Interjú
„A kísértettörténetek a szeretetről szólnak, vagy még inkább annak hiányáról!”
2022-11. szám / Nagy Klaudia
Jenny és férje, az asztrofizikus Sam kisbabájukkal nemrég költöztek be újonnan vásárolt házukba. Sam elutazik egy megfigyelésre, és távollétében Jenny furcsa zajokra lesz figyelmes a gyerekszobából. Lépteket hall minden éjjel 2 óra 22 perckor, kísértet jár a házban. A hazatérő
Sam nem hisz neki, hiszen ilyesmire nincs ésszerű bizonyíték. Mikor vendégül látják a férj egyetemi évfolyamtársát, a pszichológus Laurent és újdonsült barátját, Bent, parázs vita alakul ki köztük, léteznek-e kísértetek, vagy sem. Hogy eldöntsék a vitát, elhatározzák ébren maradnak 2:22-ig, hogy megbizonyosodjanak a dolog felől. A Londonban óriási sikert arató 2:22 (egy kísértettörténet) című darabot december 30-án a Centrál Színházban mutatják be Puskás Tamás rendezésében. A teátrum igazgatójával a rendhagyó előadásról beszélgettünk.
A kísértettörténetek igazi kuriózumnak számítanak a hazai színpadokon, csak kevés alkalommal tesznek kísérletet a bemutatásukra.
P. T.: Angliában, a kísértetek hazájában persze komolyabb múltra tekintenek vissza a kísértettörténetek, akár regény, akár színdarab formájában. Magyarországon valóban ritkaságszámba megy az ilyesmi, bár mindannyiunkat foglalkoztat, mi vár ránk a halál után. A kísértetek meg onnan térnek vissza, talán tudnak valamit erről. A darab fiatal szerzője, Danny Robins jegyzett szerző Angliában, számos elismeréssel a háta mögött. Új darabjának, a 2:22-nek is igen nagy sikere van odakint, én bízom benne, hogy nem fogunk lemaradni mögöttük, hiszen a Jó emberek vagy a Nemek és igenek esetében is a londoni produkciókat felülmúló sikerrel bizonyítottunk már Budapesten.
Mi a 2:22 legnagyobb erénye?
P. T.: Két okból szeretem ezt a darabot: először is elképesztő fordulat a darab vége, olyan, amilyet ritkán él meg színházlátogató. A másik, hogy a kísértettörténetek a szeretetről szólnak, vagy még inkább annak hiányáról, és így a legfontosabb kérdést feszegetik. Gondoljunk csak Dickens remekére, a Karácsonyi énekre. Szóval akár léteznek szellemek, akár nem, történeteik mindenképpen a szeretet fájdalmas hiányáról szólnak. Azért jár vissza a lélek, mert vagy ő nem szeretett eléggé, vagy vele bántak embertelenül. Marley szelleme is azért csörömpöl a láncaival, mert életében nem a szeretet útját járta. De a másik nagy angol siker, az Asszony feketében is arról szól, hogy a szerelemgyereket szülő lányt elemésztette a gyűlölet, ezért kísértenek a bűnösök újra és újra a mocsári házban. A 2:22 is a szeretet múlhatatlan hatalmáról mesél egy izgalmas estén át. | hirdetés
 |
|
A történet középpontjában Jenny és Sam áll, akik meghívják két barátjukat vendégségbe, de hamar kiderül, hogy a házaspárt gondok nyomasztják. Hogyan jellemeznéd őket?
P. T.: Az asztrofizikus Sam egy távoli szigeten dolgozik, amikor a házban az újszülött gyerekükkel magára maradt feleség kísértetet észlel, mégpedig mindig 2 óra 22 perckor. Legnagyobb rémületére és döbbenetére a gyerekszobában lépések koppannak, minden éjjel ugyanakkor. Amikor Sam hazajön, és vendégül látják a barátaikat, érthető módon arról kezdenek vitatkozni, hogy léteznek-e kísértetek, vagy sem. Sam a fizikára, annak törvényszerűségeire, a rációra hivatkozva tagadja, hogy kísértet járhatott a házban, a többiek viszont a maguk módján inkább az elfogadásra hajlanak. Sam korunk gyermeke, mélységesen hisz az emberi tudás, a tudomány mindent legyűrő hatalmában, magabiztos, mint a századunk, mely meg van győződve arról, hogy bármire képes: nincs olyan mélysége a tengernek, nincs olyan magassága az űrnek, amit az ember ne érhetne el. Az emberiség joggal lehet büszke a teljesítményére, de mintha túl nagy árat fizetne ezért.
Milyen árat kell fizetnie?
P. T.: Korunk embere hitét vesztett, gyökértelen és magányos. Soha nem volt még olyan kor ezelőtt, melyben megszakadt volna a folyamatosság. Ma nem az idősek adják át tapasztalataikat a fiataloknak, inkább mi kérdezzük a fiainkat, mit hogyan kell csinálni. Régen fordítva volt: a gyerek kérdezte, hogy kell patkolni a lovat, hogy kell szántani, vetni, és minél öregebb volt az ember, annál megbízhatóbb válaszokat tudott adni. Ebben a furcsán és ijesztően gyökértelen korban a fejlődés lendületétől mintha talajt vesztettünk volna. Lassan nyolcmilliárd ember népesíti be a földet, mégis mintha mindenki sokkal magányosabb lenne, mint az elmúlt századokban bármikor. A darabban is a magány, a gyökértelenség és az elvesztett hit áll szemben a tudós magabiztosságával. Ez a három bánat szegezi kérdéseit a 21. század hősének, a megfellebbezhetetlen tudású Samnek. Nem csupán arról van szó, hogy léteznek-e szellemek vagy sem, hanem arról, hogy mit vesztettünk el, miközben leuraltuk a Földet, és mennyire éri meg az ár, amit fizettünk ezért.
Jenny és Sam szerepében Martinovics Dorinát és Lengyel Tamást láthatjuk, Laurent és Bent pedig Ágoston Katalin és Mészáros András alakítja. Újból egy remek négyest üdvözölhetünk a színpadon.
P. T.: Nagyon illenek egymáshoz, keresve se találhatnék náluk jobbat. A fiúkat nem kell bemutatni, Lengyel Tamás igazi húzónév és a Kojot című filmben remeklő Mészáros Andrást is egyre többen ismerik a Doktor Balatonból. Ágoston Kati társulatunk legfoglalkoztatottabb tagja, négy év után tért vissza hozzánk Szegedről, érett és remek művészt kaptunk vissza. Martinovics Dorina pedig az utóbbi évtized egyik leggyönyörűbb és legtehetségesebb színésznője, mégis mintha eddig kicsit a háttérben maradt volna. A Network című előadásunkban már ő alakítja a női főszerepet, most itt a 2:22 új lehetősége, és vár még rá tavasszal a Prima Facie remek monodrámája. Jodie Comer előadásában a West Enden ez a darab volt az idei tavasz szenzációja. Abban reménykedem, hogy Dorina végre a megérdemelt siker fényébe lép, és teljes szépségében ragyoghat fel a tehetsége.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
