Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A gazda szeme mindig rajta van a színházon
2014-02. szám / Pavlovics Ágota

Közel 15 éve járja az országot egy ismert színészek alkotta csapat, évente nem kevesebb, mint 500 előadást tartanak. A Turay Ida Színház társulatába nem könnyű bejutni, ám aki egyszer tag lett, biztosan nem megy el onnan. Hogy miért? Az egyik ok egészen biztosan a színház ka­riz­ma­ti­kus alapítója, Darvasi Ilona.

Jövőre 15. születésapját ünnepli a Turay Ida magánszínház. Az év­for­du­ló figyelemre méltó, különösen, ha hozzátesszük, hogy vidékre is járnak. Hogy csinálják?
D. I.: Azt hiszem, a színművészet iránti szeretetből. Aki közel kerül egyszer a színházhoz, beleszeret. Másként nem menne, hiszen ál­lan­dó készenlétben állunk. Télen-nyáron dolgozunk, évi 500 előadásunk van, aminek a felét vidéken játsszuk, Lendvától Nyíregyházáig. Rá­a­dá­sul a különböző adottságú színpadokhoz a díszleteknek is al­kal­maz­kod­niuk kell. Nem mindegy, hogy 7 méter széles és 6 méter mély színpad áll a rendelkezésünkre, vagy 13 x 16 méteres. Ugyanezért nehezebb a színészeknek is. Nekik sem mindegy, hogy három métert vagy a dupláját kell megtenniük, hogy elvegyenek egy poharat az asztalról, miközben ugyanazt a szövegmennyiséget kell elmondaniuk. A díszletezők reggel négykor felpakolják teherautókra a díszleteket, majd az adott városban le, mire délután megérkeznek a színészek, mindennek a helyén kell lennie. Az előadás után lebontják, és visszaszállítják Budapestre, ahol a raktárban újra a helyére kell tenni mindent, mert másnap már egy másikkal utaznak máshová. Közben a díszletek a rengeteg építéstől és bontástól is sérülnek.

A társulat tagjai közkedvelt színészek, mások mellett Bencze Ilona, Benkő Péter, Piros Ildikó, Hűvösvölgyi Ildikó, Pásztor Erzsi, Mikó István, Huszti Péter, Keresztes Ildikó, Détár Enikő, Csere László. Őket hogyan sikerült ehhez a nem könnyű munkához megnyerni?
D. I.: Jól érzik magukat nálunk a színészek, szeretnek együtt próbálni, játszani, utazni. A társulat tényleg olyan, mint egy nagy család. Sok szeretetet kapnak a nézőktől, olykor vidéken nem is hiszik el, hogy valóban azok a színészek fognak fellépni, akiket a plakát ígér. Roppant hálásak, amikor látják, hogy igényes produkcióval nagyszerű művészek látogatnak el hozzájuk. Nem könnyű bekerülni hozzánk. Jelenleg 140 főnek adunk havi rendszerességgel munkát. Tavaly több mint 147 ezer néző látta az elő­a­dá­sain­kat, több nézőnk volt, mint a Nemzeti Színháznak.

A színházszeretet mellett nyilván szigorú gazdálkodásra is szükség van, hogy működjön ez a sokrétű és szerteágazó rendszer.
D. I.: Úgy kell gazdálkodnunk, hogy nem kapunk állami támogatást, nem jelentős az a pályázati pénz sem, amit elnyerünk. Tehát abból kell főznünk, amink van. Vigyázunk mindenre, mert bármi tönkremegy, nem könnyű pótolni. A saját zsebünkön tanultunk meg gazdálkodni, hiszen a családi kasszából indítottuk el valamikor a színházat. Ma már Közhasznú Nonprofit Kft-ként működünk, szigorú szabályokkal. Össze­gyűj­tünk mindent, ami használható, és ha kell, átalakítjuk. Ma már van egy ezer négyzetméteres raktárunk, ahol tároljuk a díszleteket, kellékeket. 200 négyzetméteres jelmezraktárunkban komoly gyűj­te­mény ta­lál­ha­tó. Van egy 7 és egy 3,5 tonnás teherautónk és műszakos autóink is. A színészek is behoznak mindent, amiről úgy gondolják, gyarapíthatja a kelléktárunkat.

Mennyiben volt segítségére ebben a munkában, hogy nő?
D. I.: Egy nő mindig meg tudja becsülni azt, amije van. Az is női tulajdonság, hogy mint egy kotlós, úgy vigyázok a munkatársaimra. Nemcsak a munkára figyelek, hanem a magánéletükre is. Ha valaki bajban van, igyekszem segíteni, és ez igaz a kollégákra is, ők is mindenben segítik egymást. Azt gondolom, hogy a határozott kiállás, még akkor is, ha egy adott pillanatban nem kecsegtet sok jóval, szintén női tulajdonság. Például a soproni színháztól azért köszöntem el, mert munkatársam, Huszti Péter munkájára nem tartott igényt Nyerges Ferenc ügyvezető. Nekem nagyon jólesett akkor, hogy ezt követően az egész társulat felállt, és velem jött, még olyan színész is otthagyta a várost, aki soproni születésű és lakos volt, s Budapestre költözött. A színházban van, aki gazdának, a műszak „anyánk”-nak, de szinte mindenki a keresztnevemen szólít. Úgy érzem, ragaszkodnak hozzám, s ez sok erőt ad.
hirdetés

Hogyan osztják meg a munkát a lányával, Darvasi Cecíliával?
D. I.: Amikor elmentem Sopronba, a lányom vette át tőlem a színház vezetését. Úgy éreztem, senki nem tudná olyan szívvel és lélekkel csinálni ezt a munkát, csak ő. Csak fizetésért ezt nem lehet, csak olyannak szabad adni, aki a magáénak érzi. Amikor eljöttem Sopronból, nem változtattunk a helyzeten. Jelenleg a Csepeli Színház igazgatója vagyok, de a háttérből segítem a színház munkáját azóta is. Ahogy Bujtor Istvánnak is segítettem, amikor a veszprémi színház élére került. Büszke vagyok rá, hogy tőlem kért tanácsot, az én tapasztalataimra is támaszkodott.

A Csepeli Színházon kívül hol játszanak rendszeresen?
D. I.: Számos állandó játszóhelyünk van a fővárosban, például Óbudán, a Ferencvárosban, a József Attila Színházban, a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. Vidéken is több városban van bérletünk, ahol évente több alkalommal fellépünk.

Melyek voltak a színház életének eddigi „legjei”?
D. I.: Nálunk általában száz előadást érnek meg a bemutatók. Tavaly a legsikeresebb előadásunk az Anconai szerelmesek című zenés komédia volt, a darab megkapta a II. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál legjobb előadásának járó Vízi Szarvas Díjat, két főszereplője, Keresztes Ildikó és Nemcsák Károly pedig a legjobb szereplőnek járó elismerést vehette át. Az Indul a bakterház pedig a legnépszerűbb előadásink közé tartozik, csakúgy, mint az Imádok férjhez menni, a Cigányprímás, a Gül baba vagy a Rómeó és Júlia.

Milyen bemutatóik lesznek még ebben az évadban?
D. I.: Március elsején mutatjuk be a Csakazértis szerelem című zenés játékot, az Első Emelet zenekar dalaival, Patkó Béla Kiki, Keresztes Ildikó, Sasvári Sándor, Mikó István, Hűvösvölgyi Ildikó, Sövegjártó Áron főszereplésével, Halasi Imre rendezésében. Noël Coward Mézeshetek című vígjátékát Mikó István rendezi. Topolcsányi Laura Segítség, én vagyok a feleségem című testcserés vígjátékában pedig Détár Enikőnek és Gesztesi Károlynak örülhet a közönség, a darabot Bencze Ilona rendezi. Apropó rendezők: Bodrogi Gyula, Kerényi Imre, Böhm György, Csiszár Imre, Huszti Péter, Árkosi Árpád neve szintén fémjelzi színházunk előadásainak színvonalát.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor