Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Emberekért és közösségért érdemes élni”
2022-11. szám / Nagy Klaudia

Esterházy János az egyik legjelentősebb felvidéki magyar politikus, aki kiállt a magyar ér­de­ke­kért, a szlovákiai magyarok jogaiért, és nemet mondott a zsidók deportálásáról szóló törvényre. Két év kényszermunkára hurcolták a Gulágra, majd életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A
Nemzeti Színház kiemelt feladatának tekinti, hogy színházi előadások formájában emléket állítson ismert és ismeretlen hőseinknek, Esterházy János történetének feldolgozása ennek újabb állomása. A felvidéki gróf életéről Lukácsy György írt darabot Hazatérés címmel, amelynek bemutatóját október 28-án tartották a Kaszás Attila Teremben. Rubold Ödön Jászai Mari-díjas, Érdemes Művésszel legújabb rendezéséről be­szél­gettünk.

Nem túl gyakran dolgozik rendezőként, utoljára az Advent a Hargitán című darabot állította színpadra pár évvel ezelőtt. Honnan jött a moti­váció, hogy újból rendezzen?
R. Ö.: Egyrészt motivál, ha ilyen szívügyek jönnek szembe velem, mint Békéscsabán és Szerencsen az Advent a Hargitán, most pedig a Hazatérés. Másrészt Nyitraújlakon volt Esterházy János családjának a kastélya, és az én egyik dédszülőm onnan származik, személyes kötődést is érzek a történethez. Nincsen konkrét vágyam, éppen mit szeretnék megrendezni, de ha szembejön egy ilyen felkérés, nagyon szívesen elvállalom.

2021. szeptember 18-án az életrajzi dráma szabadtéri változatát mu­tat­ták be az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban. Miben különbözött a mostani, Nemzeti színházas előadástól?
R. Ö.: Nem teljesen színjátszásra, hanem inkább misetartásra alkalmas színpadon, napközben adtuk elő, a helyi asszonykórus énekelt Esterházy Jánosról egy naiv balladát, a jelenetek mellett vetítettünk filmet, és a legvégén látványfazekasok egy gyönyörűséges Krisztus-fejet égettek ki, ugyanis egykor Esterházy kenyérmaradékokból gyúrt magának egy kis Krisztus-fejet. Hatalmas élmény volt.

Esterházy János gazdag életútjából melyek azok a főbb állomások, amikre fókuszál a darab?
R. Ö.: Össze kellett sűríteni a történetet, ezért azt a megoldást választottam, hogy előadás előtt, amíg várakoznak a nézők, kiállítás formájában megnézhetik, pontosan mikor milyen életesemények történtek. Az előadásban pedig arra fókuszáltunk, hogy Esterházy lelki világát egy kicsit jobban megismerje a közönség. Esterházy minden körülmények között becsületesen, tisztességesen a kisebbségeket védte. Nemcsak a szlovákiai és csehszlovákiai magyarságot, hanem az ottani szlovákságot is, aztán a később a zsidó embereket is mentette. De lengyeleknek is segített, hiszen anyai ágon lengyel arisztokrata családból származott. Az előadás másik fő vonulata, hogy milyen döntő pillanatok voltak az életében, valamint az is fontos hangsúlyt kap, hogy egy 18 éves fiatalemberből hogyan lesz egy krisztusi életutat vállaló, mélyen hívő, keresztény ember. Kultúrkeresztényből lett mélyen vallásos és felelősséggel teli politikus, majd a börtönök és a Gulág hatására pedig mélyen hívő, vallásos ember, aki tudatosan vállalta a krisztusi életutat, mert élete vége felé már a hatóságok számára is egyértelmű volt, hogy ártatlan. Svájcba akarták vinni, hogy ott talpra állítsák, meggyógyítsák, de ő úgy döntött, hogy nem megy. Annyira boldog volt, hogy végre ott­ho­ni börtönben van, és a védenceit sem akarta magukra hagyni, ezért úgy döntött, itt marad. Egészségileg közben annyira leromlott, hogy már nem tudták megmenteni. Viszont annyira féltek tőle, a körülötte kialakult kultusztól, hogy a hamvait egy rozsdás bádogdobozban többekkel együtt a mirovi börtön szemétlerakója mellett elásták, nem adták ki a családjának sem. Csak a rendszerváltozás után tudták összeszedni ott a hamvakat, de a nyitraújlaki önkormányzat nem engedte a kastélyban eltemetni, mert a mai napig félnek a szellemiségétől. Végül Paulisz Boldizsár a magánvagyonából épített Alsóbodokon sziklasírt, fölé egy kápolnát, ahol végső nyugalomra helyezték. Megdöbbentő, hogy bár semmi rosszat nem tett, mégis a mai napig háborús bűnösnek van nyilvánítva, miközben mindenki tudja, hogy ártatlan.
hirdetés

Lehet tudni, honnan hozta ezt a szellemiséget?
R. Ö.: Az édesapja halála előtt azt kérte feleségétől, aki lengyel arisztokrata hölgy volt, hogy neveljen a fiukból jó magyart. És ez a lengyel arisztokrata hölgy nem ment vissza az övéihez Lengyelországba, hanem ott maradt Nyitraújlakon a három gyermekkel. Az anyjától olyan indíttatást kapott ez a fiatalember, ami egy életre meghatározta a gondolkodásmódját, világlátását. Arra nevelte, hogy bocsásson meg az ellenségeinek, és imádkozzon értük. Az egyik bécsi döntésnél nemcsak Erdély északi részét, hanem a Felvidék egy részét is visszakapta Magyarország. De nem a teljes részt, ahol a magyarok laknak. Esterházy viszont ott maradt, ami nem magyar részre került. Felajánlották neki, hogy legyen a magyar kormány tagja, de nem vállalta el, mert neki ott volt dolga. Amikor Horthy bevonult Kassára, megkérte Horthyt, hogy bánjon Magyarországon úgy a szlovákokkal, ahogy ő szeretné, hogy Csehszlovákiában bánjanak a magyarokkal. Ennyire lelkiismeretes és becsületes ember volt.

Az áldozathozatal, a másokért való kiállás egyre kevésbé számít alapértéknek a mai világban, ahol az egyéni érdek mindent felülír. Hogyan tudjuk erősíteni az Esterházy által képviselt értékeket?
R. Ö.: Az Eget és a Földet próbálja meg az ember összekapcsolni egy kicsit magában, ki-ki a maga érzései, vallása szerint. A közösség iránti érzelmeinket is felül kell vizsgálni, mert a túlzott indi­vi­dua­lizálódás, elmagányosodás nagyon kevés örömet ad. Emberekért és közösségért érdemes élni. Erre jó példa Esterházy, hiszen még a börtönben is közösséget teremtett, mert miséztek. Ha mi is teszünk kísérletet kisebb-nagyobb dolgokban, akkor már jobbá tettük magunk körül a világot.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor