RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. április 24., szerda
György

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4)
Meggyalázás – Zsámbéki Színházi Bázis
2011-07. szám / Bóta Gábor

Shakespeare legvéresebb darabjából, a Titus Andronicusból írt Meggyalázás címmel legalább annyira brutális drámát Botho Stauss. A csehországi o. s. Divaldo Unlimited, a FÜGE, a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója a játék részesévé teszi a nézőket is.

Először egy umbuldával teli császárválasztáson kell részt vennünk, aztán legyőzött gótokként hajszolnak minket végig a rómaiakat alakító színészek az egykori rakétabázison, ami morbidan abszurd, ideális helyszín. Például lövészárokba terelnek bennünket. Szorosan egymás mellé kell zsúfolódnunk. Közben vannak, akik azt kiabálják, hogy klausztrofóbiások. Ők maradhatnak a sor végére. Nehéz ügy ez, mert ha tényleg azt játsszuk, hogy nekivadult smasszerek kezében vagyunk, akkor nekik sem lehetne kegyelem. Vagy amikor egyszer pribékek rám ripakodnak, hogy ne nevessek, én pedig visszakérdezek, hogy miért ne, le kéne verni a fejemet a helyéről, de csak fenyegetően odajönnek hozzám, azt válaszolják, hogy „mert nem lehet”, majd mit tehetnek mást, odébbállnak. Ezzel azonban elismerik, hogy nem kell rettegni tőlük, miközben az egész produkció olyan elfajzott világról szól, amiben semmilyen körülmények között nincs kegyelem. Ha azt játsszák, hogy kegyetlenkednek a nézővel, az gyakran visszaüt, hiszen nyilvánvalóan nem léphetnek át egy határt, amit a szöveg, a produkció viszont megkívánna. De kétségtelen, a Csehországból érkezett fiatal rendező, Lucie Málková profi módon teremt váratlannak látszó helyzeteket. Rakétasilóba is zár bennünket, egy időre totál sötétet is csinál, és nem takarékoskodik a művérrel.
hirdetés

Botho Strauss Lavinia alakját emeli a középpontba, akit megerőszakolnak, megcsonkítanak, és utána sem szűnik benne meg a vágy a szerelemre, de persze ez a szerelem ebben a tébolyult világban törvényszerűen hamvába hol. Tóth Orsi naiv tekintettel, a tisztaságra való hajlammal pokoli kiszolgáltatottnak játssza a szerencsétlen sorsú lányt. Titus szerepében Terhes Sándor rettenthetetlennek, eltökéltnek mutatkozik, aztán kiderül, hogy ő is ugyanúgy sebezhető, mint bárki más. Nagy Zsolt úgy alakítja a mindent a háttérből aljasul mozgató Aaron szerepét, mintha egy ficsúr, aranyifjú számára totálisan természetes lenne ez a temérdek gonoszság. Katona László Saturninként laza sunyisággal kampányol, hogy őt válasszák császárnak. Gubík Ági Tamoraként, amikor megtudja, hogy a fiából készült pástétomot szolgálták fel neki, pillanatra megrendül, aztán megkeményíti az arcvonásait is, nem akar összetört anyaként mutatkozni. Ehhez a jókora asztalhoz, ahol a pástétomot egy dombtetőn, a szabad ég alatt felszolgálják, a nézőket is oda ültetik. Nekem már nem jut hely, így pástétom se. De azért így is át tudom élni, hogy ez lidércesen megkérgesedett, cudar világ.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor