Páros interjú Ezt szenvedély nélkül nem lehet csinálni 2014-05. szám / Józsa Ágnes
Az idei tavasz mozgalmas volt a Honvéd Együttes vezetői számára. Zsuráfszky Zoltán táncművész, koreográfus, Harangozó Gyula- és Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Honvéd Együttes művészeti vezetője az MTVA Fölszállott a páva vetélkedőjének zsűrijében vett részt. Felesége, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna a Honvéd Együttes művészeti főmunkatársa, a magyar
néptáncművészet értékeinek megismertetése érdekében végzett táncművészi, forgatókönyvírói és jelmeztervezői munkásságáért, a Honvéd Táncszínház produkcióinak színpadra állításában való alkotó közreműködéséért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át.
Zs.-né V. Zs.: Egyetemista korom óta (ELTE néprajz – magyar nyelv és irodalom) a férjemmel dolgozom, először táncosként, aztán tánckarvezetőként, a Honvéd Együttesben művészeti főmunkatársként. Táncosokkal foglalkozom mint táncpedagógus, de sokat dolgozom dramaturgként is. Táncforgatókönyveket írok a férjemnek, aki aztán színpadra álmodja őket. Így született a Benyovszky, a Dózsa, A Tenkes kapitánya, a Monarchia, a mesedarabok, a Táncoló évszakok. Sok egész estét betöltő darabot írtam, amelyeket ő koreografált. Sokrétű munkát végzek a háttérben. Örömmel támogatom Zsuráfszky Zoltán művészi munkáját, nekem ő nagyon fontos. Nem akartam és nem is akarok külön karriert. Az a lényeg, hogy nekünk a szakmai és a magánéletünk is egyensúlyban van.
Zs. Z.: Igen, szerencsések vagyunk, hogy együtt dolgozhatunk. A Nemzeti Táncszínház rendelte meg tavaly a Táncoló tavaszt. Ezt nemzetiségi néptáncokból állítottuk össze. Jeles napi ünnepeinket összefoglaló műsorunkban a nagyszerű Söndörgő együttes volt a partnerünk. Idén a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutattunk be Napszédítő/Páva-variációk című produkciónkat. Az első részben gazdag, színes népviseleteinket, néptáncainkat mutatjuk be, míg a második részben Kodály Páva-variációk című művére készítettem koreográfiát. Remélem, hogy a zenemű koreográfiai képei méltók a nagy zeneszerző alkotásához. Kodályné Péczely Sarolta megtisztelte az előadást és elismerését fejezte ki.
Ez a tavasz a Fölszállott a páva vetélkedő jegyében telt. Zsuráfszky Zoltán a vetélkedő zsűritagja volt. Milyen élményt jelentett ez számára?
Zs. Z.: A mi művészeti águnkban ez a vetélkedő mindig nagyon fontos esemény. Bemutatja, hogy a Kárpát-medencében milyen sok együttes, milyen sok tehetséges fiatal él és alkot. Olyan jó érzés, hogy megismernek, s akárhol lépünk fel az együttessel, mindenütt ismerősként fogadnak. Úgy érzem, ez a műsor magával ragadta a közönséget.
Zs.-né V. Zs.: Nagy élmény nekünk is hétről hétre látni, hogy a fiatalok szépek, ügyesek, gyönyörűen felöltöznek, megtisztelik saját népük kultúráját, népművészetét. Csodálatos érzés. Egyrészt a régi emlékeket idézi föl a gyűjtéseinkből, másrészt érezzük, hogy a mi szeretett kultúránk nem vész ki, megmarad, mert folytatódik. A Kárpát-medence legtávolabbi zugaiból is hírt kaptunk, megtudhattuk, hogy milyen komoly együttesi munka folyik, hogy milyen fontos számukra a népzene és a néptánc. Az egész ország kulturális életét megmozdította ez a vetélkedőműsor. Ma már oktatják az iskolákban a néptáncot, a Zeneakadémián népzene tanszék alakult. A néptánc- és népzeneoktatás mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a vetélkedő ilyen sikeres lett.
A sikerhez a Honvéd Együttes is hozzájárult, mert előadásaival mintát és példát ad, felmutatja a néptánc szépségét…
Zs.-né V. Zs.: A Honvéd az ország legnagyobb hivatásos néptáncegyüttese. A húsz pár táncos – zenészeinkkel együtt – olyan rangra emeli ezt a kultúrát, amely a mai fiataloknak is vonzóerőt jelent. Mindenki tudja: ide bekerülni komoly eredmény.
Zs. Z.: Tavaly százhatvan műsort adtunk. Most egy újabb nagy műsorral készülünk. Székely Dózsa György című tánckrónikánk Dózsa György tetteiről az 500. évforduló kapcsán a Kolozsvári Magyar Operában, a Székely Vágtán és több vidéki városban is látható lesz. Augusztusban pedig ott leszünk a Margitszigeten. | hirdetés
|
|
Hány darab van repertoáron?
Zs.-né V. Zs.: Huszonnégy egész estét betöltő műsor van a táncosok lábában, agyában. Nem kevés munka ez. Nagyon fontos számunkra az Élő Martin Archívum sorozat, amelyben a gyűjtőutak főbb állomásainak táncait állítottuk színpadra. Sikeresek a mesedarabjaink is.
Sok a feladat. Táncosaiknak tudnak egzisztenciális biztonságot nyújtani?
Zs. Z.: Idén sikerült, amit már nagyon régóta szerettem volna, hogy némileg javítani tudtuk művészeink bérezését. Érezzük a kormányzati hátteret, látjuk, hogy odafigyelnek ránk és értékelik a munkánkat.
Több évtizede munkatársak és házastársak is…
Zs.-né V. Zs.: A magánéletben is megtaláltuk egymást. Már a legkisebb fiunk is középiskolás, tizenöt éves. Lányunk egyetemista, antropológiát tanul, és most ösztöndíjjal Ausztráliában van. A két nagyobbik gyerek közül pedig az egyik táncos, a másik énekes és táncos, de most éppen kisbabát vár. Sokat dolgozunk, de olyan munkánk van, ami egyben a hobbink és ez a legcsodálatosabb. Világéletünkben ezt szerettük a legjobban: gyűjteni, táncolni, táncot tanítani, koreográfiát készíteni. Ez az életünk.
Zs. Z.: A család mellett szakmai életünket a pedagógiai munka, az alkotás és a szervezői munka határozza meg. Nagy tradíciójú együttes élén vagyunk, s ez nagy felelősség. Kitüntetéseink és a mögöttünk levő alkotómunka is kötelez arra, hogy alább nem adhatjuk. Örömmel dolgozunk, és ez átragad az együttesre is. Ezt szenvedély nélkül nem lehet csinálni, aki velünk dolgozik, nagyon szereti a táncot és tiszteli a kultúránkat.
|
vissza |
|
| |