RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. április 24., szerda
György

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Jegyzet
Zsúfolt házak és pangó nézőtér
2011-05. szám / Bóta Gábor

A 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle jól bejáratott, zsúfolt házakat vonzó ren­dez­vény­so­ro­zat a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A szintén gyer­mek­szín­házi, bábos produkciókat felvonultató I. ESzME Fesztivál a Thália Színházban vadonatúj,

meglehetősen nívós programmal, de rossz szervezéssel. Két-két kiemelkedő produkcióról írok.
Kovács Krisztián egy drogos srácot játszik, a Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület A gyáva című produkciójában, a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén. Beténfereg a színre, mesélni kezd magáról, de mintha csak véletlenül jutnának eszébe a dolgok, mintha összetalálkoztunk volna az utcasarkon, és ő csakúgy mellékesen diskurzusba elegyedne velem. Mindenkit szemmel tart a nézőtéren, egyszerre százfelé néz, bárki úgy érezheti, hogy tekintetét az övébe vési, és csak hozzá szól, miközben figyeli a reakciókat, és sebtében reagál is. Totálisan természetes marad, mintha nem játszana, hanem maga lenne az a végzetesen drogos fiú, aki számára valószínűleg nincs menekvés. Lúdbőröztetők a hangulatváltásai. Eszelős, ahogy hirtelen úgy borul ki, hogy félni kell tőle, de őt is óvni kellene saját magától, majd újra normálisnak, tisztának hat, hogy aztán megint igencsak dolgozzon benne az anyag. Scherer Péter rendezte a produkciót, és ő játssza, szintén lidérces han­gu­lat­vál­tá­sok­kal, a fiatalembernek üresen papoló, de őt megérteni képtelen apját. Emlékezetesen magas hőfokú, remek előadás.
Vetekszik vele a Kicsi nyuszi hopp hopp, Pelsőczy Réka ren­de­zé­sé­ben, a Manna Produkció előadásában. Szintén nem men­tes a ká­bí­tó­szer­től az a két fiatal, akik megöltek egy topmodellt, és tíz napig me­ne­kül­tek. Réti Adrienn és Csémy Balázs is virtuózan tudnak hangulatot váltani, kétségbeesett párból nagyzoló beképzeltekké alakulnak át azon nyomban, vagy éppen fordítva, ennek számtalan árnyalatát prezentálva. Egy-egy kelléket használva, gyorsan magukra öltött jelmezt alkalmazva egészen különböző alakok bőrébe bújnak. Tragikusak és humorosak akár egyszerre. Remekül érzékeltetik, hogy azok, akik számára már minden elveszett, nem akarnak erről tu­do­mást venni. Légvárakat építenek, próbálnak meglógni az igaz­ság­szol­gál­ta­tás és a legfőbb büntetés, a saját lelkiismeretük elől. Sajátos hungarian road movie, amit látunk, az egyetlen díszlet két kocsiülés, ami persze egyhelyben áll. A színészek érdeme, hogy el tudják hitetni, a két fiatal folyamatosan száguld, el akar iszkolni maga elől is.
A Repülési lecke kezdőknek előadásában, az ESzME Fesztiválon, viszont annak a kis sirálynak, akit olajfolt miatt a mamája ijedt agóniájában egy macskára bíz felnevelésre, meg kell találnia önmagát. A derék cirmos a győri Vaskakas Bábszínház produkciójában persze úgy akarja nevelni, mintha ő is kiscica lenne. De mind jobban érződik a másság. Emiatt már a sirály is macska akar lenni, míg végül csak szárnyra kap, és elrepül az övéihez. Tengely Gábor pazar rendezésében a két játékos, Ujvári Janka és Badacsonyi Angéla, anyát és lányát alakítják teljes alakos mivoltukban, és ők mozgatják valamennyi bábot is. Virtuózak és költőiek egyszerre. Tudathasadás nélkül, a másodperc törtrésze alatt váltanak egyik figuráról a másikra és vissza. Bartal Kiss Rita festői díszletképe és bábjai nagyszerűek. A produkció megnevettet és megríkat, gyerek és felnőtt számára egyaránt átélhető, én már bizony repetáztam belőle, elbűvölve.
A pécsi illetőségű MárkusZinház is újra és újra elvarázsol. Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor a vásári harsányságot képes ötvözni leheletfinom nüanszokkal, a kikiáltói stílust lélekgyönyörködtető lírával, ahogy ezt a Csongor és Tünde előadásában is teszik. Kis, fantáziadús, fancsali ábrázatú marionettekkel dolgoznak, föléjük hatalmasodnak, mint emberóriások, és kihasználják az ebből fakadó feszültséget. Virgonc kedvvel mókáznak és teremtenek komoly csöndeket, újraértelmezik Vörösmarty művét, miközben megőrzik a szellemiségét. Jókora tapsot kapnak a huszonvalahány főnyi nézőtől, ennyien gyűltünk össze az esti előadásra az Arizona Stúdióba. De amikor méltatlankodom, megnyugtatnak, hogy délelőtt még kevesebben voltak. Nem tudom, hogy az ESzME vagy a befogadó teátrum szúrta-e el a szervezést. Akár ugyanazok a művészek játszottak pótszékes házak előtt a Marczibányi téren, akiket a Tháliában gyakran erősen pangó nézőtér fogadott. Ez mindenkinek kínos. Egy színvonalas, új fesztiválhoz az érdeklődést is fel kell kelteni.
hirdetés







vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor