Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Mindig következetes maradtam
2015-01. szám / Szepesi Krisztina

Keszég László két éve tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak, ahol másodszorra nyúl Móricz-műhöz rendezőként. Az Úri muri után most az Erdély című előadásra készül, melynek premierje február 20-án lesz. A rendező azt szeretné megmutatni, miként ismétli magát a történelem újra és újra, függetlenül attól, milyen nagyszabású vezetők vannak is épp hatalmon.

Mostanában sokat beszélsz arról, hogy a népszínház dolga a széles körű közönség igényeinek kielégítése. Ahhoz képest, hogy a szín­mű­vé­sze­ti előtt még bantu harcosnak öltözve üvöltöttél verseket, ez nagy ugrásnak tűnik.
K. L.: Húsz év alatt egyszer sem éreztem, hogy nem vagyok kö­vet­ke­zetes, ráadásul a kaposvári színház is népszínház volt, ami azonban ott sem a minőséget jelölte. A miskolci színháznál pedig nincs mese, egy négy játszóhellyel rendelkező, óriási nagy házat bizony meg kell tölteni, ahol minimum három előadás megy esténként egy 180 ezres városban. Legutóbb például Beckett Godot-ra várva darabját csináltuk, és egyáltalán nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, hanem inkább meg akartuk mutatni, mit jelent nekünk most ez a történet. Vagyis mindenki változik az élete során, nálam sokkal nagyobb emberek is, de mindig következetes maradtam, és remélem, megmaradt bennem az a bizonyos bantu harcos. Mondjuk az elmúlt néhány évben szerencsére párszor közel kerültem az operához is, ami ugyan távolról, felületesen szemlélve merev műfajnak tűnik, az én kreativitásomhoz mégis sokat adott.

Amikor az Úri murit rendezted, azt mondtad, arra törekszel, hogy ne a már sokat elemzett politikai tar­tal­mat, hanem az emberi kapcsolatokat mutasd meg. Az Erdély esetében azért a történelmi háttér evidencia.
K. L.: Jó pár éve foglalkoztat engem, hogy azt, amiben élünk, csak a történelemből lehet megérteni, mert a magyar történelem hihetetlen módon ismétli önmagát. Újra és újra arról van szó, hogy ha a gazdasági elit és hatalmon lévő politikai erő kiegyezik, akkor van valami működésféle, ha nem, akkor pedig megborul valami, és előkerülnek a problémák. Ez látható most is. Az Úri muri is ennek a gondolatmenetnek egy állomása volt, de akkor még azt hittem, hogy a történések nagyon függnek az egyén szerepvállalásától, pszichológiai állapotától. Aztán rájöttem, hogy nem, kizárólag az elitek játszmája van. Móricz azért jó alapanyag, mert nagyon érthetően fogalmaz, és ezzel egy időben olyan magas szintűek a fordulatai, mintha eredetileg is színpadra szánta volna a történeteit. Ráadásul Móricz hatalmas történeti kutatást végzett, az Erdély-trilógiában az események nyolcvan százaléka valóban megtörtént, vagyis igazi történelmi anyag, amihez ő hozzátette a kalandot, az életet. Az óriási anyag három előadásra is elegendő lenne, de mivel egy estés előadást csinálunk, Ari-Nagy Barbarával kijelöltük a számunkra pillanatnyilag legfontosabb részeket az 1608-tól – amikor fejedelemmé kiáltják ki Báthory Gábort – 1613-ig tartó pe­rió­dusig, amikor Bethlen Gábort választották fejedelemmé.

Mondtad, hogy nem az individuumról szól a történelem, itt azonban két nagyon erős személyiséget kell bemutatnod.
K. L.: Szakhmáry Zoltán az Úri muriban a százholdas gazdaságával, akármennyire is szeretné, valóban nem tudja befolyásolni a történéseket, itt azonban feljebb léptünk. Móricz is így gondolkodhatott, nem hiába írta ezt a regényfolyamot 25 évig és volt ilyen óvatos, hiszen itt államfők a főszereplők. És persze lehetett volna olyat írni, mint amit a hollywoodi filmekben látunk, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, ugyanúgy vannak bánataik, szerelmeik, Móricz azonban azt láthatta meg, amit általa én is megértettem: ugyanolyan érdekérvényesítés folyik négyszáz éve, és ez nem érzelmeken alapul. Miközben Bethlen valóban az egyik legnagyobb történelmi személyiség, de az is nyilvánvaló, hogy volt mögötte egy gazdasági erő, az akkori nemesség, akiknek ő éppen megfelelt, mert elegük volt a káoszból, és szükség volt a továbblépéshez egy józanul gondolkodó, sok vasat egyszerre a tűzben tartani tudó, nagy kaliberű, kvalitásos vezetőre. De Báthory is elsöprő személyiség volt, akit mai kifejezéssel moral insanitynek neveznék, egy minden gátlást mellőző erkölcsi őrültnek, aki utolsó éveiben Caliguláéhoz hasonló tetteket vitt véghez. Bethlen pedig, amint hatalomra került, a Báthory-vezetés írmagját is kiirtotta az első egy-két évben. Ez önmagában is érdekes téma, hiszen valóban ez ismétli önmagát a történelemben.
hirdetés

Attól, hogy itt valós történelmi személyekről van szó, történészek elemzéseire is támaszkodtok a mun­kában?
K. L.: Olyannyira, hogy az első héten egy nagyon jelentős történészt hívtunk, aki e témakör szakértője. Nemcsak a személyekkel foglalkoztunk, de a regényben előforduló történésekkel kapcsolatban is sok újdonságot megtudtunk, és ezután másként csillogtak a színészek szemei is. Mindez azért is izgalmas, mert Móricz amellett, hogy nyilvánvalóan nagyon nagy tudással rendelkezett a történelemről, fantasztikus, Kubrick-szerű jelenteket írt, hiszen Báthory kivégzése akár a Mechanikus narancsba is beleférne.

Sokat rendezel, nem csak Miskolcon, miközben kevesen tudják rólad, hogy színészként is végeztél a színművészetin, és ritkán ugyan, de játszol is.
K. L.: Rendezőként sokkal jobban ki tudom élni az engem foglalkoztató problémákat. Ahogy mondani szokták, önmagához jár az ember iskolába, és azzal, hogy rendezek, folyamatosan fejlődöm. Színészként egyszer játszottam hatvanöt előadást, de attól majdnem megőrültem, nem is értem a színészkollégákat, bár nagyon tisztelem őket, hogyan képesek akár kétszázszor is elmondani ugyanazt. De minden évben játszom valamit. Most például a Jurányiban és a Maladypében. És ilyenkor mindig rájövök, hogy a színészet nehéz sport, hiszen jól megszólalni is izommunka.

Ezek a munkák arra is jók, hogy kimenj néha az állandó közegedből?
K. L.: Évekig úgy csináltam a dolgaimat, hogy a tradicionális színházi munkák mellett mindig ott volt a Pont Műhely. Aztán 2010 környékétől már nem kaptunk semmilyen támogatást, és amikor megkérdeztem, miért, mindig azt kaptam vissza, hogy most akkor nagyszínházi rendező vagyok vagy alternatív. Ez kicsit leblokkolt, most kezdek ébredezni megint.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor