RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. október 15., kedd
Teréz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
„Paradicsomi állapot a miénk”
2019-07. szám / Jónás Ágnes

Böröndi Tamást és Götz Annát nemcsak a házasság, hanem a Vidám Színpad teendői és a közös előadások is összekötik. Mint mondják, az azonos értékrend és érdeklődési kör, a tisztelet és egy­más kvalitásainak elismerése miatt működik jól a közös munka. A pozitív hozzáállás mintaházas-
párjával premierekről, lúzerekről, emósokról, produkciókban való elmélyülésről, „irigyelt” kvalitásról és derű­misszióról is beszélgettünk.

Nemcsak mint férj és feleség tartoztok össze, szemmel láthatóan remek kollégái vagytok egymásnak, pedig az egyik fő konfliktusforrás a házastárs-kollégák között az szokott lenni, hogy mindkét félnek megvan a maga határozott elképzelése az adott produkcióról, amiből nemigen szeretnek engedni. Szerintetek mi a jól működő közös mun­ka alappillére?
G. A.: A tisztelet. Ha tiszteljük egymás értékeit, s ha elismerjük egy­mást szakmailag, akkor az minden téren segítheti az együttműködést.
B. T.: Teljesen egyetértek Annával, annyit tennék még hozzá, hogy a legtöbb dologban nagyon hasonlóan gondolkodunk, erősítjük egymás elképzeléseit, és ugyanaz az értékrendünk. Gyakran előfordul, hogy befejezzük egymás mondatait. Maximálisan kiegészítjük egymást, ráa­dásul Anna a Vidám Színpad háttérmunkálataiban is rengeteget segít. Ő a támaszom, a társam, a kollégám és még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást.

Májusban debütált a Vidám Színpadon a Ha beüt a ménkű! című vígjáték. Rajtatok kívül Esztergályos Cecília, Dömök Edina, Dobai Attila, Straub Dezső és Bús Dániel játszanak az előadásban. A darabot hirdető plakáton minden van, ami a lúzerséget illusztrálja: mackónadrág, leopárdmintás felső, cigaretta, szotyi, koszos buszmegálló, eltorzult arcok. Mit mondjak…Tömegpusztító fegyver is lehetne.
G. A.: Én pont azt imádom ebben az előadásban, hogy „ki tudok fordulni önmagamból”, és hogy egy időre magam mögött hagyhatom a szolid, visszafogott énemet. Ez a darab egy új szín a színházunk palettáján, karcosabb megfogalmazás, trágár beszéd is jellemzi, de nem biztosítékot kiverő szinten és egyáltalán nem öncélúan. A karakterek pont ettől és a lúzerségük miatt hitelesek és szerethetőek.
B. T.: Nagyon izgultunk, hogy hogyan fogadja majd a közönség, de szerencsére nagy sikert arat estéről estére, s van, hogy még a férfi nézők is elkönnyezik magukat egy-egy jelenet láttán, merthogy nem szok­vá­nyos vígjátékról van szó – drámába hajló, de vidám végkifejlet jellemzi. Egy lepukkant család áll a történet középpontjában, a fiatal lány emós, folyton fekete ruhákban jár, naphosszat a buszmegállóban lóg, a fiútestvére folyton az okostelefonját böngészi, csokoládét zabál, amitől egyre csak hízik, és ott a nagymama, aki egy nap nyer a lottón… Rendkívül aktuális történet, aktuális sorsokkal, olyan az egész előadás, mint a való élet. Nagy volt az örömünk, amikor Mike Yeaman, a színdarab írója – anélkül, hogy mi meghívtuk volna – eljött Liverpoolból a premierre. Rendkívül meg volt elégedve.

Manapság egyre több alkotó panaszkodik arra, hogy iszonyú rövid idő alatt kell elkészülni a produkciókkal, egyre több és több bemutatót kell tartani. A Vidám Színpadon – magánszínházról lévén szó – nincs efféle nyomás, ugye?
G. A.: A Vidám Színpad nagy tragédiája volt, amikor 2007-ben bezárta kapuit, utólag azonban mindez talán jót is tett a színháznak, mert ezzel a szünettel vérfrissítést kapott, új lappal, más irányba indulhatott 2013-ban az EuroCenterben: a felújítandó klasszikus vígjátékok mellett kortárs komédiák, újabb stílusú darabok is helyet kapnak a repertoárban. Magánszínház lévén valóban nem kell külső megszorításoktól tartanunk, nem állunk politikai nyomás alatt sem, és nem kell úgy érezzük, hogy hónapról hónapra teljesíteni kell valamiféle penzumot. Paradicsomi állapot a miénk, a privilégiumunk, hogy azt mutatjuk be, ami a Vidám Színpad vágyainak megfelel. A pincétől a padlásig minden egyes szögért mi felelünk, a színház száz százalékban a mi ízlésvilágunkat és értékrendünket tükrözi, ezért tudunk önazonosak lenni vele. Nálunk nincs társulat – a színészek előadásokra szerződnek hozzánk –, de mindenkiben rövid idő alatt kialakul az igény, hogy hosszú távon dolgozzunk együtt. Az egyetlen ellenségünk az egyeztetés, hiszen mindenki más-más színházból jön hozzánk.

Melyik előadásotok volt a favorit a közönség körében az elmúlt évadban, és mivel készültök ősztől?
B. T.: A Tökéletes esküvő című Robin Hawdon-darabbal kezdtünk tavaly októberben, amelyben fiatal színészek – Kondákor Zsófi, Végh Judit, Bartha Alexandra, Szabó Máté, Dénes Viktor, valamint Rák Kati – játszanak. Két évet vártunk a színdarab jogaira, és amikor zöld utat kaptunk, azonnal lecsaptunk rá. A közönség imádja. Érdekes módon, még mindig a Család ellen nincs orvosság az elsődleges favorit, a budapesti színházak tízes toplistáján a negyedik legkeresettebb előadás között szerepelt – általában azok ülnek be rá, akik először járnak nálunk (ezt az előadásaink előtt kitöltendő kérdőívekből tudjuk). A következő évadra három felnőtteknek és egy gyerekeknek szóló előadást tervezünk bemutatni, ezek közül az egyik A becsapott villám. Ivády Gábor írta, aki régebben polgármester is volt egy párszáz fős kis faluban, és az egyes jelenetek a saját tapasztalatain alapulnak. Nagyon izgalmas, rettentő szórakoztató új színfoltnak ígérkezik repertoárunkban. Régóta dédelgetett vágyam, hogy bemutassuk Csukás István Ágacska című zenés mesejátékát. Kedves emlékek fűznek a darabhoz: Debrecenben játszottam benne a Dani kacsát. Készülünk továbbá egy új, hazánkban eddig még sehol be nem mutatott újabb Ray Cooney-darabbal is.
hirdetés

Színészként melyek azok a tulajdonságok vagy kvalitások, amiket „irigyeltek” egymásban, pontosabban amik miatt felnéztek egymásra?
G. A.: Tamás mérhetetlenül jó improvizációs készséggel van megáldva. Amikor már birtokában van a szerepnek és a szövegnek, elkezd szárnyalni, átlényegül, és elképesztő vagánysággal, bátorsággal létezik a színpadon, újabb és újabb meglepetéseket szerezve a kollégák és a közönség nem kis örömére. Én teljesen más típusú színész vagyok.
B. T.: Én Anna alázatát és finomságát „irigylem”, na meg azt a precizitást, amivel a szerepeihez hozzááll. Rendkívül kreatív, ugyanakkor simulékony és szeretetteljes a próbák során.

Azt gondolná az ember, hogy Tamással könnyű az élet, hiszen a hivatása is a vidámsághoz kapcsolódik…
G. A.: Tamást nem szimplán derűsnek, inkább mérhetetlenül pozitív személyiségnek nevezném. Kettőnk közül én vagyok a befelé forduló, a rágódósabb típus, de mióta ő mellettem van, sokat elengedtem ezekből.

Egyébként még mindig terápiaként tekintesz a színészi pályára? Merthogy két éve azt nyilatkoztad lapunknak, hogy terápiás célzattal választottad a színészi hivatást.
G. A.: Így van, de az elmúlt három évtized alatt számos sikerélményben volt részem, sok pozitív mege­rő­sí­tést kaptam, így megerősödtem, magabiztosabb lettem. Azt vallom, hogy folyamatos kíváncsisággal, kérdőjelekkel és egészséges szerénységgel lehet és kell létezni, fejlődni ebben a csodálatos szakmában. Missziónak érzem, hogy segítsek az embereknek kiszakadni a hétköznap taposómalmából azzal, hogy mosolyt csalok az arcukra. Elszomorít, ha valaki lenézően gondolkodik a vígjáték műfajáról, ugyanis igényesen és jól szórakoztatni legalább olyan nehéz, mint drámát játszani. Ezt tapasztalatból mondhatom. A vígjáték az egyik legösszetettebb és legnehezebb műfaj. Természetesen nem árt, ha az embernek van humora és érzéke a poentírozáshoz, a kreatív társas játékhoz.

Volt olyan előadás az elmúlt évek során, ami majdnem össznépi nevetésbe fulladt, csak mert va­la­me­lyi­kőtök nem várt dolgot tett vagy mondott egy adott jelenetben?
G. A.: Szinte csak ilyen előadásaink vannak.Tamás és Straub Dezső a fő „bajkeverők”. Tamás minden színpadi poént véresen komolyan ad elő, de mi sírunk körülötte a nevetéstől. A Család ellen nincs or­vos­ság­ban van egy monológja, amit még sohasem mondott el kétszer ugyanúgy, éppen ezért mindig nagyon várjuk, hogy adott este milyen verzió jut eszébe. Ha nem is vagyunk mindig mind a színpadon, akkor a takarásból hallgatjuk, és nagyokat kacagunk rajta.

Úgy tudom, hogy nagyon közvetlen, szinte baráti kapcsolatot ápoltok a közönséggel.
G. A.: Így van! Van, hogy néha házaspárok kérik tőlünk levélben, hogy ünnepeljük meg előadás végén a házassági évfordulójukat, de olyanra is volt már példa, hogy egy úr nálunk jegyezte el újra a feleségét A kaktusz virága után. Szívesen teljesítjük a nézőink kérését, hiszen mi is sokat kapunk tőlük. A tapsuk megerősít és motivál, a szeretetük csak úgy ömlik felénk a nézőtérről. Ez a mi drogunk.
B. T.: Felelősséggel tartozunk a közönségünkért. Azon vagyunk, hogy derűt varázsoljunk az arcokra, és hogy minél több embert fertőzzünk meg jókedvvel.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor