RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. október 25., hétfő
Blanka, Bianka

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Az egész anyag úgy alakult, mint egy gyurma”
2021-06. szám / Nagy Klaudia

Pályakezdőként lett két gyermek édesanyja, jelenleg szabadúszóként dolgozik. Játszik a Katona József Színházban, a Jurányiban és a Tünet Együttesben. Szívügye nemrég indított me­se­csatornája, a Tíztőlmese, ahol klasszikus népmeséket és kortárs műveket lehet nézni és hallgatni
egyben. Az Átriumban a Chicago Roxie-ja után új darabot próbált a járványhelyzet okozta lezárás alatt. A Mefisztó című kortárs kabaré Klaus Mann Mephistójának szabad átirata, amely kendőzetlenül beszél a művészet és a hatalom összefonódásáról, a művészvilág aktuális problémáiról. A bemutatót június 27-én tartották az Átriumban. Huzella Júlia színművésszel az előadás különleges próbafolyamatáról, a zenéhez fűződő viszonyáról, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Klaus Mann Mephisto című regényét Mikó Csaba és Kukk Zsófia dol­gozta át. Mennyiben tér el az eredeti műtől?
H. J.: Az előadás merőben eltér az eredeti műtől és az általuk át­dol­go­zott anyagtól is. Ugyanis az olvasópróbán elolvastuk és soha többet nem láttuk a példányt. Akkor még nem tudtuk, hogy Urbán András ren­de­ző első körben alapvetően nem írott anyagból dolgozik. Mindenkinek van benne konkrét szerepe, amit végigvisz az előadáson, a példányból egy-egy jelenet lett kiemelve, a többi jelenet pedig az eredeti történet alapján íródott. Mintha maga a mű ihlette volna, hogy létrejöjjön az előadás.

Milyen munkamódszerrel dolgoztatok?
H. J.: Csodálatos volt a próbafolyamat, mert decemberben négy héten keresztül csak egy asztal mellett ültünk, és beszélgettünk magunkról, egymásról, tapasztalatainkról, családról és közéletről. Minden szóba került. Aztán András váratlanul bedobott egy témát vagy egy mondatot, hogy holnapra készüljünk valamilyen etűddel bármiről, ami megihlet minket. Másnapra ki kellett gondolnunk, mivel álljunk elő, mint régen az egyetemen. Pontosan tudta, milyen irányba akar menni, de nem ismert minket, hiszen először rendez Magyarországon. Az etűdök alapján osztotta ki a szerepeket. Egy adott ponton azt mondta, írjak magamnak monológot egy karakterről, amit ő felvázolt. Megírtam, igazított rajta kicsit, átdolgozta, és beletettük az előadásba. Péterfy Bori hozott egy zseniális etűdöt, ami annyira ütős lett, hogy egy az egyben színpadra került, és ahhoz igazított minket is. Egy hosszú jelenet például improvizáció alapján készült el, az egész anyag úgy alakult, mint egy gyurma.

Említetted, hogy mindenkinek van egy konkrét szerepe. Kit játszol, és mellette még hányféle karakter bőré­be bújsz?
H. J.: Barbara Brucknert játszom, Hendrik Höfgen feleségét, aki egy fiatal lázadó lány. Mellette önmagamat is alakítom, az improvizált jelenetben pedig egy tetszőleges vidéki színésznőt játszom egy büfében, valamint egy felszínes, gazdag nőt, aki azt gondolja, hogy egy-két apró gesztustól a világ azonnal meg­ja­vul. Mindenki nagyon sokféle karaktert jelenít meg benne.

Az eredeti mű történetének alapvetése, hogyan hódol be a művészet, az értelmiség a mindenkori ha­ta­lom­nak. Mit jelent számodra a művészi szabadság?
H. J.: Hogy elmondhatom azt, amit gondolok, anélkül, hogy automatikusan cenzúráznám magam. Nem vagyok hajlandó azon gondolkodni, hogy mások ehhez mit szólnak majd. Amíg nincs megtiltva, az ember mondja, ami a csövön kifér.
hirdetés

Mennyire lesz fontos a humor?
H. J.: Lehet majd rajta nevetni, a nézők háttérinformációkat, pletykákat tudhatnak meg általában a színészekről vagy azokról a konkrét szí­né­szek­ről, akik ott állnak a színpadon. Ami iszonyatosan humoros, de ha mögé nézel, már nem nevetsz, hanem elszomorodsz azon, ami történik. Rendkívül erős gesztusok van­nak benne.

Születésedtől kezdve körülvesz a zene, hiszen édesapád, Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, gi­tá­ros-énekes. Több zenés esten is felléptél, játszottál musicalben is. Milyen a zenéhez fűződő viszonyod?
H. J.: Kettős, pont a gyerekkori élmények miatt. Zenei általános iskolába jártam, tanultam zongorázni és gitározni. Érzek egy belső elvárást magam felé, hogy ennek mennie kell, nekem ezt tudnom és akarnom kell. Nem gördül csak úgy ki belőlem, van bennem egy gátlás az énekléssel kapcsolatban. Nem mindig, helyzete válogatja, mert egyébként nagyon élvezem. Ebben az előadásban is fontos hangsúlyt kap a zene, Péterfy Bori mögött vokálozunk a többiekkel, imádom, hogy lehet több szólamban énekelni!

Milyen feladatok várnak, miben játszol legközelebb?
H. J.: Pár nap múlva tartjuk életem első önálló estjének munkabemutatóját, amelyben másfél óráig egyedül vagyok a színpadon. Szeptemberben kezdtük el a munkát Bakonyvári Krisztina rendezővel és Róbert Julia író-dramaturggal. Online meetingeken elmeséltük a saját sztorijainkat arról, hogyan éljük meg az anyaságot. Ezekből kerekedett ki egy fiktív anyuka története. Stand-uphoz hasonló előadás lesz slammel fűszerezve. Sírós-nevetős, nagyon hullámzó, mint amilyen az anyaság: hol iszonyú boldog és meg­kér­dő­jelezhetetlen vagy, valamikor pedig azt érzed, hogy legszívesebben elmenekülnél. Olyan dolgok is el­hang­za­nak, amiket nem merünk kimondani, amiket esetleg szégyellünk. Kimondjuk, hogy ne érezd magad egyedül, hogy ne érezd magad rossz anyának, mert te így csinálod. Őszinte vallomás az anyaságról min­den szépségével és bánatával együtt.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor