegcipő után?
Cz. B.: A következő munka a Trafóban a Médeia lesz a KV Társulattal, aztán a Weöres Sándor Színházban egy, a szülés-születés témáját körbejáró produkciót állítunk színpadra Surányi Nórával, mely szombathelyi polgárok beszámolói alapján és részvételével készül, majd a Spirit Színházban Az arab éjszakát rendezem meg.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor