RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. február 21., csütörtök
Eleonóra,Zelmira

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Kegyetlenebb, mocskosabb lett az élet
2011-08. szám / Szepesi Krisztina

Sághy Tamást sokan olyannyira a tévésorozatbeli karakterével azonosítják, hogy egyenesen meglepődnek, ha színpadon látják. Pedig az elmúlt majd’ 20 évben az ország sok színházában játszott, tagja volt a József Attila Színháznak, és bár 7 éve szabadúszó, visszatérő vendége a Karinthy Színháznak is.

Korábban mondta, hogy magányos farkasnak tartja magát, épp ezért élvezi a szabadúszó létet. A Karinthy Színházba azonban az elmúlt három évben mindig visszajött.
S. T.: Nagyon jól érzem magam itt színészként és magánemberként is, olyan feladatokat kapok, amik miatt tényleg érdemes újra és újra visszajönni ebbe a színházba, amely folyamatosan szépül, bővül, s színvonal szempontjából is jó úton halad. Engem inspirál, ha új kol­lé­gák­kal találkozom új helyzetekben, és itt ez is adott.

A Jóban Rosszban forgatása az elmúlt években azért háttérbe szorította a színházat.
S. T.: Előfordult, hogy egy hölgy egy veszprémi előadás után mondta, hogy nekem színházban kellene dolgoznom. Most már ő is meg­nyu­god­hat, mert jövőre Veszprémben két produkcióban is láthat majd. Szerencsém van, mert bár korábban többet forgattam és kevesebb volt a színház, most csak havi négy-öt napot forgatok, és sokkal több idő marad a színházra, ami azért jó, mert egyre több felkérést kapok.

A rendezőket nem befolyásolja az, hogy önről sokaknak egy sorozat főszereplője jut eszébe?
S. T.: Tényleg nem akarok álszerény lenni és igaz, hogy a tévé ismertté tett, de azért nem vagyok sztár. Nyáron pedig, amikor könnyedebb, szórakoztatóbb műfajok irányába mennek el a produkciók, nem ártanak az ismert arcok. Remélem, úgy gondolkodnak rólam, hogy jó színész vagyok, s ehhez párosul az ismertségem, ami csak plusz haszon.

Ha mérlegre tesszük ezt az ismertséget, mennyi belőle a negatív és a pozitív hozadék?
S. T.: Nagyon sok olyan kollégával dolgozom, akik messze több publicitást érdemelnének, mint én, de negatív élményem még nem volt emiatt. Többször dolgozhattam már Novák Eszterrel, Szurdi Mikivel, Karinthy Marcival, Méhes Lacival, és még nagyon hosszú a lista, de a paletta is széles műfajilag és gondolkodásban is.

A Karinthy Színházban Csurka István Eredeti helyszín című darabja lesz az első feladata az új évadban.
S. T.: Karinthy Marci elküldte a szövegkönyvet, és minél többször olvasom, egyre inkább rájövök, mennyire kiváló korrajza a hetvenes évek közepének. Mercz Tibivel mi játsszuk a darabbeli rendezőket, partnerem lesz Zsurzs Kati, Egri Márta és Balikó Tamás is.
hirdetés

Már a próbák előtt elkezd agyalni a szerepén?
S. T.: Gondolkodó színésznek tartom magam, és nem tudom magam kihagyni a szerepből. Szeretem, ha néhányszor leülünk beszélgetni, mielőtt elkezdünk próbálni. Fontos, hogy munka közben kialakuljon egy jó dialógus köztem és a rendező között. Általában hagynak érvényesülni, ha pedig rossz irányba megyek, visszalökdösnek a helyes útra.

Vonható párhuzam az ön élete és darabbeli karaktere között, hiszen itt egy filmrendező hirtelen ismertté válásáról is szó van.
S. T.: A rendezőasszisztens, akit én játszom, olyan karakter, aki nagyjából annyi idős, mint én, vagyis még fiatal, de azért már mennek el az évei, és lassan révbe kellene érnie. Az nyilván benne lesz, amit megéltem a pályámon, és én, Sághy Tamás is benne leszek a karakterben, miközben persze a szerepnek van egy nagyon jól megírt története. Ez egy tehetséges rendező, aki nem kapja meg a nagy lehetőséget a kiugrásra, de mindig hívják, mert nagyon jó problémamegoldó. A rendező, aki mellett dolgozik, ennek a tudásnak híján van, így kapja meg a lehetőséget. Ennek hozadékaként pedig kiderül, hogyan paktál le a hatalommal, és hogyan változnak vagy nem változnak meg a szakmáról alkotott elvei. Az egésznek van egy jó hetvenes évekbeli, pesti humora és Csurka-féle, groteszk, szatirikus, kesernyés stílusa. Mindannyiunk élete benne van egy kicsit, és bár manapság egyre nehezebb, azért igyekszünk humorral kezelni ezeket a helyzeteket. Érdekes, hogy ma azokhoz az időkhöz képest mennyivel kegyetlenebbül, mocskosabban játsszák ugyanazokat a simlisségeket, megalkuvásokat, és hogyan tűnt el a betyárbecsület.

Családos emberként gyakrabban kell megalkudnia?
S. T.: Igen, de inkább anyagiakban, mint művészi kérdésekben. Minden szakmában ez van, ezt látom a két öcsémnél is. Egyikük az építőiparban dolgozik, a másik tanár. Mindenhol azt mondják, hogy „tudod, válság van, nincs pénz”, aztán kiderül, hogy mégiscsak van. Én szerencsés vagyok. A Karinthy Színház után kettőt játszom Veszprémben, utána pedig Zalaegerszegen dolgozom.

Ez elég szoros menetrendnek tűnik a sorozat és a család mellett.
S. T.: A stáb tagjaival és a színészkollégákkal is nagyon szívesen dolgozom együtt, de valóban rendszeres egyeztetés kell ahhoz, hogy működjenek a dolgok. Nem tudnám ezt csinálni, ha nem lenne ilyen csodálatos családom, a feleségemmel az élén. És bár van a sorozat, arra is nagyon figyelek, hogy ne lehessen rólam hülyeségeket olvasni. Minden feladatomat próbálom maximálisan elvégezni, szívesen nyilatkozom, és részt veszek bizonyos dolgokban, de fontos, hogy amit elvállalok, emberileg és művészileg vállalható legyen.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor