PM Online | Színház

Van abban valami megmosolyogtatóan megengedő báj, ahogyan három, magát határozottan férfinak identifikáló, fekete öltönyös hímnemű megejtően konfliktuskerülő dallamokkal belekezd egy olyan előadásba,

ami valószínűleg először csak egy őrült poénkodásnak indult. És persze mondhatnánk, hogy közhelyes gegek sorba rendezett parádéja is maradt, de minek, mikor ez féligazságnak is túlzás lenne. Mert bár nagyon nevetek, gyakorlatilag végig, és szinte csak akkor hagyom abba, amikor Vinnai András, Bánki Gergely és Janklovics Péter azt akarja, finoman, alig észrevehetően bökdös egy gondolat. Hogy az, amikor azon viccelődnek, milyen baromira nehéz elhitetni magukkal, hogy ők bizony teljes értékű férfiak, és amikor ez hellyel-közzel sikerült, akkor mennyire őrületes feladat felszedni egy csajt; az pedig már majdnem lehetetlen küldetés, hogy meg is dugják a megszerzett példányt, nem kisebb dolog, mint a valóság maga.
És mégis nevetek, mert tényleg döbbenetesen vicces, amikor a moziból hazatérve a lány háza előtt a srác önmarcangoló monológgal áll elő arról, mennyire felejthető példánya is ő fajának, hátha összejön egy szánalomszex, vagy amikor kissrácok kötelező olvasmányokban szereplő dögös csajokkal csereberélnek erősen minőségi szempontok alapján, de attól is könnyesre nevetem magam, amikor a telefonszexszel próbálkozó pasi a vonal túlsó végén a megadó férjjel folytat lehangoló csevejt arról, hogyan kell Excelt telepíteni egy nem kompatibilis operációs rendszerre. A zenés jelenetekről nem is beszélve, ahol a három alkotó-előadó dalban mondja el, milyen sorrendben fontos számára a férfiasság, a kocsi, a sör és a dugás, meg azt, hogy milyen nehéz is a férfi élete széllel szemben. És persze azt terjesztik, hogy a Tanuljunk játékosan angolul első kötete segítette őket a szöveg megírásában, mégis simán elérik a mai toplistás előadók minőségét mind a zene, mind a szöveg, mind pedig a döbbenetes átéléssel adott koreográfiák tekintetében.
És épp ez a lényeg. Hogy halálosan komolyan veszik azt, amit csinálnak, de egy pillanatig se veszik komolyan saját magukat. Mert Vinnai András ugyan Fred Astaire-i odaadással ropja, miközben hoz a produkcióba valamiféle perverz eleganciát, Bánki Gergely egyik pillanatban megmutatja a férfi esendően feminin vonásait, a másikban kőkeményen beleáll a vadabb poénokba is, Janklovics Péter mellett pedig 50 Cent is előkeresheti a cumiját és bizonyos tekintetben a Zsebtévé versmondó lánya is. De hülyeség ebbe belemagyarázni bármilyen pszichológiai okoskodást, pláne mert anélkül is benne van a férfiak összes gyengesége és esendősége, miközben végtelenül szórakoztató és pontosan poentírozott jelenetek estje ez, ahol egyetlen pillanatnak sincs rutinszaga, mert Vinnai, Bánki és Janklovics mindent odatesz, ami a csövön kifér. És bár kicsi a cső és rózsaszín, azért ez egyáltalán nem kevés.