Kritika (4) Happy Ending – Orlai Produkciós Iroda 2014-08. szám / Bóta Gábor
Az onkológiai osztály vezetője, Fekete Ernő megszemélyesítésében, mint egy operettbonviván, hercigen önimádó lépésekkel lejt a színre. Táncosok és halálos betegek a szó szoros és átvitt értelmében is körültáncolják.
Mindehhez még dalra is fakadnak, hol könnyed, hol a brechti songok keménységébe átcsapó nótára gyújtanak a hajhullás, az infúzió csöpögése vagy éppen a rák burjánzása „laza” témájában. A helyszín a kemoterápia egy helyisége, ahol össze van zárva négy különböző korú, társadalmi állású nő, mindegyiket rútul megtámadta a gyilkos kór, és vérmérséklet szerint igyekeznek vele felvenni, vagy éppen nem felvenni a harcot. Beindul az önáltatás mechanizmusa. Még azt a szót sem szabad kimondani, hogy halál. Egyikük, a legfrissebb beteg, egy ünnepelt színésznő, Hernádi Judit elementáris játékában, megelégeli az önámításözönt. Nem akarja alávetni magát az egészségügy elgépiesedett üzemmenetének. Nem szokványos rutinhalált akar, gyógyszerek tömegétől szétroncsolt testtel, hanem saját halált, és ameddig csak lehetséges, saját életet. Belekavar a túl ritkán eredményre jutó és a személyes sorsokat alig figyelembe venni tudó „egészséggyár” szokvány folyamatába. Kitör belőle.
A Happy Ending című darab izraeli szerzője, Anat Gov erősen érintett volt a témában. Egy év három hónappal élte túl a darabjának 2001-es ősbemutatóját. Nem ás feneketlen mélyre, nem olyan fájdalmasan, elrettentően viccel a halállal, mint ahogy azt például Örkény István tette. Gov inkább édes ostyában adagolja a keserű pirulát, hogy sokan bevegyék olyanok is, akik erre ostya nélkül nem lennének hajlandóak. Az Orlai Produkciós Irodától merészség, hogy bevállalta ezt a rendhagyó, bulvárba csúszó, de mégis sok mindenről beszélő darabot, ami amúgy remek játéklehetőséget biztosít a színészeknek. Margitai Ági idős asszonyt alakít, akire nagy ívben tesz a családja, de ő mégis mindenáron élni akar, sőt, ehhez még másoknak is próbál erőt adni. A Hegyi Barbara által megformált nő valaha meglehetősen kicsapongó életet élt, pusztította önmagát, most igyekszik elgondolkodni a lét értelmén. Bánfalvi Eszter vallásos, hatgyerekes családanya, aki küzd rendületlenül és megrendülten, tán neki van csipetnyi esélye, hogy valamennyire meggyógyul. Bertalan Ágnes a rideg ápolónőgép, akiből azért időnként kibuknak a leplezni kívánt érzelmek. | hirdetés
|
|
Szellemes riposztok, olykor poénözönök oldják a feszültséget. A fehér, rideg fénnyel megvilágított kórteremdíszlet jeges hidegséget áraszt. A színészek által hordott kopasz parókák egy ideig dermesztőek, aztán szintén a humor forrásai is. Gergye Krisztián ízlésficam nélkül, érezhető ihletettséggel rendezte meg a produkciót.
|
vissza |
|
| |