RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. április 25., csütörtök
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
(1971. július 12.–2011. szeptember 17.)
In memoriam Huszár Zsolt
2011-09. szám

Felfoghatatlan, ha van értelmetlen halál, az övé az – mondta első döbbenetében Márta István, az Új Színház igazgatója.

A színház honlapján az alábbi sorokkal búcsúzik vezető színészétől:
„Nemrég kapta barátaitól a biciklit. A 40. születésnapjára. Majd ki­csat­tant az életerőtől. Őserő volt benne, sohasem fáradt. Néha meg lehetett őrülni a makacsságától, de közben ellenállhatatlan szeretet is áradt belőle. És fantasztikus humora volt. (Csak ez a ’volt’ ne lenne…) Nem végzett színiiskolát – de elszántan képezte magát. Stúdiós nö­ven­dé­kei is rajongtak érte, pedig szigorú volt velük – cserébe iz­gal­mas, újszerű vizsgák születtek. Az előttünk álló évadban két fő­sze­rep is várta: a Coriolanus címszerepe és a Jadviga párnája férfi főszerepe. Hiányzik. Mindenkinek.”

Játszott az RS9 Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a debreceni Csokonai Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színház, a Krétakör alapító tagja volt. 2003-ban szerződött az Új Színházba, ahol többek között ő volt Rudi a Vőlegényben, Marat a Marat/Sade-ban, címszereplő a Rómeó és Júliában, Caleb az Édentől Keletre-ben.

Huszár Zsolt tavaly év elején a Pesti Műsor címlapján szerepelt, rá emlékezve az akkor készült (Szepesi Krisztina által készített) interjúból idézünk részleteket.

A független színházi világból indultál. 2003 óta az Új Színház tag ja vagy, de azóta is visszajársz oda, ahonnan indultál.
H. Zs.: Manapság már profi színészek játszanak független előadásokban és fordítva. Kicsit olyan ez, mint a jégkorcsolya, amiben vannak kötelező gyakorlatok, amit ha szereted, ha nem, meg kell csinálni, és van a szerelemszínház, amikor összeállunk ismerősökkel, mint legutóbb a MU Színházban a Neptun Brigáddal. Anyagilag egyébként általában ráfizetés az ilyen munka, de kíváncsi vagyok más emberekre. Ebben az egyre jobban szűkülő szegmensben, amit a színházi világ nyújt, így lehet kicsit szabadabbnak lenni. (…)

Jelenleg hat futó előadásban játszol az Új Színházban. Hogy fér bele a többi feladat?
H. Zs.: Soha nem a pozitív dolgok merítik ki az embert, hanem amikor olyanokra megy el az energia, amivel nem tud azonosulni, ami a szó legpejoratívabb értelmében munkát jelent. Mellette pedig ott van az, ami „a röpülés boldogsága”, ahogy Latinovits mondta. Bármennyire nehéz, de ha megcsinálod, boldoggá tesz, és pluszenergiákat szerzel. (…)

Talán nem véletlen, hogy általában szélsőséges, nagyon karakteres, céltudatos és néha gonosz figurákat játszol.
H. Zs.: Utánaolvasós ember vagyok, és amikor például Rómeót játszottam, akiről azt mondják, hogy ő egy „szimpla hősszerelmes”, kiderült, hogy sokkal bonyolultabb, komoly intellektussal bír. De a Vőlegény Rudija is kétségbeesésében válik ravasz hozományvadásszá,
miközben belehal a szerelembe. Nekem egy szerepnél az első gondolatom mindig az, mi
van, ha teljesen az ellenkezőjét jelenti. Megpróbálom a két szélsőség között jól elhelyezni a súlypontot, mert attól lesz izgalmas, ha mindig marad valami titok.
hirdetés




















vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor