Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 19., kedd
József, Bánk

 
 
Nyomtatható változat
Ajánló
Budapesten az embergyűlölő
2020-06. szám

A Városmajori Színházi Szemle zárónapján, szeptember 11-én az utóbbi évek egyik leg­si­ke­resebb nagyváradi előadását, A mizantrópot láthatja a közönség a Szigligeti Társulat előa­dásában. A köztudatban főleg komédiáiról híres francia drámaíró, Molière vígjátéknak álcázott
szókimondó társadalomkritikáját Novák Eszter vitte színre nagy sikerrel, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a tény, hogy a produkció a 2017-es premier óta számos romániai és magyarországi fesztiválon is bemutatkozott.
„Amikor egy színház előveszi A mizantrópot, abban reménykedik, hogy Molière géniuszának segítségével olyan előadást tud létrehozni, ami felrázza, gondolkodásra készteti szűkebb környezetét. Abban reménykedik, hogy a színház arra is van, hogy néha megpróbálja jobbá tenni a körülötte lévő világot” – nyilatkozta korábban Novák Eszter rendező, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője. Rendezői kon­cep­ciójában a főhősnek, Alceste-nek kulcsfontosságú szerep jut, hiszen ahogy elmondta: „Minden rendezőnek, aki nekiveselkedik Molière egyik legkeserűbb komédiájának, el kell döntenie, hogy rokonszenvet, együttérzést akar-e kelteni a világgal és talán önmagával is mélyen rossz viszonyban lévő Alceste iránt. Hősnek tartja vagy elvetemült idealistának? Hogy igazi nagy szerelemnek láttatja-e Célimene és Alceste találkozását? Hogy éppen elfogadhatónak tartja-e a lavírozást a társadalmi (értsd: együttélési) viszonyok között, megtalálja-e a helyét az általános képmutatásban, csalásban és öncsalásban, talál-e lehetséges vagy értékrendjének megfelelő választ a túlélésre? Menekülni akar jobban vagy megváltoztatni a világot.”
„A mizantrópia egy állapot, haraggal, elkeseredéssel, meg nem engedéssel és mégis valamiféle idealizmussal telített állapot” – mondja Novák, majd hozzáteszi: „A mindenkori Mizantrópok szembesítenek bennünket simulékonyságunkkal, elnézésünkkel, kom­pro­misszum­kész­ségünkkel, magán- és társadalmi alkuinkkal – felráznak ben­nün­ket lágymeleg állapotunkból.”
Lehet-e vegytisztán és általában gyűlölni az embert? Vajon az emberre vagy a társadalmi viselkedésformákra, az álszentségre, a si­mu­lé­kony­ságra, az őszintétlenségre haragszunk-e, amikor felfedezzük a ben­nünk élő mizantrópot? Molière főhőse, Alceste is nehezen igazodik ki ezen, főképp hogy szerelme és barátsága a tét. Hatalmas vitában áll a körülötte lévő világgal, barátjával (a filantrópiát képviselő Philinttel) és talán elsősorban önmagával. Ez a vita éppen 350 éve tart – írók, színészek, színházrendezők és nézők milliói vesznek részt benne –, és még nem dőlt el. Még azt is nehéz eldönteni, hogy nevessünk vagy inkább sírjunk rajta – illetve ön­ma­gunkon.

hirdetés








vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor