RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. április 25., csütörtök
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Lázadjak, nyitogassam az agyakat”
2011-07. szám / Bóta Gábor

Kovács Lajos a Gyulai Várszínházban Spiró György Az imposztor című darabjában Boguslawskit, a megfáradt, nagy színészt játssza, aki fityiszt mutat a hatalomnak.

Az imposztor előadása visszahozhat valamit a szolnoki színház és a te 1980-as nagy korszakodból, hiszen Árkosi Árpád rendezi, akivel akkoriban ott sokat dolgoztál. A történelmi helyzet is olyan, hogy egy politikailag áthallásos dráma most igencsak megszólalhat.
K. L.: Szolnokon megszólalt például Az ember tragédiája…

Kemény politikai állásfoglalás volt.
K. L.: Baromi kemény!

Ahogy a Hamlet is.
K. L.: A Hamlet is. Polonius, a besúgó vált a központi figurává. Paál Isti egyedülállóan erős politikai színházat is teremtett az esztétikum mellett. Sok lázadó embert játszottam mind Árkosinál, mind Istinél.
Az imposztor is tele van besúgókkal.
K. L.: Ez így van. Annyiban jön vissza a szolnoki időszak, hogy az a rohadt brutális mód, ahogy én játszani szoktam, az a könyörtelen, önmagamat nem kímélő előadásmód most is meglesz. Igen keményen, ellentmondást nem tűrően akarok játszani. Nézd, én voltam nagyon beteg, Paál Istit elveszítettem, volt egy hasnyálmirigy-gyulladásom. Sok mindenen átmentem, és mint mindig, most is hajt, hogy nincs olyan körülmény, nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne valahogy kikeveredni. Ma már rendhagyónak számít, hogy egymásnak egyáltalán köszönünk. Ez elképesztő. Az imposztor főhőse Boguslawski, aki a nemzeti színjátszásért, nemzeti kultúráért folytatott harcban már igencsak megfáradt. Tönkrement, nincs pénze. Nincsenek nagyon eszményei sem, mert ezektől őt, a hazáját megfosztották.

De amikor ziccer-helyzetet lát, mégiscsak kihasználja, bedobja minden furfangos ötletét, valamennyi színészi eszközét. Fityiszt mutat a diktatórikus hatalomnak, kiröhögteti.
K. L.: Abszolút kiröhögteti. Van egy zseniális mondata Boguslawskinak, amire építek, az hogy „nekem csak a színészetem eladó”. A gerince, az embersége nem.

De most éppen olyan időszakot élünk, hogy nagyon is eladó minden.
K. L.: Andrzej Wajda Minden eladó című filmje jut eszembe. Az is arról szól, hogy minden szétesett. Nagyon erős gerincre van szükség. A pályám elejétől kezdve senki valagát nem nyaltam, semmilyen csoportosuláshoz nem tartoztam. Egyedül és kizárólag a színpad, a film volt az, amiért én éltem.
hirdetés

Spiró György, amikor Az ikszek című regényéből elkészítette Az imposztor című darabját, Boguslawski szerepét Major Tamásnak írta, akinek nem volt feltétlenül mindig erős a gerince, tartozott is különféle csoportosulásokhoz, de éppen az volt az izgalmas, hogy úgy tudta eljátszani ezt a szerepet, hogy meg tudta mutatni ennek a fonákját is.
K. L.: Én nyilván egyenes vonalúbban játszom majd ezt a szerepet, mint Major. Kevésbé mutatom majd a helyzetek fonákját. Már a próbák során nehezemre esett azt mondani, hogy gyerekek, én a pénz miatt jöttem.

Veled soha az életben nem fordult elő, hogy a pénzért csináltál valamit?
K. L.: Nem, nem. Körülbelül 120 filmet csináltam, 150 színházi produkcióban vettem részt. A filmek esetében bementem a gyártásvezetőkhöz, akik mindig azzal kezdik, hogy „Lajoskám, hát nincs olyan sok pénz”. Jó, hát mondom, „csesszétek meg, írjatok be annyit, amennyit gondoltok”. Én nem a pénzért játszom filmen, színházban. Azért csinálom ezt, mert sajnos volt egy elfuserált gyerekkorom. Láttam, hogy drága szüleim, akik vasutasok voltak, mennyire verik át magukat, mennyire langyos vízben élnek. Tizennyolc éves koromban eljöttem tőlük, és nem a pénz érdekelt, hanem az, hogy ne úgy éljek, ahogyan ők. Lázadjak, nyitogassam az agyakat. Szeressem, imádjam, amit csinálok, bár néha egészen infernális helyzetekbe kerültem. Nekem a színészet egy állandó élveboncolás.

Eszelős hőfokon játszol. Ez azt is jelenti, hogy időnként kikészülsz, időlegesen kiégsz. Ekkor akár megbízhatatlanná is válsz. Előfordult, hogy nem mentél be az előadásra. Vagyis vannak elképesztően nagy teljesítményeid, de többször bekerülhetsz a gödörbe, és ilyenkor eltűnsz a placcról.
K. L.: Jaj, istenem, nem kell mindig a placcon lenni! Gödrökből és emelkedőkből áll az életünk. Jó közérzetből és rossz közérzetből. Boguslawski esetében számomra az a kérdés, hogy melyik az a pillanat, amikor elkezd fölragyogni, amikor a fáradtságán, az öregségén, a kudarcain mind felülemelkedik, és újra megcsinálja a csodát. Nem lesz az a dörzsölt öreg, akinek játszani szokták, hanem az lesz, aki végigcsinálta a mögötte lévő évtizedeket – hiszen én is már 68 éves vagyok, – aki látta a különböző igazgatókat, a szereposztó díványokat, látta, hogy a politika hogyan tesz tönkre, hajszol öngyilkosságba embereket. Isti öngyilkosságában, italozásában, devianciájában tuti, hogy benne van az akkori politika. A politika nagyon bele tud szólni az ember életébe, de föl kell tudni venni vele a harcot. Ki kell bírni a politikát, túl kell élni. És művészetet kell teremteni, anélkül nem megy. Boguslawski is részt vállal a szemnyitogatásban, az agytágításban. De a mostani helyzetében már nem tudja „megfutni” azt a művészi magasságot, mint valamikor.

És te meg tudod futni?
K. L.: Maratont is futottam 2000-ben. Tizenkét éves korom óta rendszeresen futok. Én a saját pályámon futok. Értem a körülményeket, van is véleményem róluk, de nem veszem őket figyelembe, a saját utamat járom.

Miért élsz ilyen messze Budapesttől, Gyulán, távol a fősodortól? Miért vállalod ezt a temérdek utazást, ráadásul nem autóval, hanem vonaton? Nem viszi el az idődet, az energiádat?
K. L.: Nem. Körülbelül 3 óra alatt fenn vagyok Budapesten. Beszélgetek a vonaton az emberekkel. 42 éve Gyuláról „lövöldözöm szét” magam. Itt a családom, ebből a biztonságból tudok újra és újra nekiindulni.

Mit ad neked Gyula?
K. L.: Nyugalmat, szeretetet, békét, csöndet és magányt. A magányt fel kell tudni vállalni, mert az rendkívül nagy szabadságot ad. Ahogy csak ülök a szobában, a parasztházban, az ötletek garmadája jön. Éppen öt évvel ezelőtt vitt a mentőhelikopter vérmérgezéssel Pestre. Megúsztam ezt is, életben maradtam, pedig tíz százalék esélyem volt. Ehhez kellett a feleségem segítsége, és hogy a gyermekeim mellettem álljanak. És az erőm. Megmaradtam. Most itt van nagy feladatnak számomra Boguslawski szerepe. Mindazt fel tudom hozzá használni, amit megéltem. Szóba se állok magammal, ha nem a lelkem legmélyéből játszom el. Amit csinálok, nyilván különbözni fog Major duplafenekű vagy Jordán Tamás kicsit „télapós” játékától. Azt mondtam Árkosinak, hogy hozzuk vissza a nyolcvanas évek elejének Kovácsát, azt az öt évet, amikor Szolnokon dolgoztam.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor