RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. augusztus 4., kedd
Domonkos, Dominika

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Tündérkerttől életfáig
2020-04. szám / Lukácsy György

A Nemzeti Színház következő évadának tervezését is beárnyékolja a koronavírus-járvány. Vid­nyán­szky Attila vezérigazgató azonban bizakodik abban, hogy egy elmaradt és öt új be­mu­ta­tóval, valamint rengeteg rugalmassággal és munkával emlékezetes szezonra számíthat a teátrum közönsége.

Mielőtt a Nemzeti Színház 2020/2021-es évadának terveiről kér­dez­ném, nem kerülhetjük meg a félbeszakadt előző szezon témáját sem. Hogyan érte a Nemzetit a koronavírus-járvány okozta életmódváltás?
V. A.: Az ország hatalmas veszteségei mellett ez persze mel­lék­körülmény, de nagy lendületben voltunk, így különösen fájó volt szá­munk­ra, hogy nem fogadhatunk több nézőt. Ez a többi színházhoz hasonlóan a mi évadunkat is kettétörte. Éppen bemutattuk, de mind­össze kétszer játszhattuk el a trianoni emlékév alkalmából színre ál­lí­tott Tizenhárom almafa című előadásunkat. A korabeli dokumentumok, a magyar békedelegációt vezető gróf Apponyi Albert megrázó vé­dő­be­széde és Wass Albert azonos című regény alapján készült produkciót persze felújítjuk majd az új évadban is. Sőt, a hozzá kapcsolódó faültetésnek is új lendületet adunk. A darab bemutatója előtt ugyanis tizenhárom olyan településen ültettek almafát színészeink, ahol a trianoni határok kényszerű változást hoztak az emberek életében, például mert a falu egy részét egyszerűen elcsatolták. A faültetés motorja természetesen a társulatunk egyik tagja, Szarvas József, a csemetéket az ő barátja, Kovács Gyula, a Tündérkert Projekt alapítója ajánlotta fel. Azt tervezzük, hogy a darab őszi felújításával átmegyünk a határ túloldalára is, és ültetünk egy-egy Pónyik almafát az ottani településeken is. A Tizenhárom almafa mellett egy másik premierünket teljesen ellehetetlenítette a járvány. Berettyán Nándor rendezőként állította színre Móricz Zsigmond különleges krimijét. A Forró mezők című regény alapján készült előadás bemutatójára készültek a színészek, már a fotós próbán is túl voltunk, amikor is vezetőként kénytelen voltam elrendelni a premier elhalasztását. Nagy dráma volt ez a szereplők számára. Szomorú egybecsengés a mesebeli aján­dékkal: be is mutattuk, meg nem is. Ha azt hittük, ilyen tényleg csak a mesében lehet, az élet ránk cáfolt. Bizakodunk benne, hogy ősszel mielőbb sor kerülhet erre a bemutatóra.

Ráadásul a koronavírus-járvány miatt elmaradt a hazai színházi évad egyik csúcspontja, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM).
V. A.: Ez hatalmas veszteség, de gyakorlatilag azonnal elkezdtünk a kármentésen dolgozni. A kijárási korlátozás bejelentése óta azon fáradozunk a munkatársainkkal, elsősorban a MITEM főszervezőjével, Kulcsár Edit kolléganőmmel, hogy ősszel megszervezhessük a nemzetközi szemlét. Az elmúlt évek során olyan partneri kapcsolatokat sikerült kiépítenünk több külföldi társulattal, hogy örömmel mondhatom: nagyon készségesen – és természetesen sok bizonytalansággal – állnak hozzá az elképzeléseinkhez. Ebben a szomorú helyzetben vigasztaló, hogy a MITEM ilyen bizalmat szül. Reméljük, valóban meg tudjuk majd szervezni.

A jövő tervezése mellett mit csinálnak a kényszerű zárlat alatt?
V. A.: Már eddig sem tétlenkedtünk: Szín-ház-hoz címmel online műsorfolyamot készítettünk, napi kétó­rányi anyaggal jelentkeztek színészeink. Versekkel, receptekkel, mesékkel, személyes történetekkel szolgálták közönségünket. Ennek az adásnak sok emlékezetes pillanata volt, megpróbáltuk így, az otthonok biztonságából is megtartani közös ünnepeinket. Így készült el a Keresztút a karanténban című nagypénteki összeállítás 14 színészünk részvételével, valamint a költészet napjára a társulat minden tag­já­nak bevonásával egy rendkívül látványos versfilm: művészeink Babits Mihály Esti kérdését szavalták el – közösen. Némi vigasz számunkra, akik a színház jelen idejében élünk, hogy ezek az anyagok a videómegosztó oldalakon az ünnepek elmúltával is megtekinthetők. Ezekhez hasonlóan készülünk a nemzeti összetartozás napjára trianoni témájú verssorozattal, imákkal. És persze a járvány bennünket is ru­galmasságra, új megoldások keresésére kényszerít. A következő évad több előadásának olvasópróbái is elkezdődtek: online formában. Vagyis videókonferencián zajlanak a próbafolyamatok.

Milyen premierekkel készülnek?
V. A.: Régóta hiányzik a Nemzeti Színház palettájáról egy, a fiatal korosztálynak szóló előadás. Igazi csodavilágot, nagyszerű mesét szeretnénk a gyerekeknek bemutatni. Szilágyi Andor író Leánder és Lenszirom című meséjéből reményeink éppen ilyen látványos és elbűvölő színpadi művet rendez majd Márkó Eszter. Nehéz manapság igazán jó mesét találni, de Szilágyi Andor története igazi tanulságos mese: hőssel, kalanddal, valamint a rosszal, aki elnyeri méltó büntetését, és a jóval, aki végül győ­ze­del­meskedik. Mindennek megrendezésére azért Márkó Esztert kértük fel, mert ő már többször vitt színre hasonló történeteket hagyományos népi hangszerekkel, vásári komédiákra jellemző könnyed humorral. Ebben az előadásban is látható lesz a Nemzetiben már több darabban – legutóbb Shakespeare Viharában – is bemutatkozó Szász Júlia színésznő, aki az új évadtól társulatunk tagja. A Leánder mellett – talán előtt is – Márai Sándor A kassai polgárok című drámáját is tervezzük. Szabó K. István rendező vezetésével a Gyulai Várszínház és Nemzeti Színház együttműködésében létrejövő produkciót szeretnénk bemutatni. Visszatérő rendező nálunk Szász János, aki legutóbb Örkény Macskajátékát vitte színre a Nemzetiben, a következő évadban pedig egy másik klasszikus: Csehov Ivanovja vár rá. Nagy mű és izgalmas író-rendező párosítás, várjuk ezt a bemutatót is. A vendégrendezők meghívását azért tartom fontosnak, mert általuk a Nemzeti Színház több hangon szólal meg, és vezetői elképzelésem szerint az is a Nemzeti feladata, hogy minél több értékes és jelentős színházi megközelítésnek adjon teret. Ezért is örülök, hogy a norvég szár­ma­zású Eirik Stubo újra elfogadta a meghívásunkat.
hirdetés

Stubo az előző évadban vitte színre Euripidész Médeiáját a Nemzetiben. Most milyen bemutatót tervez?
V. A.: Negyedik alkalommal jár nálunk Eirik Stubo, hiszen már a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) is bemutatkozott, akkor az Amerikai Elektrát láthattuk az oslói Norvég Színháztól, majd a tavalyi MITEM-en hozta el stockholmi rendezését, a Svéd Királyi Színház társulatával készített Egy nyári éj Svédországban című darabot. Majd jött a nemzetis Médeia, és most egy igazi különlegesség. Szabó Magda Az ajtó című regényét adaptálja. Különleges találkozás ez. Mi magyarok számtalan feldolgozását láthattuk már Szabó Magda regényeinek színházban, tévében és filmvásznon, sokat tudunk a szerzőről. Izgalmasnak ígérkezik, hogy Stubo ebből a szempontból elfogulatlanabbul tekint rá. Bár ezt árnyalja a tény, hogy a norvég rendező régi munkatársa egy magyar dramaturg, a Médeiában is közreműködő Ölveczky Cecília, biztosan különleges előadásra számíthatunk. Ha a vírus is engedi, egy másik külföldi rendezőt is vendégül láthatunk: a szerb Aleksandar Popovicot arra kértük fel, hogy rendezze meg nálunk Bulgakov A Mester és Margaritáját. Popovic sem ismeretlen számunkra, hiszen járt már a Nemzeti Színházban, amikor két éve Danilo Kis Borisz Davidovics síremléke című művét mutatta be az Újvidéki Színházzal a MITEM-en.

Színházvezetőként tehát így állította össze a következő évadot. Rendezőként is vannak tervei őszre?
V. A.: Régi vágyam, hogy megrendezhessem Shakespeare Rómeó és Júliáját, de csak mostanra érett meg bennem a gondolat, és a társulat összetétele is lehetővé teszi, hogy színre vigyük és újragondoljuk ezt tragikus klasszikust. Egyelőre korainak érzem többet mondani erről a darabról, de talán magyarázni sem szükséges, miért várom nagyon.

A Nemzetiben rendszeresek a nem szoros értelemben vett színpadi megmozdulások, milyen különleges eseményekkel készülnek az új évadra?
V. A.: Van egy ünnepélyes esemény, ami valóban nem a színpadon, hanem előtte vár ránk. Kustán Melinda textiltervező iparművész tervei alapján új nagyfüggöny készül a Nemzeti Színház számára. Nagyszabású vállalkozás ez, és nemcsak azért, mert 167 négyzetméternyi drapériát készítenek a függönyt hímző asszonyok, hanem a koncepció művészi értékét és logisztikai kihívását tekintve is. Az új függöny ugyanis egy életfát ábrázol majd, amelyet a történelmi Magyarország hatvan tájegységének mintakincseiből állít össze egésszé Kustán Melinda terve. Mindezt úgy, hogy az a koronavírus-járvány nélküli korlátozás nélkül is komoly feladatot jelent: a hatvan tájegységet felidéző hatvan függönyrészt ugyanis hatvan asszony hímzi meg. Ki-ki a saját tájegységének megfelelő szeletet, amelyet aztán összevarrnak. A Nemzeti Színház nagyfüggönye tehát végigutazik a Kárpát-medencén, és természetesen túlnyomórészt magyar, de több nemzeti kisebbséghez tartozó alkotó is hozzátesz egy-egy darabot. Aztán – remélhetőleg november-december tájékán – a függöny hazatér. Erről a hatalmas munkáról különben ismeretterjesztő road-movie is készül Nagy Anikó Mária rendezésében. Persze mindehhez az is kell, hogy az ország élete visszatérjen abba a kerékvágásba, ahonnan a járvány eltérítette. Az évadtervezésnél, de általában a jövőbeli el­kép­ze­léseink megfogalmazása során most különösen át tudjuk élni a mondást: ember tervez…





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor