PM Online | Színház

Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatójaként küzd csapata függetlenségéért, azért, hogy minél több időt fordíthassanak a táncelőadások létrehozására és arra, hogy ezt ne csupán a városnak, de az egész világnak megmutathassák. Eközben pedig a táncosok szószólójaként szakmai szervezetekben is tevékenyen vesz részt. Legközelebb február 18-án érkeznek a Művészetek Palotájába a Carmennel.

A Pécsi Balett továbbra sem önálló, pedig te igyekeztél lépéseket tenni az ügyben.
V. B.: Jövőre 55 éves a Pécsi Balett, vagyis a legrégebbi magyar modern balettegyüttesről beszélünk. Amikor Eck Imre megalapította a társulatot, valószínűleg teljesen egyértelmű volt, hogy kizárólag balettelőadásokat hozzanak létre, ezért se készült arról írásos dokumentum, hogy mi a Pécsi Balett pontos feladata. És persze nem rossz, hogy a táncosok színházi előadásokban is részt vesznek, hiszen egyik nem létezne a másik nélkül, de így kevesebb idő és energia marad arra, hogy végezzük azt a missziót, hogy egy vidéki városban minél több balettelőadást mutassunk be, és nemzetközi szinten is képviselhetjük ezzel Pécs városát. Az én időszakom alatt és előtte is nagyon sok konfliktus volt a színházigazgatók és a balettigazgatók között az önállóságról, de most, hogy nemzeti intézmény lett a Pécsi Nemzeti Színház és kiemelt támogatásban részesült, már nem gondolom azt, hogy a teljes önállóság lenne a fő cél. Rázga Miklós, a színház jelenlegi igazgatója alkalmas arra, hogy megoldja a Pécsi Balett problémáját úgy, hogy közben a színházi feladatokat is elláthassuk. 20-30 évvel ezelőtt nagyjából negyven táncos volt státusban, és ez a létszám elég is volt ahhoz, hogy egy időben legyenek jelen Budapesten egy balettel és Pécsett egy zenés előadásban. Jelenleg 18-an vagyunk, ami ehhez kevés, de már tavaly is lehetőséget kaptam a bővítésre. A jövőben még azt lenne nagyon fontos szabályozni, hogy ne a színház igazgatója nevezze ki a Pécsi Balett igazgatóját, hanem a város, hogy ne szimpátia alapján váltsák egymást négyévenként a vezetők. Mondom ezt úgy, hogy ugyanabban a helyzetben vagyok, mint anno Eck Imre, hiszen nagyon jó viszonyban vagyok az igazgatóval, vagyis mindenféle szabályozás nélkül is működik a munka, de nekem a jövőre is gondolnom kell. Sok balettigazgatónak volt már az a vágya, hogy a Pécsi Balett végre önálló jogi intézmény legyen, és hiú emberként remélem, ez az én igazgatásom alatt meg is fog történni.

Függetlenedésről beszélünk, miközben számodra egyáltalán nem idegen a színházi munka, hiszen klasszikus-, modern- és néptánc-pedagógus végzettségeden kívül színészi képzésben is részesültél.
V. B.: Ha egy balettelőadást csinálunk, ugyanúgy elemezzük a szerepeket, megnézzük a szituációkat, mint egy prózai előadás próbafolyamatában. Az évi két nagyszínházi balettbemutatóból egyet mindig én koreografálok és rendezek, egyre pedig vendéget hívok, hiszen eközben a színházban a zenés darabok mozgását is én tervezem. Az sem véletlen, hogy a „gyerekeimnek” folyamatosan mondom, hogy nem árt, ha színészileg is fejlődnek, és táncos pályájuk végén akár a színháznál maradhatnak karakterszerepekre a nyugdíjig, hiszen az átképzés kérdése nincs megoldva a táncosoknál, akik harmincas éveik végére már szinte meg se tudnak mozdulni.

A sok helyi feladat mellett azért van néhány vendégszereplés is, így például legközelebb februárban a Müpában lesz ismét látható a Carmen.
V. B.: Ezeket nem is könnyű egyeztetni, hiszen a színház nem látja hosszú időre előre a programját. De mindent megteszek ezekért a fellépésekért és tárgyalunk arról is, hogy novemberben Sanghajba menjünk a Carmennel. Mert nagyon fontos számunkra az operettekben és a musicalekben való munkánk, de cserébe azt kérem, hogy kapjunk lehetőségeket arra, hogy utazhassunk a balettelőadásainkkal.

Ahogy mondtad, egy koreográfiára vendéget hívsz.
V. B.: Cameron McMillan koreografálja az Orfeusz és Euridikét, melyet áprilisban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is be fogunk mutatni, ami nagyon fontos számunkra. Ő már többször dolgozott nálunk, tulajdonképpen nemzetközi házi koreográfusunknak is hívhatnám.