RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. április 24., szerda
György

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Zenés is, játék is
2011-05. szám / Szepesi Krisztina

Hernádi Judit, Udvaros Dorottya, Ascher Tamás és Parti Nagy Lajos neve egy színlapon szerepel, mert június 18-án az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban bemutatja A Bandy-lányokat.

Nem mintha az egyik következne a másikból, mindenesetre a két színésznő eljátssza és elénekli majd azt, amit az író megírt, még­hoz­zá úgy, ahogyan a rendező látja. A csapatmunka ered­mé­nye­ként pe­dig Parti Nagy reméli, olyan színházi este jön létre, mely a né­zők­nek is legalább akkora örömet okoz majd, mint nekik, az alkotóknak.

Hogy kezdődött?
P. N. L.: Hernádi és Udvaros 2009 őszén kitalálták, hogy énekelnének közösen, méghozzá hajdani világslágereket. Azt mondták, szeretnék, ha új szövegeket írnék e hajdani zenékre. Teljesen újakat, szabadon, nekem pedig volt ehhez kedvem, pláne mikor kiderült, hogy közben meg­kör­nyé­kez­ték Ascher Tamást is, hogy ezt a majdani előadást, ami­ről akkor még egyikünk se tudta pontosan, mi lesz, rendezze meg. Másfél év alatt szépen lassan összeállt ez a dolog, mint Orlai Produkció, ebből most már előadás lesz, nincs mese, megvannak a dalok, megvan a szövegkönyv, 11-én megvolt az olvasópróba. Látja, szövegkönyvet mondok, meg produkciót. A Bandy-lányokat nem is szívesen nevezem darabnak.

Minek nevezzük?
P. N. L.: Hát, zenés is, játék is, legyen zenés játék, mint a színlapon. A dalok a legfontosabbak, a dalszövegek tehát véglegesek, de az majd a próbákon dől el, hogy a két főszereplő pontosan mit mond egymásnak két szám eléneklése között, ebben a bizonyos Choo-Choo bárban.

Vagyis nincs végleges szöveg?
P. N. L.: Ahogy vesszük. Van egy szövegkönyv pontos párbeszédekkel, van egy délután terjedelmű történet, van tucatnál több dal, mint keret, tér, anyag, de Ascher is, én is úgy gondoljuk, hogy ez egyelőre képlékeny és jó, ha hagyja magát a próbafolyamat történéseitől befolyásolni. Hisz voltaképpen egy próbán vagyunk. A történet szerint hajdan, gimnazista éveik végén, három lány a Bandy-lányok nevű trióban együtt énekelt, a mintát, az ötletet és a feldolgozások jó részét is a világhírű Andrew Sisters triótól véve. Pályájuk hamar szétvált, az egyik lány disszidált, és csinált is valamiféle énekesnői karriert. Ez a bizonyos Ica 30 évvel később előkerül, s elhatározzák, még egyszer föllépnek együtt, Ica gazdag holland élettársának születésnapján meglepetéskoncertet adnak.

De végül nem lépnek föl…
P. N. L.: Mondanám, hogy ez maradjon meglepetés, de a színlap úgyis lelövi a poént. Sophie és Angela megjelenik a koncert napján, próbálnak, és egész délután, mint valami Godot-t, várják Icát. Végül a remek „bárzenekar” kíséretével hősiesen és fantasztikusan eléneklik ezeket a legendás slágereket.

Milyen dalok hangzanak majd el?
P. N. L.: Sok ismert és kevésbé ismert zene lesz a produkcióban. Amikor elkezdtem dolgozni a szövegekkel, címről jó néhányat nem tudtam azonosítani, de amikor meghallottam őket, folytonos „aha” érzésem volt. Remélem, a közönségben is felkeltődik ez az érzés, és olyan jól fogják magukat érezni a nézőtéren, mint Hernádi és Udvaros a színpadon, akik imádnak és nagyon tudnak is énekelni.
hirdetés

Mennyiben befolyásolta a szövegek megírását az a tény, hogy Udvaros Dorottyának és Hernádi Juditnak születnek?
P. N: L.: Hol igen, hol nem. Annyiban igen, hogy az ő szempontjaik voltak a legfontosabbak, evidens volt, hogy zömmel ők döntsék el, melyik dalhoz írjak új szöveget. Annyiban meg nem, hogy szándékosan nem döntöttem el, melyik színésznő melyik szerepet játssza. Ők játsszák, tehát ők, ugyanakkor hús-vér figurákat, sorsokat, karaktereket játszanak, tehát nem ők.

Két díva lesz a színpadon.
P. N. L.: Két díva, aki két embert alakít, akik már régen nem dívák, de valahol ott van bennük az örök dívaság, ahogyan mindannyiunkban.

Gondolom, a dalszövegek még nagyobb teret engednek az Önt fémjelző, szavakkal való zsonglőrködésnek, mint egy prózai szöveg.
P. N. L.: Én írom a szövegeket, örülök, ha kihallatszik belőlük, ami engem „fémjelez”. Szabad voltam a munkában tartalmilag, formailag viszont nagyon nehéz volt meglévő, ráadásul nagyon bejáratódott, a 20. század bőrébe nagyon beivódott zenékhez új szöveget írni. Ezzel együtt jó munka lett, minél messzebb kerültem az eredeti tartalomtól, annál jobban éreztem magam.

Hogyan egyensúlyoz a szavakkal való bűvészkedéssel, hogy ne kerekedjen a tartalom fölé?
P. N. L.: Az irodalom szerintem alapjában véve szavakkal való „bűvészkedés”, ami különféle tartalmakat, üzeneteket, mondandókat indukál. Létezik ennek a fordítottja is, azt inkább fogalmazásnak hívnám. Nincs olyan matt, egyszerű széppróza, amelyik ne lenne bizonyos fokig bűvészkedés a szavakkal. Az, hogy ki mennyire intenzíven vagy pofátlanul teszi ezt, nem föltétlenül minőségi különbség. Az pedig, hogy ki mit tekint tartalomnak, rém nehéz kérdés.

Ön elsősorban költőnek tartja magát, így valóban beszélhetünk arról, hogy a tartalom határai elmosódnak.
P. N. L.: Hát, az előbbiek értelmében inkább a történetek határai mosódnak el, de szerintem ez a mai prózába is bőven belefér, bár kétségtelenül referenciálisabb műfaj, mint a vers.

A szójátékok humora is jellemzője a munkáinak. Ez az est erősíti a szabályt?
P. N. L.: Kiderül. Ezek a figurák nagyon szerethetőek, a dalokban szándékom szerint rengeteg a játék, a vicc, a szövegek egyszerre sírni- és nevetnivalók. És ez szerintem így van rendjén.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor