Interjú
Büszkén viseljük az új nevünket
2015-04. szám / Szepesi Krisztina
Zsuráfszky Zoltán jövőre ünnepli 60. születésnapját, de lendülete egyáltalán nem csökken, hiszen már két évre előre látja, mi mindent ad majd elő a Honvéd Táncszínházból tavaly Magyar Nemzeti Táncegyüttessé avanzsált csapatával. Készülnek nagyszabású szegedi produkcióra, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Benyovszkyval lépnek fel, de számos más terve is van a társulat művészeti vezetőjének.
Februárban mutatták be a Körhintát a Nemzeti Színházban, melynek ön volt az egyik ötletgazdája.
Zs. Z.: Évekkel ezelőtt már szó volt róla, hogy táncjátékot mutassunk be az anyagból, vagyis már régóta fiókban volt az ötlet, most pedig, hogy 60 éves a film és Törőcsik Marika köztünk van itt a Nemzeti Színházban, felajánlottuk Vidnyánszky Attilának, hogy rendezze meg a darabot, melyet feleségemmel és alkotótársammal, Vincze Zsuzsával dolgoztunk át. Jómagam pedig társrendezőként és koreográfusként vettem részt a munkában. Óriási sikerünk van, mindig telt házzal megy az előadás, ami nagyon nagy öröm nekünk, a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek is.
Az együttes tavaly változtatta meg a nevét.
Zs. Z.: Több oka is volt, például az, hogy külföldön nem nagyon tudtak mit kezdeni a Honvéd Táncszínház névvel, sőt, félreértések is voltak abból, hogy azt hitték, katonaruhában lépünk fel. Pedig évi 160 előadásunk van, köztük táncjátékokkal, mesedarabokkal gyerekeknek, folklórműsorokkal és nagyszínházi feladatokkal, vagyis azon túl, hogy teljesítjük honvédségi kötelezettségeinket, rengeteg műfajban lépünk fel.
A koncepció tehát maradt, csak a név változott?
Zs. Z.: Továbbra is az autentikus anyagból indulunk ki, vagyis a Magyar Tudományos Akadémia táncosztályán lévő archív anyagokat tekintjük alapnak, illetve saját gyűjtéseimből merítek. Ebből egy önálló műsorsorozatunk is van, az Élő Martin Archívum, mely Martin György az 50-es évektől egészen haláláig készített filmfelvételeiből gazdálkodik. Ez az anyag a táncházmozgalommal együtt átformálta az egész hivatásos magyar táncművészetet is. Büszkén viseljük az új nevünket, hiszen mi táncoltunk a Nemzeti Múzeum lépcsőjén március 15-én, de ott vagyunk a Nemzeti Színházban, a Művészetek Palotájában, ahol ősszel Bartók-programunk lesz több más előadásunk mellett, és nagyon sokat játszunk vidéken is, hiszen nincs saját játszóhelyünk. Mi a hivatásos néptánc képviselői vagyunk, vagyis újraalkalmazzuk a gyökereket. Tavaly például a Dózsa György-féle parasztfelkelés 500. évfordulóján a Székely Dózsa Györgyöt adtuk elő többek közt Temesváron és Kolozsváron is, azelőtt pedig az István, a királyt koreografáltam, melyet itthon és határainkon túl is sok helyszínen mutattunk be. Ebben az évben a Margitszigeten ismét a Benyovszky című produkció mellett döntöttem. | hirdetés
 |
|
Ez is egy a rengeteg terv közül.
Zs. Z.: Szarka Tamással, a Ghymes együttes vezetőjével készítettük az előadást, Benyovszky verbói születésétől kezdve, katonaságának időszakán át, rokonai révén szlovák és lengyel behatásain és orosz fogságán át egész életútját követve, egészen Madagaszkárra érkezéséig. A mi előadásunk vége vidámabb azért, mint az ő életének vége volt, mert tanulunk ugyan a forradalmainkból, de nagyon ritkán jövünk ki belőlük győztesen, így a mi történetünkkel erősítjük kicsit a lelkeket.
Mi lesz még a következő évadban?
Zs. Z.: Annyira előreszaladtunk, hogy jövő nyárra már tervezünk Harangozó Gyulával és Herczeg Tamással egy új premiert a szegedi Dóm térre. De számtalan ötletem van, ahogy a már megvalósult Körhinta vagy a Sírnak a harangok… című, első világháborús ihletésű produkció, melyet a Várkert Bazárban mutattunk be. Ebben a témában a Honvéd-kórussal is tervezünk közös programokat. Azt hiszem, hogy azzal a munkával, amit mi itt a cigánysággal, románokkal, szlovákokkal végzünk együtt a Kárpát-medencében, ismerve a tánc- és zenei kultúrájukat, meg tudjuk mutatni előadásról előadásra a fiataloknak, hogy micsoda békében, egymásra ható kulturális szellemben működhet ez. A tánc öröme, felszabadultsága és az, hogy ezek a fiatalok mennyi időt áldoznak arra a komoly munkára, melynek eredményeként létrejönnek az előadásaink, nagyon fontos üzenet önmagában is. A Folklór-kalendárium – Téli tánc című programunkban például népszokásokat mutatunk be a fiatal közönségnek, így megismerkedhetnek olyan ritkán látható szokásokkal, mint a purimi vagy a mohácsi délszláv busójárás, de a sváb kultúrából is kapnak ízelítőt tavaszköszöntő hagyomány kapcsán. Szeretném, hogy egymás kultúrájának minél szélesebb körét ismerjék meg. Nemsokára új mesedarabot mutatunk be, és ősszel készülünk egy Bartók-bemutatóra is a zeneszerző halálának 70. évfordulójára. 2016 tavaszán egy japán turné áll előttünk, de már a 2017-es Budapesti Tavaszi Fesztiválra készülő előadásunkról is tárgyalunk a Művészetek Palotájával. Mert jobban szeretem előre látni a dolgokat, mint hogy hagyjam csak úgy sodródni az eseményeket.
Miközben lassan a 60. születésnapját ünnepli, cseppet se veszített a lendületéből.
Zs. Z.: Ehhez persze szükségem van a családomra, a feleségemre, a gyerekeimre és a táncosaimra is, akiket szintén a gyermekeimnek tekintek. Az újabb feladatokkal táncosaim száma is növekszik, hiszen itt a Nemzeti Színházban olyan kiváló összhangban dolgoztunk a művészekkel, hogy már ifj. Vidnyánszky Attilát is lassan a táncosaim közé sorolom. Látszik is a Körhinta előadásán, hogy mennyire jó, örömteli, lendületes közös munka eredménye. Most már a Nemzeti Színházba is hazajövök.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
