RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. október 15., kedd
Teréz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Este héttől tízig nem lehet mellébeszélni”
2019-04. szám / Jónás Ágnes

Szabó P. Szilvesztert tavasztól két új szerepben is láthatja a közönség: az intrikus Lord Owent alakítja A Pendragon-legenda című, Szerb Antal népszerű regényéből színpadra adaptált zenés előadásban, mely május 11-től látható a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre Teátrumában, és
a simlis Jigger Craigint is megformálja Molnár Ferenc Liliomának Broadway-musical változatában, a Carouselben. A színművész a karakterek megformálásáról beszélt lapunknak, s elárulta azt is, hogy sze­rin­te miben rejlik a Molnár-művek zsenialitása.

Hol helyezkedik el A Pendragon-legenda az ön szívében, és mit gon­dol, mivel képes lekötni a több mint nyolcvan éve született mű a mai ember figyelmét?
Sz. P. Sz.: Szerb Antal regényében krimi, misztikum és szerelem öt­vö­ző­dik. A mű egy rendkívül izgalmas örvény, amely magába szip­pantja az olvasót: Bátky doktor, magyar bölcsész meghívást kap Pend­ra­gon urától Walesbe, ahol a középkori titkos társaság, a Ró­zsa­ke­resz­te­sek után nyomozhat. A Pendragon-legenda többek között azért remekmű, mert minden korban érvényesen tudja közvetíteni az emberi értékeket és gondolatokat. Egyetemes kérdéseket tesz fel, illetve azokra keresi a válaszokat. Az előadásunk, melyet Somogyi Szilárd rendez, és amelyben az intrikus Lord Owent játszom, nem aktualizál, „csupán” aktuális: a történetben megjelenő politikai manipuláció, az egyediség felvállalásának problémaköre a mai ember számára is ismerős lehet. Misztikuma és krimi jel­le­ge, a szereplők közti feszültség és a figurák jelleme, esendősége szerintem a zenével fejezhető ki a legjobban A Galambos Attila által írt dalszövegek, valamint a Kovács Adrián zeneszerző által meg­kom­po­nált dalok akkor is megállnák a helyüket, ha nem lenne librettó.

A Molnár Ferenc Liliom című klasszikusa alapján készült Carousel című musicalben szintén rosszfiút alakít, Jigger Craigin bőrébe bújik.
Sz. P. Sz.: Hát igen, a rosszfiú karakterek és az intrikus szerepek végigkísérnek a pályámon. Jigger egy simlis, a háttérből ügyeskedő figura, aki remekül használja a környezetében élőket. Barátját, Billyt is felhasználja egy rablás elkövetéséhez, kizárólag önös érdekek mozgatják, valamint az, hogy a rabolt zsákmánnyal leléphessen abból a világból, amelyben él. Molnár e műve – és a Béres Attila által rendezett operettszínházi előadásunk is – az egymásért való kiállásról és a két főszereplő Billy és Julie végtelenül csendes, szemérmes szerelméről szól. Molnár művei egyébként is közel állnak a szívemhez – finoman megfogalmazott, de kíméletlen társadalomkritika jellemzi őket, és a karakterábrázolások is zseniálisak. Nem véletlen, hogy annak idején megrendeztem Az ördögöt a Karinthy Színházban.
hirdetés

Abigél, Elfújta a szél, Rebecca – A Manderley-ház asszonya, Semmelweis, Apáca Show, István, a király – csak néhány előadás azok közül, amelyekben szerepel az Operettszínházban. Ha jól számoltam, akkor összesen tizenegy darabban játszik.
Sz. P. Sz.: És ezek mellett még ott A bolond lány és A baba a Karinthy Színházban. Az utóbbiban nemcsak játszom Földes Eszter oldalán, de én is rendeztem. Az elmúlt hónapokban meglehetősen sok munkám volt, ami nem panasz! Januárban például harminckét előadásom volt. Az Apáca Show és az István, a király esetében is intenzív volt a helyzet, majd’ mindegyik előadásban én játszottam az elmúlt hónapokban, miközben a Semmelweis című operával turnézunk szerte az országban, és zajlik az említett két új előadás próbaidőszaka. Ezen kívül még tanítok a Pesti Broadway Musical Stúdióban, és részt veszek a színházunk castingjain, meghallgatásain is mint tanácsadó. Ha belegondolnék abba, hogy mennyi feladatom van, beleőrülnék, ezért mindig csak az adott nap feladataira koncentrálok, azokat igyekszem maximálisan, szívvel-lélekkel elvégezni. Este héttől tízig pedig nem lehet mellébeszélni, mert a közönség minden rezdülést megérez.

Nem sajnálja, hogy nem osztanak önre bonviván szerepeket?
Sz. P. Sz.: Dehogy sajnálom! Engem mindig jobban érdekeltek az intrikus szerepek. Egy negatív karakternek éppúgy megvan a maga igaza, fájdalma, mint a pozitív jelleműnek, csak nagyobb kihívás életre kelteni. A színház a pillanat művészete, éppen ezért fontosnak tartom, hogy az intrikus karaktereim mindig különbözzenek egymástól. Színesítem, árnyalom, egyedivé formálom őket.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor