RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. augusztus 22., csütörtök
Menyhért, Mirjam

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4)
XI. Pécsi Országos Színházi Találkozó
2011-06. szám / Bóta Gábor

Megrendezték a XI. Pécsi Országos Színházi Találkozót. Az utolsó utáni pillanatban kiírt pályázat sok gondot okozott a szervezőknek, és az OFF-programot jelentősen karcsúsítani kellett.

Shakespeare A velencei kalmár című darabja általában föl szokta zaklatni a kedélyeket. Annak a zsidó kalmárnak a története, aki el­len­sé­gének ad kölcsön, de azt köti ki, ha nem fizet időben, 1 font húst vághat ki a testéből, vitára ingerel. Bocsárdi László rendezésében, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában, különösen fölerősödnek azok a részek, amelyek arról szólnak, mennyire lehet betű szerint érvényesíteni a törvényt. Mennyire érvényesülhet a józan paraszti ész, az egészséges igazságérzet. Bocsárdi elkeserítő képet mutat arról, hogy minden adható, vehető, bizonyos értelemben még a szerelem is. Félelmetes, ahogy Velence lakói álarcban, vagyis nem felismerhetően, csoportos túlerővel, lincshangulatban nekitámadnak a kalmárnak. Nem ütik, nem püfölik, de fenyegetően, magabiztos fö­lénnyel közelítenek hozzá, megalázzák, menekülésre késztetik, mi­köz­ben ő is megéri a pénzét. Keserű komédia ez, lidérces gúnykacaj. Bartha József díszlettervező magas, kietlennek ható állványrendszert épített a nézőtér köré, így szinte fölénk magasodnak, még nyomasztóbban hatnak a szereplők. Dermesztő az a könnyed cinizmus, ahogy Nemes Levente az élet-halál urát, a dózsét alakítja. És legalább ilyen lidérces, ahogyan Kicsid Gizella csűrcsavaró áljogászként oda tekeri az igazságot, ahová éppen akarja. Vagyis minden labilis ebben a világban, nincs olyan ember, aki biztos fogódzóra találna. Kalmárként Szakács László csupa ideg, csupa ész kereskedőt játszik, nehezen tűri, hogy kiközösítik, de okot is szolgáltat rá. Mátray László Antonióként kezdetben magabiztosan rendíthetetlennek tűnik, de neki is hajszálon múlik az élete. Ebben a világban ugyanis bárki lába alól bármikor kihúzható a talaj. És ez valahogy hátborzongatóan aktuális.
A Pintér Béla és Darvas Benedek által írt Parasztopera is az. Először Pintér Béla maga rendezte a darabot a saját együttesével, a Szkéné Színházban. Mohácsi János kaposvári színi növendékekkel már színpadra állította ezt a sajátos, harsány, gúnyos humorral teli, abszurdba hajló operát, már akkor is úgy, hogy meg kellett szakadni a nevetéstől, de közben a néző időnként olyan cudarul érezhette magát, mintha gyomorszájon rúgnák. Hiszen tulajdonképpen a Parasztoperában is arról a világról van szó, amiben nem találjunk magunkat, közhelyeket használunk az egymás közötti, feszengően képmutató érintkezésben, és szinte törvényszerűen ember embernek farkasa. Mohácsi a Pécsi Nem­ze­ti Színház színészeivel újragondolta a darabot, melynek elő­a­dá­sa ele­men­tá­ris. Bámulatos összjátékot igényel a színészektől, Nyakó Júliától, Balikó Tamástól, Marcz Fruzsinától, Józsa Richárdtól, Györfi Annától, Csarnóy Zsuzsannától, Ottlik Ádámtól, Köles Ferenctől, Zayzon Zsolttól, borotvaélen kell táncolniuk a komikum és a tragikum között. A zenekar, melyben Kovács Márton viszi a prímet, fe­no­me­ná­lis, metszően gúnyos zenéket kanyarít közismert dallamokból. A ti­zen­nyolc évig Pécsett direktor Balikó Tamás számára ez az este örömtelien szomorkás búcsú volt a társulattól, és az együttesnek is tőle.
A találkozó szervezésétől már tavaly elbúcsúzott Jordán Tamás, idén viszont ő volt a díszvendég. Réges-régi, de most is eleven, friss, Szólt az ember… című, Sebő Ferenccel tartott József Attila-estjével rukkolt elő. Élmény, ahogy minden póz, patetikusság nélkül, mintha csak beszélgetne, mond verset. Ugyanilyen keresetlen természetességgel nyitotta meg Törőcsik Mari Básti Lajos – aki idén lenne százéves – emlékkiállítását. A Jókai téren mindig vannak gyerekeknek szóló programok is, itt például a Ziránó Színház, Kovács Géza rendezésében, Pfeifer Zsófia és Varga Péter közreműködésével, a vásári bábjátékhagyományt elevenítette fel, pergő ritmusú, a fekete humort sem nélkülöző előadásban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem III. évfolyamos növendékei pedig Karinthy Márton A vihar kapuja című könyve alapján beszédvizsgaként készítettek produkciót Máté Gábor rendezésében. Akadt beszélnivalójuk bőven, hiszen főleg monológokat adtak elő, leginkább azokat a rendezőket megszemélyesítve, fiatal korukban és mostani mivoltukban, akik Karinthyval egy osztályba jártak. Karinthy írása, interjúi igencsak őszinték, így a színi növendékeknek módjuk volt arra, hogy élvezettel mutassanak fanyarul groteszk görbe tükröt saját szakmájuknak. Ahogy a POSzT is mindig tükör az egész szakmának.
hirdetés






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor